The Armero Case

we_are_ac_milan_armero

Már a leigazolása után rögtön a kezdőben kapott helyet minden lehetséges Pippo-csapatban, azonban ehhez képest egyetlen egyszer sem Armero volt a bal hátvéd Inzaghi Milanjának bajnokijain. Pedig megvolt, és meg is lenne rá az esély, akár a hétvégi derbin is, ennek ellenére szóba sem kerül, mint opció, mi meg most jól kibeszéljük.

Rögzítsük a tényeket: 14 perc. Ennyit láthattuk bajnokin Armerót. Az, hogy most az idei kupagyőzelmünkön is játszott, sokat nem tesz hozzá a lényegi dolgokhoz, mert láthatóan Pippo téttel bíró meccsen nem számol vele, és ez már így van az elejétől kezdve. Felmerülhetne a kérdés: vajon Pippónak szüksége van-e Armeróra? Kellett-e a kolumbiai a csapatába? Nos, Inzaghi június elején nevezték ki, Armerót meg augusztus közepén hoztuk, tehát az a sztori kilőve, hogy úgy hoztuk az edzőt, hogy már itt volt egy keret, amivel kezdenie kellett volna valamit. Na most, ez esetben két dolog merülhet fel: Galliani annyira rá volt izgulva a kolumbiaira, hogy függetlenül attól, hogy Inzaghi mit akart, idehozták neki. Önmagában tragédia. Nem a legnagyobb edzőlegenda Pippo, de azért annyiba nem ártott volna nézni, hogy olyan embert hoznak neki, akivel minimálisan is számol, feltéve, ha így történt. Lehet, hogy nem lenne újdonság a milanellói berkekben,  de ez egy egészen másik történet. Vagy az történt, hogy idehozták, de egész egyszerűen Pippo annyira kutyának látja edzésen, hogy nem teszi be. Én általában szeretem kissé pozitívabban nézni a dolgokat, ezért inkább az utóbbit valószínűsítem, már csak mindazért is,mert még ha az első történet is áll közelebb a valósághoz, nem olyannak látom innen Pippót (az ismerem durva kifejezés lenne), mint aki szándékosan szopatná magát azzal, hogy van egy kiváló szélső hátvédje, de csak azért sem teszi be, mert ott van mondjuk Lord Bonera. Nem tudom elképzelni, hogy az edzésen brillírozó Armeróhoz odalép az edzés után Pippo, miközben szállna be a maga Audijába a balbunkó, és egy meleg kézfogás kíséretében csak annyit mondana neki a Mister: „Kösz öreg, de mellettem izgalmasabb lesz a hétvégi meccs, hidd el”

armero_meme

Az életérzés egy alternatív világban – 2009-ben

Tavaly a Napoliban még elporoszkált, 14 meccsen jutott neki majd 900 perc, utána viszont következett az angol kaland, ahol a West Hamben az első hét meccsén mindössze hét percet töltött a pályán (nem meccsenként egy, még mielőtt) és nem tudom nem összekötni: ha a tavalyi, 13. helyen végzett West Hambe nem tudta magát beverekedni, az lehet, hogy nem volt véletlen, és Nápolyban sem ragaszkodtak hozzá. Bár nem is egy drága spanyol, ami most beleillene a Pincér elképzelésébe, de akkor is. Sőt, ugye mivel csak kölcsönbe érkezett hozzánk, az Udinesenél könnyedén lemondtak róla háromszor is, miközben azért Armero korábban a friuli egyik legjobbja volt, és nem véletlen csorgattuk a nyálunkat utána évekkel korábban. Armero korábbi nyilatkozata ugyanakkor jelentős terhet rak Pippóra, amire azóta cáfolat nem érkezett – persze nem is feltétlenül a sajtóra tartozik mindaz, amit ketten elbeszélgetnek egymással, de a korábban feszegetett teória felderítésében ezek a legkomolyabb mondatok, amelyek segíthetnek:

„Nem én kértem, hogy a Milanba igazoljak. Olyan csapatot szerettem volna magamnak, amelyben főszereplő lehetek a világbajnokságot követően. Inzaghi hívott a Milanhoz, azt mondta, hogy szüksége van rám. Azóta azonban semmi sem történt, nem játszottam semmit, nagyon nehéz helyzet. Azt gondoltam, hogy tényleg játszani fogok, de nem így történt” – így Pablo barátunk.

Tegyük hozzá, arra azért nem számíthattunk, hogy Abate ennyire magára talál, így Pippo döntései annyiból talán védhetőek, hogy nem volt feltétlen változtatásra kényszerítve. Ugyanakkor De Sciglio nem hozott átlagon felülit, kiegyensúlyozottan ugyanazt a sablont tudta produkálni az ősz eddigi szakaszában, és bár valóban nem vagyunk olyan meccsterhelés alatt, amikor indokolt lenne a rotáció, de egy próbát megért volna talán DS pihentetése, és Armero kipróbálása. Viszont olyan nyilatkozatot is relatíve ritkán olvashatunk, amiben a játékos bevallja: hát, tényleg ellazáztam a tegnapi edzést, megértem, ha a főnök kihagy a hétvégén, megérdemlem.

Bár Armero álláspontja védhetőbb a külvilág felé, én inkább abban hiszek, hogy a kolumbiai tényleg nem tudja azt hozni, amiért évekkel korábban sokat megadtunk volna azért, hogy a Milanban játsszon. Nem egy lehetősége lett volna Pippónak kipróbálni, viszont minimális esélyt sem kapott, láthatóan nem számolnak vele, a Cagliari ellen még a keretből is kimaradt úgy, hogy nem volt sérült. Nem hinném, hogy mindez a véletlen műve lenne, egyszerűen meg kell lennie az indokolható oknak, hogy miért van ennyire elfelejtve – mindez persze csupán azért bosszantó, mert Abate sérülésével, és a derbyn való kétséges szereplésével ott tartunk jelenleg, hogy inkább Polit dobják hátra jobb hátvédnek, mint sem hogy De Scigliót áttennék a túloldalra, és mondjuk Zapata honfitársa kerülne be a kezdőbe. Egyszerűen fel sem merül ez az opció, pedig elég kézenfekvő megoldásnak tűnne, pláne annak tükrében, hogy a középpályán sem leszünk túl vastagok, hiszen de Jong is sérüléssel bajlódik ; de ennek ellenére sem kerül előtérbe Armero. Tényleg ennyire szívatná magát Pippo? Sokat kell még tanulnia, de kétlem.

 

Pedig ilyeneket tudott