Dübörög az Advent, a mai fordulója már az utolsó előtti volt, ami azért is spéci, mert csak ma kell rózsaszín gyertyát bevonni a képletbe, az összes többi napra fehér dukál, szóval ügyesen választottuk meg, hogy mikor nyerjünk. Ez a vasárnap Szűz Máriáé, nyilván neki szólt a clean sheet. Köszönjük, Jeremiás próféta, hogy népünk élére álltál, Jacko, hogy újra megmutattad, mi a rock and roll, Szent Fülöp, hogy lángoló szíved csak a miénk, Pablo, hogy olyan zseniális ívet rajzoltál, Jakab apostol, hogy megvédtél minket a Gonosztól, és nem utolsósorban Dániel arkangyal, hogy most nem ültettél minket fel a rezsóra. Hajtás után némi örömködés meg egy-két gondolat.
Csak nagyon kevesen számítottak arra, hogy le tudjuk győzni a Napolit, ami nem is az ellenfél ellenállhatatlan formájának, sokkal inkább saját csapatunk hervatag teljesítményének volt köszönhető. Nos, nyertünk, simán nyertünk, magabiztosan nyertünk. Az ilyen meglepetés jó, nagyon kellett már, csak figyeljünk oda, nehogy többnek akarjuk látni, mint ami. Noha ez a mérkőzés kimondva-kimondatlanul az utolsó BL-helyre hajtó csapatok erőpróbája volt – így jelentenie kellene valamit ennek a győzelemnek – a játék képe alapján inkább az mondható el, hogy jókor jött velünk szembe ez a kókadt, szürke és meglehetősen lelketlen Napoli.
Ha két hasonló játékerejű csapat közül az egyik nagyon korán vezetést szerez, akkor szinte mindig a hátrányba került csapat fog fölénybe kerülni a labdabirtoklást illetően. Nos, egészen a 90. percig nálunk volt többet a labda – csak a hosszabbítás perceiben „fordítottak” a vendégek, a vége 52:48 oda. Nem döglöttek meg az egyenlítésért, na. Valószínűleg azzal a Napolival találkoztunk, amelyik az Empoli ellen égett, és nem azzal, amelyik felszeletelte a Romát.
Szinte mindenkinek megvan az alternatívája a keretben – Meneznek aligha. Flegma és olykor önző a papíron centerposzton szereplő francia – ez igaz, viszont senki sem csinálja utána ezt a sokmozgásos, szokványos posztoktól független és meglehetősen produktív irányítójátékot. Mindenhol meg lehetett találni a labdával, cseleivel és beindulásaival számos helyzet kialakításában és a vezető gól meglövésében jeleskedett. Most egy ilyen napja volt – örüljünk neki.
Már az első percekben megszereztük a vezetést, és nem kis örömünkre szolgálhatott, hogy a gól után sem álltunk vissza, nem kerültünk alárendelt szerepbe a mezőnyben, sőt, a Napoli néhány szórványos támadását leszámítva nem tudott különösebb veszélyt kialakítani a kapunk előtt, nem kellett lerágnunk a körmeinket hál’ istennek. Sőt, már az első félidőben mi álltunk közelebb az újabb gól megszerzéséhez.
És akkor néhány szó a Capitanóról. Ezek a labdák, ez a 80%-ot megközelítő pontosság bőven jobb, mint amire bármelyik középpályásunk képes a keretből de Jongot leszámítva. Az viszont jól látszott, hogy nincs még száz százalékos állapotban Monti, bár ennyi kihagyás után ez talán nem is akkora meglepetés. Ha azt nézzük, hogy mire volt képes például 2013 tavaszán, akkor elmondhatjuk, hogy bőven van még hova fejlődnie. Akár még azt is lehet gondolni, hogy észre fogjuk venni a visszatérését az eredményeken…
Azt hiszem, mindenképpen ki kell emelnünk, hogy ma este végre rendben volt a védekezés, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lettek volna hibák (voltak), viszont azt igen, hogy végre nem kaptunk gólt pontrúgás után, végre nem kaptunk gólt sajáttérfeles labdaeladás után, végre nem kaptunk gólt fel nem vett mélységből beinduló emberről stb, sőt, egyáltalán nem kaptunk gólt. Ha csak ezt a szintet tudnánk hozni, akkor lenne értelme helyezésekről beszélni. Eddig nem tudtuk.
Egyéni értékelések
Diego Lopez 7 Sokat védett, magabiztosan.
Bonera 6 Ha mindig így játszana, nem lenne kultikon.
Rami 6.5 Fal. Reméljük, nincs komolyabb baja.
Mexes 6.5 Csak maradna így…
Armero 6.5 Rácáfol a mellőzésére.
Poli 5.5 Ha Polira jut csere, akkor valószínűleg nem ég a ház.
de Jong 6 Hozta a szokásost, extrák nélkül.
Montolivo 6.5 Ez még csak a kezdet.
Honda 5 Milyen volt szőkesége, nem tudom már.
Menez 7.5 MOTM.
Bonaventura 7 Jolly Joker. Gól, gólpassz, mi kell még?
Zapata, Muntari, Essien Pippo a „fehér le, fekete fel”- elvet követte.