Why again he?

balotelli_vissza

Immár nincs visszaút, SuperMario visszatér oda, ahol a legjobban érezte magát, és arra a helyre, amelynek mindig volt helye a szívében. Mario Balotelli újra felhúzza a piros-fekete 45-öst, amit mi meg megpróbálunk jól elmagyarázni, mert hogy ugye az igaz szerelmek sosem érnek véget, és romantikában telnek a munkával teli hétköznapok Milanellóban is.

Tény, egész nyáron valaki teljesen mással etettek bennünket, és a Carlos Bacca-Luiz Adriano kettős érkeztével (na meg amíg le nem lép a Cerci-Matri kettősből valaki, és Niang nem sérül meg komolyabban) nem is igazán indokolja semmi, hogy újabb csatár jöjjön a keretbe. A legnagyobb sztori pedig, hogy a keret nem csak ezért nem kiált csatárért, mert bőven megvagyunk előre, hanem mert máshol jóval nagyobb problémáink vannak – egy tisztességes középpálya előtt Matri is elpötyögi azt az öt-nyolc gólját, amivel éppen annyit tud segíteni nekünk, amire ott és akkor szükségünk van. Már Ibrahimovics idehozatala is felvetett volna néhány kérdést, tekintve, hogy a svéd általában nem a két tál marhapörköltért jár el hetente egyszer focizni, de klasszisa ugyanakkor ellensúlyozott volna jócskán – még ha ugyanúgy nem lenne mögötte gyakorlatilag senki sem. Balotelli visszajövetele nyilván nem a legnépszerűbb lépés, pláne nem a vasárnapi meccs, és a mercato eddigi irányvonalát tekintve, de tartom: ilyen konstrukcióban ez egy jó döntés. Tisztában vagyunk a mentalitásával, az egész jelenséggel, egyszóval tudjuk, ki az a Mario Balotelli: de ennyiért ilyen kvalitású csatárt az életben nem találtunk volna sehol. Nem biztos, hogy ő lett volna az első, akire rábökök, hogy kivel kellene még megerősíteni a keretet, de ez az ingyen, évi alig több, mint két millió eurós fizetéses történet vele kapcsolatban azért egy olyan biznisz, ami egy próbát mindenképpen megér. Ráadásul ha minden igaz, aláírattak vele egy magatartási kódexet, ami szerint a tweetjeit sem lőheti ki csak úgy a nagyvilágba, előtte egyeztetni kell a klubvezetéssel, és megannyi hasonlóság – szóval van a kezünkben bőven fegyver arra az esetre, ha bekövetkezne mindaz, amiért a károgók majd jól belerúghatnak. Fél év alatt alig eszik majd többet egy millió eurónál, és bármikor behúzhatjuk a zárat a bőröndjén, hogy máris feldobjuk az első liverpooli gépre: ez bőven nem olyan tragédia, ami miatt eret kell vágnunk magunkon, még ha valóban napestig tudnánk sorolni az ellenérveket is.

balotelli_oooh

Nem mondod, hogy még mindig De Jong irányít?

Persze, hogy a lényegre térjünk, ahogy Johhny Firpo fogalmazott kedves testvérének, mikor az a pókerre tanította: mindez nem ér egy kutyagumit sem, ha nincs veled MF. Nyilván nem jön rosszul a mázlifaktor sem, de esetünkben most az MF-et transzformáljuk át futballnyelvvé: azaz ez a transzfer sem ér egy lyukas kutyagumit sem, ha nem lesz több midfielderünk, középpályásunk. Ha már a Mario-deal anyagi részét vizsgáljuk, ami minden bizonnyal anyagilag bőven kedvezőbb a klubnak, mintha Ibrahimovicsot szerződtették volna még akár úgy is, hogy Zlati felbontja a szerződését  sejkkel, akkor nem mehetünk el a mellett, hogy így valószínűleg marad lóvé középpályásra, mert hát egyébként tényleg nem sok értelme lenne. A firenzei bajnoki úgy tűnik, elhozta a rideg valóságot a klubvezetésben is, mert azóta beütötték a leigazolható középpályás searchöt a gugliba, és özönlenek a nevek: Illaramendi, Isco, Witsel, Song – csak a szerda reggeli nevek. Ami leginkább arra utal egyébiránt, hogy itt tényleg a vasárnap lehetett a döntő, az az, hogy Illaramendire úgy mentek rá, hogy már félig San Sebastianban volt, kb szerda délre már alá is írt a Sociedadhoz. A probléma valóban megjelent Gallianiéknál – az mondjuk viszont már felettébb érdekes, hogy a CorSport is arról ír: a Milan De Jong alternatíváját keresi. A szezon előtt pöttyintette el Mihajlovics, hogy mivel a holland jobb formában van Montolivónál, így de Jongot fogja az olasz helyén játszatni – csak hogy most szó sincs Montolivóról, vagyis csak olyan értelemben, hogy vinné a Juventus is, például. Nem vagyok nagy sakkmester, de ha valakitől megválnék a középpályán, az tuti, hogy nem Montolivo lenne, még ha mutatkozik is jó nagy adag igazság abban, hogy amit tud, azt nem igazán hozta Riccardo az elmúlt években, és valószínű a sérülése is alávágott rendesen, de Nocerino jelenlegi ittléte például egészen fölöslegesnek tűnik, mikor mondjuk ott van José Mauri is. Mindenesetre most nagy a pörgés, alig egy hete maradt Gallianinak arra, hogy azt a problémát orvosolja, amit talán a nyár elején kellett volna, de minimum az egyik legfontosabb megoldandó kérdésként kellett volna kezelni. Így meg marad a kapkodás – bár Joao Moutinho olyan igazolás lenne, amiért öt évvel ez előtt is összecsaptam volna a két tenyerem napkeltétől napnyugtáig, ez pedig mostanra sem változott.

Szóval Balotelli: Mihajlovics külön elbeszélgetett vele, hogy tudnia kell a dolgát. Élénken élnek bennem még természetesen a sétálgatós meccsek is, amit tavaly előtt adott elő, de most abban a helyzetben leszünk, hogy ezt nem lesz kötelező néznünk. Egyrészt lesz helyette másik kettő bőven használható ember – másrészt pedig ha végképp nem tetszik, akkor a WizzAir még csak működni fog decemberben is. A személye aligha old majd meg valamit, ami most nem működik – támadásokat ő ugyanúgy nem fog építeni, de azt hiszem, nem is ezzel a célokkal hozták. Nem mondom, hogy kiugrok a bőrömből, de bőven nem az a sztori ez, mintha Franco Brienzáért fizettünk volna 15 millió eurót. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, mit fog érni ez egy (kettő?) MF nélkül…