Az őszinte szívatás // Milan-Empoli 2-1

ladriano_vs_empoli

Legyaktuk az Empolit, és ezzel pontot is tehetnék az összefoglaló végére. Nyilván masszív naivitás volt azt várni, hogy hat nappal az után, hogy Firenzében sem működött sok minden, majd csupán egy Kucka megoldja a problémáinkat, de azért próbáltunk ez ellen mindent meg is tenni. Hogy ez mennyire volt tudatos, azt majd meglátjuk, mindenesetre maradt cirka két napunk arra, hogy adjunk magunknak esélyt idénre.

Kucka leigazolása ugyan megdobogtatta a szívünket, de korántsem az örömtől, hanem jóval inkább a megemelkedett pulzustól. Mihajlovics erre még megcifrázta a kezdőt Nocerinóval és Susóval, utóbbinak mondjuk nem ártana, ha kiderülne, hogy mégis hol lenne a legjobb helye a pályán, mert szegény balbekk is volt már, most meg berakták fazont szabni – és kétségtelenül több lendület van benne, mint Hondában, de nyilván egy végigpadozott tavasz és nyár után még nincs akkora klasszis, hogy dobjon a játékon, feltéve ha ott érzi magát a legjobban. Szóval Miha feltette a de Jong-Nocerino-Bertolacci hármast – ők összesen 4 labdát szereztek a meccs alatt, ebből egyedül de Jong négyet, a másik kettő buci nulla darabot, és e közül még kiemelkedik Bertolacci, aki cserébe még nulla szerelést is fel tud mutatni, (Nocerino kettőt), és pluszban még a három arc leggyengébb passz-mutatóját is összeszedte a 78%-ával, úgy, hogy egyébként nem volt egy kiemelkedő passz-száma. (36).  Mondhatnánk, hogy ezek csak számok, csak ezek pont azok a számok, ami miatt megdöglik az egész játékunk: nyilván nem de Jongtól kell várni a szervezést, de ha a másik két ember ennyire nem tud hozzátenni a védekezéshez, akkor de Jongnak folyamatosan be kell segítenie, ami nyilván elveszi az erejét, miközben a támadásoknál meg csak néznek egymásra, hogy melyikük passzolja oda az ellenfélnek – mert egyszerűen a középpályáról senki nem képes a váratlanra, Nocerino a védekezési semmije mellé ugyanezt hozta támadásban is, Bertolacci meg két csellel tudta le a pályán töltött 82 percet: és ezzel ki is fújt a teljesítményük. Bonaventura jó csere volt, és talán benne tényleg mocoroghat valami, meg nem is került 20 millióba, és nyilván a szögletből adott gólpassza sokat hozzátesz a sztorihoz, de alapvetően az is baromi sokat mondó, hogy a Nocerino-Bertolacci-Suso hármas le is lett kapva a meccs során. Hogy miért velük kezdett Mihajlovics, arra két választ adhatunk: vagy így akart látványosan üzenni a vezetőségnek, hogy velük azért ő sem tud játszani, vagy pedig úgy gondolta, ha Firenzében nem ment, legalább megpróbálja most ezzel a tridentével, aztán legfeljebb meglépi ezeket a cseréket a meccs során, amiket meg is tett – vagy így akartunk még több pénzt kiszedni Nocerino kérőiből, ezzel mondjuk most pont rábasztunk.

de_jong_saponara_heatmaps

Alapvetően az Empoli jóval veszélyesebb volt, nem csak a 18 lövése miatt: az ő, kissé letisztult játékuk jobban működött, mert bár kulcsemberek távoztak, de nyilván Saponara fazonszabására építették fel az egészet, ami azért nem is működött rosszul, tekintve hogy Sapinak nem nagyon kellett hátraszaladgálnia, lásd a fenti heatmapen. Az unalomig ismételt középpályás hiányosságok mellett azért baromi nehéz lehet felépíteni egy játékot most a Milannál: normális védekező középpályásból egy van a keretben, cserébe egy all-round középpályás is csak jókora „megengedéssel” van, viszont ebből a kategóriából a top-ot megközelítő játékos abszolút nincs. Támadni nem tudsz, mert nincs olyan, aki igazán megadná a ritmust és a dinamikát az egésznek, cserébe viszont nem bazírozhatsz a neccesen behúzható 1-0, 2-0-akra, mert bármikor képes vagy kapni egyet. Ezen egyetlen top középpályás nagyot dobhat, de ugyanúgy nem fogja megoldani a teljes problémát, mert egyetlen középpályás nem fogja bírni májusig azt, hogy tehermentesítse de Jongot a védekezésben, és megjátssza az elöl állókat – itt jegyezném meg, hogy nem tudom, mit tehetett vagy mit nem tehetett meg Montolivo, de az világosan látszik, hogy ő most nagyon körön kívülre került valamiért, amiről jó lenne valamennyivel többet tudni, mert csak a csapat kapitányáról beszélünk, akiket általában nem szoktak csak úgy indokolatlanul kirakosgatni a csapatból.

Hogy mi várhat így ránk? Annak azért mindenképpen örülhetünk, hogy tegnap meglett a győzelem, mert ellenkező esetben ez a két hét szünet, ami most jön, csak arról szólt volna, hogy Mihajlovicsot és a csapatot szétszedik az újságok – így nekimenni egy Derbynek azért nagyon meredek lett volna. Nyilván észlelték odafent is, hogy valaki még nagyon kellene, de úgy tűnik, némileg finomítottak a dolgon, mert nem kürtöljük tele a világot eddig azzal, hogy itten’ majd még jön a sztárközéppályás, hanem már a „mercato gyakorlatilag bezárt,de lehet, hogy mégsem, szóval értitek” c. maszlag megy, ami arra utal, hogyha valakit sikerül még iderángatni valami hihetetlen konstrukcióval, akkor jön, ha nem, akkor meg Kucka megoldja. Mindenesetre abban mindenképpen előreléptünk a tavalyhoz képest, hogy van két olyan csatárunk, akiket rohadtul lehet imádni.  Ja, és Mihajlovics kendőzetlen őszintesége a sajtótájékoztatón megvan?  “Ezt a meccset Bacca és Adriano nélkül elvesztettük volna, mint tavaly. Így nem léphetünk előre, változtatnunk kell. Vállalom a felelősséget. Nem kértem a játékosoktól, hogy járjanak a vízen, csak azt, hogy csinálják meg azt, amit az edzéseken gyakorolunk.Ezt meg kell tudnunk csinálni a meccsen is. Diego Lopez többször ért labdába, mint a középpályásaink.”

Osztálynapló:

gds_osztalyzatok_milan_empoli