Plutarkhosz nyomában

Csak a Madonnina kegyeinek szólt a múlt heti fellángolás, vagy tényleg komolyan vesszük magunkat innentől? Akár ennyire is redukálhatnánk a holnap esti métával kapcsolatos felvezetőnket. Érzelmi okokból azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne szórjuk tele sallangokkal teljesen feleslegesen a felületet. Így is lesz, széép-naagy tőrténelmi összefüggés környezetbe helyezzük a dolgokat, a nagy római blogger előd-példakép mintájára, igaz, mi nem olyan csiribiri emberekkel foglalkozunk, mint Thészeusz vagy Romolus, hiszen itt van nekünk Szinyó meg Pippó, akik nem olyan piszlicsáré dolgokkal foglalkoznak, mint holmi városalapítások. (Hanem mivel is???) 

Lassie és Kaká. Mind a két esetben szorítottak az érzelmi okok, azonban végül is értékesítésre kerültek, mert kellett a pénz kenyérre. Akkora szívük volt, hogy komoly viszontagságokat vállalva visszatértek előző gazdájukhoz – teljesen ingyen. Kaká sajnos nem tudta visszanyerni régi formáját – nagy kár, hogy Lassie esetében odáig már nem tartott a könyv, így nem tudhattuk meg, a jeges téli kintalvások után is olyan vagányul tudta-e sodorni a spanglikat kis gazdájának, ahogyan régen.

Pippó és Szinyó. Egymást követik a padon. Vajon hány csótányt hagyott hátra Pippó a szekrényében? És ebből hány kapott szívrohamot Szinyótól? És vajon milyen sikerrel praktizál Barbara kisasszonynál a jugó? Csupa olyan kérdés, amiről nem lesz szó a posztban.

A kinevezés – legitimációhiány

Mindkét delikvens kinevezését nagyon sokan megkérdőjelezték, teljesen jogosan. Pippó nulla tapasztalattal váltotta nulla tapasztalattal rendelkező megbukott-megbuktatott elődjét. Szinyó egy erkölcsileg nehezen emészthető fazon, aki ráadásul a múltban ki is jelentette, hogy inkább éhen döglik, ide viszont nem jön. Érdekesség, hogy Berlusconi azzal együtt is őt nevezte ki, hogy Pippo bukásának egyértelmű okaként a defenzív mentalitást jelölte meg. Szinyót, a klasszikus jugoszláv bunkerfutball csúcstermékét. Különbség, hogy Pippótól a csöves mercato miatt sem várhattak sokat – Szinyó azonban négyszeres bérért, egy halom csúcsigazolással muszáj, hogy teljesítsen.

Az Ikon

Sebek a szívemen!!!

Mind Pippó, mind Szinyó életében kritikus helyzetben bukkant fel a Bonera-jelenség, míg azonban előbbi a rabjává vált, utóbbi sikeresen leküzdötte a sötét Szenátort. Pippó – ki tudja miért, talán kamarillapolitikai megfontolásokból, talán a szereposztó díványon mutatott teljesítményéért – rengeteget játszatta Bonerát, annak ellenére, hogy rengeteg gólt kaptunk róla. Szinyó ellenben rögtön az elején szólt, hogy neki ugyan nem kell. Nos, az Ikon úgy állomáshelyének EL-nyitányát tíz perc alatt elintézte egy szabad+tizi kombóval, ami tök jó, mert most nem rúgott gólt róla Pucciarelli az Empoli- meccsen, így most nem lett 2-2, hanem 2-1-re nyertünk. A történelmi igazság Szinyó mellett van, ez nem is lehet vitás. 

Az első két forduló

 Még bőven augusztusban el szokott rajtolni a bajnokság, azonban a válogatott szünet és a mercato miatt nagyon csalóka képet mutathat ez a két meccs. Pippóval vezettük a tabellát, miután megcsaptunk egy álmos Laziót, meg leheroizáltunk egy társadalmi munkában tevékenykedő parmai egyletet. Szinyóval szénné égtünk Firenzében, majd kínos öblögetések közepette letuszkoltuk az Empolit a torkunkon. Mind a két nagyság esetében látszott, hogy valamit ki kell találni a szünetben, mert nagyon szarul állnak a dolgok, sokkal rosszabbul, mint amit az eredmények mutatnak. Míg azonban Pippővel otthon szoptunk ki Délnyugat-Walestől, most idegenben mi álltunk nyerésre, csak a végén rúgtak egy gólt. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.

A derby

Muccsok! (Azé’ jól lefutott mindenkit ekkora hassal is…)

Mind a két edzőlegendára a rettegett 3. fordulóban leselkedett az első derby – az első igazi erőpróba. Mindkét esetben 1-0-ra szoptunk ki. Nyilván nem szép dolog Allegri Juventusát egy lapon említeni Mancini Interével, de a blogírás nem az igazság kereséséről szól, hanem a fikázásról. Nagyon-nagyon más volt azonban minden más az eredményen kívül. Pippó nagyon elkúrta, nem tudta meglovagolni a pozitív hangulatot, és a feltüzelt hazai közönség előtt hajolt le a szappanért, önként és dalolva. Szinyó ezzel szemben bátran meccselt, tüzesen játszott a csapata, megdolgoztattuk az ellent, nem véletlen, hogy micsoda ünneplésbe csaptak a lefújás után. A legfontosabb különbség mégis az, hogy most úgy tűnt, hogy ebben a három hétben nem csak fröccsöztek az edzéseken. 

Vereség után két lenyelnivaló hurka

Pippó megkapta a sorstól az esélyt, és gyorsan leköszörülhette volna a csorbát két elvileg jóval gyengébb ellenfél ellenében. Ehelyett benyelt két vérciki döntetlent, máig nem tudom eldönteni, az Empoli vagy a Cesena elleni pontmentés volt-e a kínosabb. És már adott is volt a szezon, bakker. Szinyó szintén abszolválható példákat kapott, akkor is, ha a Palermo és az Udinese azért rágósabb falatnak tűnnek a tavalyiaknál. De most is gyors egymásutánban jönnek a meccsek, mint amikor tikk-takkra szállnak a kacsák a bokorból, csak rá kell érezni a ritmusra. 

Palermo

Gila mint Dybala-pótlék

Itt már a faszom se akar párhuzamokat keresni, tekintettel arra, hogy tavaly nagyon durván aláztak minket a pelikánok a San Siróban. Pippó mindig mondta, hogy csak olyan csapatoktól fogunk kikapni, amelyek erősebbek nálunk. Na, utána már nem nagyon mondta. Basszameg, Maresca most már 635 éves, csak megoldjuk. Ő egyébként nagyon tud, elkövette azt a bravúrt, hogy míg pályafutása csúcsán nem volt Milan-szint, így 635 évesen már simán megugorja a lécet. Ránéztem a kezdőjükre, nagyon vegyes az állomány, nem hiszem, hogy ennyi idő elég volt az összedolgozásukra. Van ott Deutshmark, Lázár testvér, Csocsó, Nissan Qashqay és még Jajalo is. Széjjeldíboljuk az agyukat, meglátjátok.

Kezdő: lásd a múlt hetit.

Tipp: 3-0

Ha nem jönne be, akkor Szinyó jelentkezik vasárnap hajnalban dr. Kotásznál.