Felszállásra felkészülni

montella_milanello_

Itt van, megjött, leszállt Malpensán: megint egy új szezon, megint egy új edzővel. Vincenzo Montella megérkezett Milánóba, és bele is vágott a melóba, mi pedig megpróbáljuk összeszedni az első pár nap történéseit, ami a kisrepülő vezetése alatt történt. Az optimizmus töretlen, de azért még jó nagy szürke foltok is vannak, amiben csak elveszünk, mint az a bizonyos szamár.

Miközben Franciaországra koncentrál Európa talán azon része is, amelyik már kicsomagolta a csigával és pezsgővel teli bőröndjeit saját otthonában, beindult az élet Milanellóban is. Vincenzo Montella beült a kormány mögé, de azt még nem látjuk, hogy milyen autó lesz alatta – és legfőképpen, hogy ki lesz, aki tankolja. De mindezek előtt egy elég fontos részlet: Montella 2018 júniusáig írt alá, és mi közben Seedorf már tanulja a pálcikával evést az új csapatánál, egyre fogynak a fizetendő edzők. Tekintve, hogy Pippo, Seedorf és Mihajlovics is csapatot talált, Brocchinak pedig csak simán lejárt a felnőtt csapat vezetésére vonatkozó szerződése, így hosszú után a korábban talán sosem hitt állapot is bekövetkezett: csupán egyetlen vezetőedzőt fizet a klub. Persze ez közel sem garancia arra, hogy ez mondjuk így is marad még a jövő nyárra is, de az talán árulkodó, hogy Montellával sem gondolkoztak két évnél hosszabb időtartamban, pedig azért az olasz piacon nem egy rossz névről beszélünk, még ha a Samppal nem is úgy jöttek össze a dolgok. Két opció van: az utóbbi évek buktái után nem akartak bevállalni egy hosszabb távú szerződést, vagy pedig ez már annak szól, hogy mire itt minden átszáll a kínai csoport tulajdonába, az pont beletellik még ebbe a két évbe, szóval kvázi könnyen ki lehet szállni ebből a dologból, és mire eljön a keleti kánaán, akkor pont minden úgy kezdődhet majd, ahogy azt ők szeretnék. Bárhogy is legyen, Montella elsőre inkább tűnik egy olyan arcnak, akit áthidaló megoldásként szerződtettek, mintsem arra, hogy kicsit nyugodtabb idő következzen be a kispadon, ráadásul megkockáztatom, hasonló ajánlatai nem igazán voltak a piacról ; nem mintha a Milan padjáért annyira versengtek volna a jelentkezők, és hát ugye Emeryre túl nagy sanszunk nem is volt. Önmagában nem rossz elképzelés, de továbbra is ott látni a neuralgikus pontot edzőkérdésben: a kezdeti, igen nagy bizalom (bár talán most egy bokányival kevesebb mutatkozott ebből az első napokban, mint mondjuk Inzaghi meg Mihajlovics esetében) meddig tart ki, és mennyire hozhat saját döntéseket majd Montella. A szerb próbázó esetében láthattuk: hiába klappoltak az elképzelések az Elnök Úréval, az kb október közepére kiderült, hogy használhatatlan, a váltás meg nem volt senki ínyére. Szóval bár baromi nehéz ilyen évek után a türelemről beszélni, de Montella esetében mégis ez lehet a kulcs, főleg úgy, hogy valahol azt érezni, hogy személyében nem vettek kvázi garanciát a sikerre, és rá is oda lehet majd tolni a felelősséget, ha arról lesz szó, amit mondjuk egy „komolyabb név” nem biztos, hogy simán bevállalt volna. Valahol félmegoldás ez, persze ahhoz, hogy szintet lépjünk, kicsit rendezettebb viszonyok is kellenének, minden esetre forza kisrepülő, meg minden.

montella_elso_edzes

És akkor a sajttáj: szokásos körítés, Montella nagyjából arról beszélt, hogy elfogadhatatlan, hogy három éve nincs ott Európában a Milan, ezért az az elsődleges cél, hogy visszakerüljön az európai kupasorozatok valamelyikébe a csapat – így a minimum az Európa-liga hely elérését jelenti számára. A mercatón elsősorban olyan játékosokat keres, akik illenek a projektbe, de ahhoz, hogy lényegében lehessen keresgélni, előbb meg kell néznie a keretet, és főleg azt, hogy milyen motivációval, győzni akarással bírnak, aztán lehet ezekről komolyan beszélni. Meglepő pont volt, amikor tagadta, hogy hívta volna Borja Valerót, pedig kb az első pletykák egyike volt, meg talán nem is járnánk vele rosszul. Külön kérdezték Baccáról, ami azért érdekes, mert azt válaszolta rá, hogy egy komplett kis játékos – ami pedig azért hangzik meglepően, mert arról lehetett olvasni, hogy Montella könnyedén lemond a kolumbiai csatárról, tekintve, hogy nem veszi ki eléggé a részét a csapatjátékból, szóval itt valaki füllentett egy ici-picit. Ha már Baccánál járunk: a távozása erősen a levegőben van, a West Ham mintegy 30 millió eurós ajánlata lehet a befutó, de vinné az Atletico és a Sevilla is. Nem egyértelmű a helyzet, de tekintve, hogy szeptemberben már ő is betölti a 30-at, ez nem tűnik rossz pénznek érte, még akkor sem, ha távozásával a keretben nagyítóval se találunk ennyire gólérzékeny játékost. Az eladása mögött jóval inkább a mentalitása állhat: tény, voltak baromi brutál időszakai, de a szezon végére ő is begőzölt picit, és olykor inkább hasonlított egy pubertás tinire, mintsem egy profi futballistára, szóval lehet ráció az eladásában, de mindez csak akkor működhet, ha vagy jön a helyére egy komoly center, vagy pedig egy egészen jó középpályát raknak a Lapadula-Niang-Luiz Adriano (Menez?) sor mögé. Visszatérve Montellához, a várható felállásból csak annyit árult el, hogy négy védővel és három középpályással fogunk játszani, a többit pedig meglátjuk – tegye fel a kezét, aki meglepődött, és ezzel a végére is értünk az érdemi infóknak, ami a sajtótájékoztatón elhangzott, ami jóval karcsúbb volt, mint korábban.

Milan's Carlos Bacca leaves the field during the Italian Serie A soccer match AC Milan vs Carpi FC at Giuseppe Meazza stadium in Milan, Italy, 21 April 2016. ANSA/MATTEO BAZZI

 

Veled mi lesz, my dear friend?

Az első edzés most jóval kevesebb infót hordozott magában, mint korábban: ami izgi, hogy a Curva Sud nem ment el az összejövetelre, így egy jóval visszafogottabb hangulatú első tréninget vezényelt Montella: mindössze pár Berlusconi munkáját köszönő és éltető drapi lógott, tekintettel arra, hogy Silvo kvázi elismerte, hogy valóban eladja a Milant. A Tuttosport ki is hangsúlyozta: az elmúlt évek látványos kezdéséhez képest ezúttal nagyjából 300 szurkoló ment ki az első edzésre, és a legkomolyabb infó is annyi, hogy Montella szabadságot adott a játékosoknak szombat este 19 órától vasárnap 19 óráig. Volt persze egy edzőmeccs, ahol a „fehérek” nyertek 3-2-re, Bonaventura, Luiz Adriano, Niang ill. a zöldek részéről Mauri és Menez voltak a gólszerzők – de ezen kívül egy dekányi sem került ki arról, mi zajlott Milanellóban. Némi visszafogottságot itt is érzékelünk – hogy ez szükséges-e, azt már nehezebben tudnánk eldönteni.

grazie_silvio

Röviden a stábról: nagy, vagy meglepő neveket nem igazán találni Montella stábjában, ami azért izgi, hogy a kapusedző maradt meg egyedül, itt Mihajlovics sem változtatott anno, viszont a többi területen egyaránt új edzők kezdik meg a munkát – sőt, az eddig a Primavera orvosi stábjában dolgozó Marco Freschi a felnőtteknél kezdi már meg az idényt.

Másodedző: Daniele Russo.
Erőnléti edző: Emanuele Marra.
Technikai munkatársak: Nicola Caccia, Pino Irrea, Riccardo Manno.
Meccselemző: Simone Montanaro.
Kapusedző: Alfredo Magni.
Doki: Marco Freschi.

No, nem sok már, és tényleg a mercatóról esik szó, de addig is: egyelőre Galliani továbbra is sportigazgatóként dolgozik, és ezzel kapcsolatban csak annyit ejtett el, hogy amíg nem zárul le a tulajváltás, addig ez így is lesz, utána pedig meglátjuk. Viszont, komoly változás, hogy már nem „egyedül” hoz döntéseket, hanem egy bizonyos Nicholas Gancikoff, olasz-amerikai menedzser is közreműködik a dolgoknál, akiről először a stadionépítéssel kapcsolatban olvashattunk, mint a kínaiak embere, azonban mostanra úgy tűnik, a szerepe a mercatóban is meghatározó lehet, mert Gallianival és Montellával egyeztetve, egyfajta szentháromságként működve zajlanak az igazolások – azaz Gancikoffnak is rá kell bólintania arra, amit esetlegesen Galliani letárgyal és vica versa. Persze a Kopasz intézi a dolgok érdemi részét, de kapott maga mellé egy Big Brothert. A CorSport azt írta, például Montella kinevezésében is lépésről-lépésre egyeztettek egymással, mi több, ha egy jelöltben nem értenek egyet, akkor másik célpont utána néznek Galliani szavai szerint, mellesleg nem véletlen, hogy a legtöbb sztori arról szól, hogy a keleti nyitás után Gancikoff egymaga lesz a CEO, Galliani pedig inkább egyfajta technikai munkatárs szerepet tölthet be a klubnál – egyelőre nem érzékelhető konfliktus az új felállásban, ami azért merőben szokatlan, de talán nem baj, ha elles pár húzást Gallianitól az új lehetséges sportigazgató ; ráadásul most mintha úgy tűnne, hogy a Kopasz költhet is egy kis pénzt, szóval nézzük meg, mit tud ebből kihozni.

Nagyon-nagyon röviden a kínaiakról: konkrétum továbbra sincs, de az, hogy ahogy a fentebb taglaltakból is kiderül, egy emberük direktbe bent ül már a klubházban, az azért jelent valamit. Nyilván nem egyszerű az átadás-átvétel, és láttunk már kutyán kamiont, satöbbi, de innen tényleg meglepő lenne egy hátraarc, a lehetséges aláírási dátumok csak úgy röpködnek, szóval bármennyire is komédiának tűnik az egész, ez azért tényleg nem egy könnyű művelet, és vegyük mindehhez hozzá Berlusconi személyiségét, még ha ez most valahol a huszonhetedik hely körül is állhat a rangsorban, de biztos, hogy van jelentősége. Hogy Gancikoffnak köszönhetően-e vagy sem, de egyúttal úgy néz ki, költeni való lóvé is van, függetlenül attól, hogy ki a tulaj papíron, szóval nincs kizárva persze a meglepetés, de hivatalos közeledések még nem zajlottak, viszont a legtöbb jel arra utal, hogy ebből üzlet lesz. Addig meg várunk.

Na és akkor végre a mercato: kezdve a távozókkal, ahol mindössze annyi tűnik biztosnak, hogy Donnarumma, Abate, Antonelli, Romagnoli, De Sciglio, Bonaventura, Montolivo, Zapata, Paletta és Kucka marad, meg persze merőben új húzás lenne Lapadulát eladni. Bevallom őszintén, utóbbiról egy kukkot sem tudtam, mielőtt idejött, a számai nem rosszak, de ez azért az A liga lesz, 10 millió kicsit kapkodásnak tűnik érte, persze ettől még nagyon nehéz megítélni, hogy mit is kell tőle várnunk, és ezt talán rá is érünk akkor meghozni, amikor már lesz egy kialakult keretünk. Némi fajta irányvonal-váltást érzek azzal kapcsolatban, hogy egyre több maestro kerül elő a kalapból, mintsem verőlegény: a legújabb az udinei lengyel Zielinski, akiért a Sky szerint előnyben vagyunk, és a jövő héten lehet is belőle valami – de ugyanez Pjaca, vagy Kovacsics is, és Montella először kiszivárgott „listáján” is inkább hasonló stílusú játékosokat lehetett felfedezni. Tény, ha valahol van egy bődületesen nagy lyuk, akkor az az évente 10 gólpasszt kiosztani képes középpályás szerepe, ahova nagyon kellene ember – itt jegyeznénk meg, hogy Montolivo szerepe várhatóan továbbra is izmos lesz az öltözőn belül, nem csak azért, mert 3 évre aláírt, hanem mert Montella is számít rá. A másik komoly pörgő név Musacchióé, a Villareal 25 éves argentin középhátvédje éppen ennyi millió euróba is kóstálhat, ami viszont problémásnak tűnhet nála, hogy 2014 októbere óta 381 napot volt sérült, mondjuk ebben benne volt egy ilyen is:

Egyelőre még nem igazán vagyunk elkésve semmivel, viszont július 27-én már Amerikában játszunk a Liverpoolal, majd három nappal később a Carlo vezette Bayern, majd szintén három nap múlva a Chelsea lesz az ellenfél a tengeren túlon,  szóval addigra nem ártana nagyjából összerántani a dolgokat, így izgi szűk három hét előtt állunk – persze nem leszünk meglepődve akkor sem, ha majd augusztus végén esnek be az újak.

Summázva a dolgokat: az utóbbi szezonkezdetekhez képest jóval visszafogottabb nyitánnyal, egyelőre inkább csak kérdőjelekkel telve rajtoltunk, Montella Milanja pedig valószínűleg nem augusztus végéig fog felépülni, vagy ha igen, az megsüvegelendő meló lesz Aeroplanino részéről.