Szívkímélő döntés

maldini_funerale

Paolo Maldini nem lesz a Milan alkalmazottja. Legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a felek nem jutnak el a megegyezés szakaszáig, aminek nagyon sokfajta értelmezése is lehet – és lehet, hogy bármennyire is fájó kimondani, de ez inkább jól van így. Vagyis: jól van ez így?

Kezdjük a tényekkel, mert ebből bizony nagyon keveset tudunk. Paolo Maldinit megkereste az új, kínai vezetés, bár ezzel kapcsolatban is gyorsan kétségek közé esünk, már abban a tekintetben, hogy azon kívül, hogy Marco Fassone (akit egyfajta általános igazgatónak szán az új klubvezetés) ott volt, de hogy ő milyen pontos feladatkörrel van felruházva, már az is elég kérdőjeles, és az is nehezen elképzelhető, hogy egyedül lett volna ott, de most ezeken elegánsan túllépünk. Szóval, valaki a klub részéről leült Paolo Maldinivel. Tény 2.0: Paolo Maldinire valamiért nem volt szüksége a Berlusconi-Galliani vezette AC Milannak, ami önmagában nem probléma, mivel tekintve, hogy nem tudjuk, hogy Maldini mire is lenne képes a futballpályán kívül, így nehéz bármit is rábízni, ugyanakkor mégiscsak Paolo Maldiniről beszélünk, aki nem az a lebutított fajta volt a védők közül, és ismételten nehezen hiszem, hogy ne lett volna olyan feladatkör, ami ne állt volna számára közel, és ne tudta volna elvégezni. Viszont tény 3.0, ez a házasság Maldini kurta-furcsa visszavonulása óta sosem merült fel komolyabban, és igen hideg viszonyról számoltak be a lapok Galliani és Maldini között. Szóval ott álltunk, hogy a klub legendájának kvázi semmi köze nincs az AC Milanhoz, ami enyhén is furcsán hatott a klub és a játékos addigi kapcsolatát tekintve, abban a frázisban pedig főleg érdekes volt, hogy elég sűrűn hangoztatott szlogen volt, hogy a Milan egy nagy család. Ehhez képest a család egyik legfontosabb tagja erőteljesen körön kívül mozgott – mondhatnánk úgy is, sok mindenkinek jutott ajándék karácsonykor, de Paolo Maldini hiába keresett ajándékot a fa alatt, ott számára sosem volt semmi.

És akkor tény 4.0: Maldini hosszas találgatás után kedd délután bejelenti, hogy köszöni szépen, de ő nem kér ebből az ajánlatból, amit a kínai vezetést felkínált számára. A probléma viszont ott folytatódik, hogy csak találgatni tudunk, hogy konkrétan milyen poszttal bízták volna meg Maldinit. Rengeteg dologról lehetett olvasni, és nem volt mindegyik szívderítő: állítólag Paolo megkövetelte a maga nem is kis pénzét, amit aztán ugyan ő maga igyekezett tagadni. A hivatalos indoklásban, amit ő maga adott ki a helyzet kapcsán, elmondta: nem pályázott volna Galliani pozíciójára, inkább egyfajta technikai vezetőnek nevezték volna ki, ám mivel profinak tartja magát, nem az anyagiakon voltak vitái a kínaiakkal, hanem csak két kérdést tett fel, ami egyrészt a várható igazolásokra, a csapat megerősítésére, másrészt pedig a várható célokra vonatkozott, mert úgy érezte, csak így tud választ adni egy felkérésre, ha tudja, hogy mihez adja a nevét. Ezzel talán el is érkeztünk a szituáció kulcsához, azaz a névhez. Nyilvánvaló, hogy itt maga Paolo Maldini személye a legérdekesebb, mert bármennyire is szeretné a földkerekség összes milanistája, hogy a klub alkalmazásában legyen, a név miatt azt hiszem, elég nehéz lett volna közölni vele, ha ne adj isten úgy alakulnának a dolgok, hogy köszönjük Paolo, de nem szeretnénk tovább foglalkoztatni. Magyarán, ha Maldini belép a Casa Milan irodájába, akkor onnan csak nagyon kevés ember lenne képes neki azt mondani, hogy viszlát, többet nem kell, hogy gyere. Arról nem is beszélve, hogy mindezért mit kapna a szurkolóktól, szóval valahol ebben a helyzetben Maldini már úgy erőnyerő, hogy még semmit nem tett le a futball utáni életében – még ha nyilvánvalóan tisztában is vagyunk vele, hogy mit nyújtott a pályán, és mit tett a klubért.

maldini_fly_

Itt érkeztünk el a kapcsolat másik, talán legneuralgikusabb pontjához: fogalmunk sincs, hogy ebben a sztoriban ki a hunyó, mert lehet mutogatni a kínaiakra, ugyanakkor Maldinire is. Utóbbi esetében nehéz elképzelni, hogy miközben folyamatosan azt hangoztatja, hogy neki a Milannál való munkavállalás nem az anyagiakról és minden egyébről szól, hanem csak és kizárólag az érzelemről, akkor mégis miért nem tud megállapodni már a második vezetéssel? Ha számára ez tényleg egy fontos kérdés, akkor miért nem tud akár kompromisszumokat is kötve elvállalni valami olyan feladatot, ami lehet, hogy inkább háttérmunka, de ott tud lenni a csapat környékén. Egyáltalán mi lehet az, ami miatt már nem csak Adriano Gallianival rossz a viszonya? Bármennyire is fájdalmas kimondani, de Paolo Maldinivel kapcsolatban felmerül, hogy nem a hab tiszta lelkű, a klubjáért bármit megtevő, alázatos ember. Tudom, ezek borzalmas szavak egy ilyen játékossal kapcsolatban, de nem tudom elképzelni, hogyha ő ezt valójában akarná, akkor ne lenne számára olyan hely, ami elfogadható lenne még neki is.

Viszont ott van az érme másik oldala: Paolo Maldini egy másodpercet nem dolgozott egyetlen klub vezetésében sem, mióta visszavonult a futballtól. Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy fogalma sincs a futballhoz, vagy annak pályán kívüli dolgairól, de bármennyire is Maldiniről van szó, mégiscsak egy teljesen új munkakörben kellene helyt állnia egy Milannál – amit még megfejelhetünk azzal, hogy mindezt egy olyan időszakban kellene megoldania, amikor nem nagyon fér bele a hiba, mert elvileg most azon dolgoznak, hogy újra ott legyen a Milan Európa krémjében. Ebben tagadhatatlan, hogy óriási tapasztalata van Maldininek: viszont csak úgy, mint játékos, ami nagyon nem ugyanaz, mintha 30 éven keresztül vezetsz egy klubot világszínvonalon.

striscione_pro_baresi

Ne felejtsük el, hogy búcsúztak az ultrák Maldinitől – Baresi mezt lógattak, miközben énekelték, hogy “C’é solo un capitano” [azaz egy kapitányunk van], és ez állt a drapin:

– Köszönjük, a pályán bajnok voltál, de tiszteletlen azokkal, akik gazdaggá tettek – Köszönik a 25 éves karriered, akiket zsoldosnak és koldusnak neveztél – 

Apróságokon is múlhat a dolog, ami viszont úgy áll, hogy bármennyire is szeretnénk, az érdekek nem tudnak egy olyan metszetet alkotni a Maldini-klubvezetés keresztmetszetben, amely után mindkét fél elégedetten állhatna fel az asztaltól. Teljesen jogosak Maldini már idézett kérdései: egy ilyen kaliberű játékos nem adhatja a nevét egy totálisan komolytalan valamihez, nem árt azért tudnia, hogy mégis milyen projektben kellene részt vennie, és milyen körülményekkel számolhat mondjuk a következő három évben. Ha ezekre nem adtak, vagy nem megnyugtató válaszokat adtak a kínaiak, akkor érthető, hogy Maldini nem akart ebbe az egészbe beleugrani – csak helyettesítsük be egy egyszerű példába, a főnököd eléd tol egy szerződést, de nincs rajta semmi, csak a szignód helye. Aláírnád?

Ugyanakkor egy pont a kínaiaknak is, mert ők egyértelműen kinyilvánították a szándékukat azt illetően, hogy szeretnének Maldinivel együtt dolgozni. Megkeresték, nyilvánvalóan elmondták, hogy számítanának rá, ebben és ebben a feladatkörben, az első lépést megtették. Én tartom annyira intelligensnek Paolót, hogy tisztában van vele, hogy bár úgy hívják őt, ahogy, de ilyen pályán kívüli múlttal felelőtlenség lenne a klubvezetés részéről is rögvest egy nagyon komoly felelősséggel bíró pozíciót rábízni.

Mindezek mellett arról még nem esett szó, hogy bármekkora is legyen a szurkolói nyomás, eleget szenvedtünk már az ikonok, legendák miatt. Nyilvánvalóan fájna, ha Maldini nem a Milannál vállalna munkát, de ne felejtsük el, még hogyha nagyon nem is ugyan az a kategória, de Seedorf és Inzaghi is szép reményekkel érkezett, és odáig meg vissza voltak a szurkolók. Részemről köszönöm, elég volt ennyi korábbi kedvencet látni, ahogy ég a tűzben, és a pisai toronynál is ferdébb már a talapzatánál igencsak megingott szobra – nekem nagyon nem hiányzik az, hogy Paolo Maldinit lássuk, amint szép lassan csontig hatoló fájdalmakat átélve felsül, és el kell kullognia Milanellóból. Évek óta húzódó ügy ez, aminek valószínűleg mindkét oldalról megvannak a konkrét indokai, hogy miért nem valósul meg, mert egyébként egy „jól működő” Maldinivel az aktuális klubvezetés is hatalmasat nyerne, a szurkolók szemében ez egy nagyon komoly lépés lenne, és azt hiszem, az öltözőre is lenne némi hatása ennek az egésznek. Viszont nem akar mozdulni a dolog, és abból kiindulva, hogy egy újabb kondíciókat tartalmazó ajánlatra sem érkezett azonnal igen Maldini részéről, nekem valami azt súgja, hogy el kell engednünk ezt a sztorit, és el kell fogadni, hogy Maldini nem lesz a klub alkalmazásában. Lehet, hogy a kínaiakban van a hiba, róluk is keveset tudunk, és elképzelhető, hogy ők sem a megtestesült profizmust valósítják meg, akik őszintén és nyílt lapokkal játszanak – ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni, egyet viszont határozottan tudok: ha Paolo Maldinivel is hasonlóan végeznénk, mint Clarence Seedorffal és Filippo Inzaghival, azzal a milanista énemből egy hatalmas szegletet szakítanának ki, és sároznának be. Jóval több kockázatot érzek a dologban, mint amekkora a befektetés esetleges haszna legyen, hogy ilyen csúnyán fogalmazzak, szóval talán tényleg jobb lesz úgy, ha nem állunk bele ebbe az egészbe, mert abszolút nincs szükségünk egy belső viszályra – főleg nem a klub legendájával.