Régen a Milan futballozott, a Juventus nyert, az Inter pedig egyiket sem. Mostanra ez némiképp megváltozott – a Milan és a Juventus egyiket sem, az Inter pedig mindkettőt, csak megjelenik az apró betűs kikötés, hogy nehogy norvég legyen az ellenfél. Láttunk már sok nézhetetlen közeli örökrangadót, és ez is jó eséllyel egy lesz a sok közül. Ha minden igaz, az utolsó 4 csörte közül 3 gól nélkül végződött, én amondó vagyok, most sem számítok nagy csillaghullásra. Anno a Fradi-MTK-kat eladta Lipcsei Péter és Illés Béla, ezeket a posztmodern olasz csúcsderbyket viszont még mindig rejtély, mi viszi a hátán, ha egyáltalán. Max mester világosan kijelölte a célokat, hét pont kell öt meccsen. Céltudatos profik vagyunk, ezért nem kezdünk el felelőtlenül lövöldözni a dobogós helyekre. Ennek megfelelően, és mert a rabruhásoknak is elmegy a döntetlen, minden előjel a minimális kockázatvállalás felé mutat. Hajtás után röviden felvezetjük ezt a kiváló mérkőzést.

A Verona legyakása óriási lépés volt a jövő évi BL-szereplés bebiztosítása szempontjából. A már szinte biztosan kiesett kiscsapat ellen sem brillíroztunk, támadójátékunk például továbbra is értelmezhetetlen. A Leao-Pulisic duó tökéletesen diszfunkcionális. Csak azért játszhatnak még mindig, és így, mert a többi opció még egy fokkal reménytelenebb, már ha az lehetséges. Nkunku az egyetlen, akiben talán pislákolhat valami, egy pár gólt csak összehozott mostanában. A többiek, Füllkrugot is beleértve, kevesek, mint egy nyugdíjas alkoholista bányász merevedése. A németet azért megnézném egy tisztességesen végigcsinált felkészülés után is, persze, ha nem sérülne le. Főleg azért, mert szinte kizárt, hogy érkezik érdemesebb előadóművész a helyére. Rafának viszont adjuk meg, nem tud annyira pocsék formában és lelketlenül ténferegni, hogy ne tudna bármely random pillanatban eldönteni egy tetszőleges A ligás meccset. Ez itt a szint, nem magas.

A védelemben van egy kis izgalom, Gabbia játéka kérdéses. Egyes források bokasérülésről regélnek, mások simán a kezdőbe teszik. Felkészül Koni, a barbár. Illetve, Bartesaghi helyén a Madonninát eldöntő Estupinánt csodálhatjuk majd. Hátha eldönti ezt is, és legyen annyi tánc, hogy nem világos még, melyik kaput veszi célba. A középpályán sincs sok meglepetés, Rabiot és Modric mellett Fofana kaphat szerepet, aki nyomatékosabb fizikális jelenlétet tud hozzátenni, mint például az Olaszországban világsztár-jelölt Ricci vagy éppen Jashari. Hunyjátok be szemeiteket, és már meg is jelennek azok a végtelen ciklusba generált, U-pályát követő löttyedt oldalfaszok. Ezzel telik az idő, otthon jó a 0-0, főleg, ha végre lefújják.

Érdekesség, hogy a bukiknál a púposok az esélyesebbek, annak ellenére is, hogy nem járnak nyerni a San Siróba. Szó mi szó, épp egy jobb sorozatban vannak, és a Roma plusz Como kettős szorongatja őket az utolsó BL-helyért. De vannak annyira fogalmatlanok, hogy ne nyerjenek ellenünk. Mert ez egy olyan Juventus, aminek halvány lila fingja sincs, hogy mit akarnak. El tudott persze hangzani, hogy Spalletti mesterrel Európa-szinten is szép focát játszanak, és nem nyílt meg a föld alattuk. Nincs ezzel baj, a szépség relatív és szubjektív, egy biztos, hogy a Kőbányai 4.3, a Disznótoros Szilva pedig 50. A líra, a pátosz, a Juventus bája viszont nem számszerűsíthető.

Végre sikerült vennem egy tubus gépzsírt, egész héten ezért harcoltam, és most végre meglett, sikerült a logisztikai bravúr. Ha el mer hangzani a közvetítés során bármilyen formában, hogy scudetto race, akkor belekenem a megmaradt hajamba, ami nem sok. Scudetto race viszont nincs, és nem is volt, legalábbis nem ebben a szezonban.

Nem tudom megmondani, hogy miért nézzétek meg ezt a meccset. De nem is ez a feladatom. Förtelmes, gyalázatos calcio botránykövek megtekintése szigorúan tiltott 18 év alatt. Felette is egyéni felelősség. Aki jön majd, annak óriási FORZA, tele lehet majd köpködni szotyihéjjal a képernyőket!