Road to Doha # Az első komolyabb lépés

Kedves barátaink, én azt gondolom, hogy egy egészen élvezhető, a hétközi jelleget és az időjárási körülményeket prímán feledtetni tudó meccsen vagyunk túl. És még nyertünk is! Nagyon rafkós kis csapat volt ez a Torino, az edzőjükre se lehet panasz, ha nem adj isten nem jött volna ki a lépés tegnap, akkor se kellett volna a kardunkba dőlni. Hát még így, hogy nyertünk 90 perc alatt, ráadásul nem is akárhová sikerült magaunkat kvalifikálni ezzel! Hajtás után nyújtunk egy picit, de nem feszítjük túl, mert hétfőn már ismét produkálnunk kell magunkat!

A Cagliari ellen azért – valljuk meg – eléggé csikorogtak a fogaskerekek, hétközi is volt, felforgatott csapattal, az ellenfél is erősnek ígérkezett, mindezek alapján 50-50 volt a továbbjutás tegnap este előzetesen, de hát ez a mi idei csapatunk pont abban tud kitűnni, hogy az ilyen necces viszonyok között is a végére csak megtalálja a saját kis szerencséjét, és ha szűken is, de csak eléri, amit akart. Idén másodszor vertük már Torino első számú csapatát, a fakó is megvolt már ennyiszer, valamit biztos jól csinálnak az urak ott Milanellóban. 

Még úgy is bőven fogyasztható volt a portéka, hogy a kevesebb lehetőséghez jutók – engem legalábbis – nem győztek meg arról, hogy innentől kezdve akkor ő nekik hú de sokat kéne játszaniuk. Aki keveset játszik, az tényleg kevesebbet is tud, és van még Poli, akit egyszer majd levadásznak a szekusok, mint pályára szabadult trollt. Gómez  egyenlítő gól előtti szerelése nagyon szép volt, de azért még bőven van mit tanulnia, elég sokszor nem olvassa a játékot. De tanulni lehet, nem muszáj csak azért eligazolni máshová, mert az első évedben kevesebb szerepet kapsz. Sosa csinál jó dolgokat, meg nem is a posztján játszott, ettől függetlenül nekem annyira nem hiányozna a bajnokikról. Bertók is egész összekapta magát, de hát kicsit se volt szimbolikus, hogy egy Sosa-Bertók akciót kontrázott rommá a Toro, aminek a végén meg be is talált a kis piszok Belotti. De lényeg a lényeg, tegnap ebben az összeállításban is megoldották a srácok. 

A két gól nagyon pofás lett, és még ugye ezeken kívül is voltak kidolgozott akcióink. Nekem valahol ott kezdődik a futball, amit Kuco meg Jack összehoztak okosba, láttad, hogy kéri, el is indult, Jack pedig látta is, adta is, a kapu torkában meg már csak picsán kellett rúgni a labdát. Persze ez is meg a második is Suso földöntúli balosának a gyermeke, de kábé 10-bőél 8 gólunkra ez elmondható, na jó, ez azért túlzás, de értitek. 2-1 és főleg a piros után lehetett volna sokkal simább is, de megint csak oda lyukadtunk ki, hogy Giggiónak kellett a helyén lennie a 97. percben. És ő persze a helyén is volt. Ez van, ez a csapat kicsit nyer, de sokszor nyer.

Sokat pihenni nem fognak a srácok, hétfő este újra a Bikák, csak ezúttal a ligában és idegenben. Jó lenne ott is nyerni, de hát nem lesz az sem egy sétagalopp. 25-én meg ott van a nagy lehetőség, hogy kikúrjuk a kupából a Juvét, remélem, élünk vele. Ne legyen már tripla dupla, az anyjuk istenit már! Remélem, a csapat is így gondolja. Hú, én már nagyon várom!! És Ti?