Ki ugrik le először a hajóról? // Milan-Rijeka 3-2

Maximálisan érződött az, hogy egyrészt ez egy csütörtök este, másrészt pedig egy olyan csoportban vagyunk, ahol nagyjából bármi történik, nem lesz gondunk a továbbjutással. Ennek is vannak persze felelősei, kérdés, hogy a határokat és az arányokat merre és milyen mértékben toljuk.

Kár lenne Montella védőügyvédje szerepében tetszelegnem, nem is teszem, de az eredmény és a meccs alakulása mellett egy dolgot nem szabad elfelejteni, amikor összegeznénk azt, ami csütörtök este a San Siróban történt. Múltkor is megemlítettem már, de úgy tűnik, ez egy hosszabb folyamat lesz: hiba és hiba között és van különbség, de az, hogy egy Leonardo Bonucci kaliberű arc hetek óta ennyire mellécsússzon fontos pillanatokban, az azért jelentősen felülírja a taktikai elképzeléseket. Félreértések nélkül, nem arról beszélek én sem, hogy minden tökéletesen működik, ami a csapat kohézióját illeti, mert jól láthatóan a legtöbben nagyítóval keresgélik nem csak önmagukat, de a hozzájuk hasonló mezben futballozó társakat is – de ahhoz a 352-nek, vagy a 443-nak nagyjából semmi köze, hogy egy sima hátrapassz menjen a nélkül, hogy az ellenfelet szöktetnéd. Montellának természetesen megvannak a maga problémái, például hogy lehet érdemesebb lett volna már a nyáron kicsit innavítabbnak lenni, és így nem kellene tétmeccsen kitapasztalni azt, hogy mi az, ami egyes játékréendszerekben működik és mi nem – de kiemelném még egyszer azokat a hibákat, amiket (nem csak Bonucci, bár az ő esetében tagadhatatlanul a leginkább teret nyernek ezek) képesek elkövetni a játékosok. Könnyű lenne persze ezt annyival elintézni, hogy Montella nem tüzeli fel őket eléggé, vagy rossz a taktika – igen, lehet, hogy van benne valami, de itt nem arról van szó, hogy mondjuk nem tudunk egy kényszerítőt megcsinálni a pálya bármelyik területén, hanem arról, hogy teljesen a semmiből, bármikor érkezhet egy kapitális hiba. Nincs kétségem a felől, ezek el fognak múlni, jóval letisztultabb lesz a játékunk, de amíg ez nincs meg, addig tulajdonképpen lényegtelen is, hogy hányan vannak hátul meg elöl, mert nem ez határozza meg alapvetően a futballunkat.

Tulajdonképpen kicsit saját magunkat sodortuk ebbe a helyzetbe: a nyáron érkezett egy csomó új ember, akiknek nyilván alapból is össze kell szokniuk, és e mellé érkezett még a nagyon korai kezdés, egy nagyon magas elvárással megpárosítva. Nagyjából ebből a mixből ez jöhet ki, amit most látunk, a korai tét miatt nem volt más opció a kezdeti időszakra, mintsem a minél biztosabb túlélés, csakhogy ezt nem lehet összerakni a felxibilitással és a dinamikával, szóval amit ott elengedtünk, azt most kellene visszahozni. Önmagában az, hogy sikerült legyőzni a Rijekát, semmit nem jelent, mert ugyanúgy nem dobott az élvezeti értéken, ahogy a bécsi simázás sem. Láthatóan még nagyon nem kerek egész a történet, amiben egyelőre nem megakadt pár fogas, hanem bizony még most ragasztgatják a legfőbb mozgató elemeket – kvázi mikor jelentős csúszásban van egy építkezés. Csak hogy pont ez a baj, hogy időnk az aztán nincs: visszatérve Vince-re, nem mondom, hogy vele garantált a siker, de ha találnának is egy nála jegyzettebb mestert, vele sem lenne érkezne egyből a garancialevél arra, hogy itt minimum dobogó lesz.

A végén persze szép volt Borini passza és Cutrone befejezése, de sajnos a láthatatlan középpályánk miatt ez vajmi keveset jelent most. A Roma és az Inter ennél a horvát gárdánál jóval összerakottabb, még ha az utóbbinál azért akadnak is gondok, de a Samp sem tűnt úgy, hogy komolyabb lenne, aztán láthattuk. Számomra a legnagyobb kérdés ebben a helyzetben, hogy mit akarnak és éreznek a játékosok: ez az irány Montellával valóban egy életképes vonal, és mennek utána addig, amíg ebből tényleg lesz valami, vagy pedig elérkezik az a pont (és ha igen, mikor?), amikor elengedik a kezét, onnantól viszont menthetetlen ez a dolog. Hogy most ebben Bonuccinak, mint kapitánynak mekkora felelőssége van, kiváltképp úgy, hogy egyértelműen ő az, akinek ez a gárdát össze kellene rántania, az egy nagyon nagy és nehéz kérdés. Egy biztos: innen valamerre el fogunk mozdulni az elkövetkezendő két hét során, szóval a rangadók alaposan megmutatják, hogy mire jutottak a fejekben, mert az említett megmozdulásokat el lehet követni – csak nem meccsenként négyszer, egy Serie B-s csapat ellen.

  • alessio

    Szuper összegzés, ebben most minden benne van ami kell és ami hiányzik ebből a csapatból.

  • üssetek agyon, szúrjatok le, kövezzetek meg, de nekem tisztára az utolsó Allegri-időket idézi a jelen

  • Harkness

    Ez a hétvégi meccs most tökéletes lehetőség. Gyakorlatilag senki nem számít a győzelmünkre, talán mi magunk sem (én biztosan nem), de ha most sikerül valahogy legyőznünk a Romát, az többet jelente 3 pontnál, végre elhozhatná a fordulatot.

  • Curvasud93

    Szerintem a mercatótok rosszul sikerült. Elköltöttek egy csomó pénzt úgy, hogy igazából nem érkezett olyan játékos, akire azt mondanám, hogy egy vesztett meccsen egymaga különbséget jelenthet. Erősödtetek, de a legjobbak, Kessié, Biglia, Rodriguez nem ilyenek, utóbbi kettő szerintem ráért volna akkor, amikor már csak foltozni kell egy jó keretet. Azt sem értem, hogy miért kellett sietni annyira, hogy már júniusban kész legyetek, mi lett volna, ha bekövetkezik a legrosszabb, és nem juttok be az EL-be? Semmi. Silva még megeshet, hogy ilyen húzóember lesz, Musacchio szerintem nem lesz megoldás, és Calhanoglou is olyan, aki helyett inkább vettem volna egy olyan középpályást, aki kezdőként tud dobni a csapaton. Nagyon fényezték Fassonéékat, de egyelőre azon kívül nem mutattak sokat, hogy úgy viselkedtek, mint a gyerek a majálison, aki megkapta a zsebpénzét.

    • Szerintem ez volt a realitás – sőt, ami kijött, talán azon túl is van. Azon túl, hogy van abban valami, hogy hiába 200 millió, ez nem az a kerek csapat még, elég csak arra gondolni, hogy Susón (és talán Bonaventurán) kívül nincs normális szélsőnk, ami azért taktikailag is eléggé lekorlátozza a lehetőségeket.

      Ugyanakkor az egyel fentebbi polcon lévő játékosok nem ennyibe fájtak volna – az persze nagy kérdés, hogy megérte volna-e hozni csupán három-négy nagyon komoly nevet, vagy ez a kicsit felturbósítás elég lesz, de tekintettel arra, hogy mekkora volt a lemaradás, szerintem ez lehetett a járhatóbb út. Nem mellesleg egy húzónév azon túl, hogy 2x annyiba kerül, mint mondjuk Silva, fizuban is mást jelent – és ne felejtsük el, hogy egy EL-ben szereplő csapathoz igazolt volna, ahol azért nincs garantálva a BL, vagy a komoly célok a jövő szezonban sem. Szóval ha lett volna mondjuk tíz elérhető célpont, aki tényleg világklasszis, szerintem rámentek volna, ahogy Bonuccira is rárepültek, mikor nyílt rá opció – csak hát többek nem nagyon “jelentkeztek”.

      • és persze jöhet a kérdés, hogy volt-e nekünk elérhető “nagy név” ezen a nyáron

        • Harkness

          Ez szerintem nem is igazán kérdés, egyáltalán nem volt, meg azért ne tegyünk úgy, mintha Bonucci elhozása fél nap alatt ne lenne nagy teljesítmény, még akkor is, ha eddig várakozáson alul teljesít.

          Egyébként sem hinném, hogy ezt a mercatot 1 hónap után kellene értékelni, a szezon végén térjünk vissza rá, hogy mit is sikerült elérni, mert annak ellenére ahogy a legtöbben hypoltak minket, az elvárás reálisan mindig is a BL helyezés volt, és továbbra is az.

          • Bonuccit nem elsősorban azért érte meg elhozni, mert akkora ász, hanem azért, mert végre az elevenjébe tudtunk vágni a Juvének. Hisz ők se azért vették meg Higuaínt például, mert akkora ász lenne, főleg ennyiért. Hanem hogy visszanyessék a Nápolyt.

          • Harkness

            Mondjuk ebben nem értünk egyet, szerintem a Juve még teljesen out of our league, Bonuccival vagy nélküle, persze, nyilván jó érzés volt kicsit csicskítani őket, de nekem sokkal többet jelentett az, amit hozhat egy ilyen kaliberű játékos a csapatnak, hosszú út áll még előttünk.

          • Szerintem is, de őket ütni kell, ahogy csak lehet!!! Csak ők szívatnak mindenkit évek óta.

            2017. szept. 30. 9:16 ezt írta (“Disqus” ):