Az előző posztban letudtuk a sportszakmai elemzést, most pedig pénzügyi szemmel és ránézünk a mercatora, hiszen ahogy évek óta mindig, idén is nagy kérdés volt, mennyit költhetünk, hogy állunk gazdaságilag, mi engedhető meg az FFP miatt és így tovább. A nyilvánosan elérhető adatok alapján persze pontosan számolgatni nehéz, de ez nem állíthatott meg, a tovább után az eredmények és mélyebb betekintés abba, hogyan is zajlik a költekezés egy mercato alkalmával.

Elsőként azt kell leszögezni, hogy még mindig marha nehéz helyzetben van a klub pénzügyileg, és erre egy év BL szereplés sem lenne teljes gyógyír. Az előző évben már jó nagy javulás volt a covid ellenére, mivel „csak” 95 millió eurós veszteséggel zártunk az egy évvel korábbi 195 millióhoz képest, ez minden bizonnyal javulni fog ismét. Viszont az UEFA és az FFP továbbra is figyel (ha már mást nem khm), mivel ugye 2019-20-as szezonban el is tiltottak minket, cserébe külön megegyezést kötöttünk, a kiértékelés viszont közeleg, ezért is kell még mindig fegyelmezetten költeni. És továbbra is bejutni a BL-be, ami persze nehéz lesz komolyabb játékosok igazolása nélkül, egy ördögi kör ez, de egyelőre jól navigáljuk a kínai ámokfutás után.

Általában az átigazolást értékelő összegzések pénzügyileg annyit hoznak, hogy mennyiért igazoltunk papíron, mennyiért adtunk el, kivonjuk utóbbit az előbbiből és kész is az úgynevezett net spend, ami jó indikátor tud lenni, de a valóságot nem teljesen mutatja meg. Nálunk is ez úgy nézne ki: költöttünk 72 milliót, bejött 3,5 millió, azaz 68,5 milliós veszteséggel zártunk. És még igazán nagy név nem is jött, hát ez elég csúnya, mi? Nem igazán, mivel számvitelileg nem így működik a dolog, (a részletfizetésekről nem is beszélve, de most nem ez a poszt témája), márpedig az FFP azt vizsgálja, most viszont megnézzük, hogy állunk úgy.

Elsőként következzenek az érkezők, az alábbi táblázatban összefoglaltam a legfontosabb adatok (képként beszúrva, mert a wordpress teljesen szétcsúsztatta amúgy), alatta pedig jön a magyarázat és értelmezés:

A lényeg a jobb alsó sarokban, az előbb említett 72 milliós összeg helyett valójában 16,7 millió eurót „költöttünk” FFP szempontból, összességében pedig a fizetésekkel együtt ez 51 milliós költség lesz a könyvelésünkben. 11 játékosért ez elég szép munka.

A táblázat legtöbb kategóriája magától értetődő, néhány dolgot viszont érdemes tisztázni. Ami fontos, hogy a bónuszokat sehol nem írtam bele, mert általában fogalmunk sincs, valójában mik azok és mennyire nehéz őket elérni. Felmerülni meg egyébként is csak akkor fognak, amikor tényleg megvalósulnak, tehát nem érdemes annyira foglalkozni velük jelenleg, de simán lehet, hogy terhelni fogják még az idei pénzügyi év költségvetését a későbbiekben.

Az éves amortizáció nagyon egyszerűen számolt kategória, mindössze a játékos árát kell elosztani az aláírt szerződés hosszával, ezek tuti értékek, és évente ennyivel csökken a játékos számviteli értéke. Ehhez pedig hogy megkapjuk mennyi lesz a teljes könyvelésbe bekerülő érték és ezáltal az az összeg, ami rontja az eredményünket és az FFP-nek való megfelelés esélyeit hozzá kell adnunk a fizetést, természetesen bruttóban. Na most ez egy trükkösebb dolog több szempontból is. Egyrészt általában nettó értékeket hoznak a hírek, sőt sokszor kétséges is, annyi-e a dolog amennyi, de ezt idén minden új játékosra megtaláltam viszonylag simán. Aztán a bruttóba való átváltás már megint érdekes dolog, most nem is részletezném, a lényeg, hogy itt a pár éve bevezetett új olasz adótörvény is bonyolítja a helyzetet, amely nagy kedvezményeket jelent abban az esetben, ha az igazolt játékos az előző két év egyikét sem Olaszországban töltötte, és legalább két éves szerződést köt. Jelen esetben ez tehát a Maignan, Giroud, Ballo Toure triónál tutira igaz (és majd Adlinál is persze), viszont elviekben Tomori és Brahim Díaz esetében is, mivel ők csak kölcsönben voltak itt. Nem 100%, de valószínűleg így van, ezért számoltam az alacsonyabb értékekkel náluk is. Lényeg a lényeg, itt jóval alancsonyabbak a szorzószámok a bruttó fizetéshez, mint egy Olaszországon belüli játékosnál, ezért is igazolunk sokat külföldről az utóbbi években.

Egy másik kérdés pedig a 2 éves kölcsönök esete, Bakayoko és Díaz esetében, mivel ott fizettünk bizonyos összeget most is, viszont nem csak egy évig szól maga a kölcsön, ezért én itt is osztottam és úgy számoltam, hogy az idei évre a felét fogja elszámolni a klub amortizációként. Mivel be kell valljam nektek, alapvetően nem vagyok könyvelő, ezért nem vagyok benne biztos, hogy ez a helyes megoldás – és nem is találtam róla igazán infót – szóval lehet, hogy itt ez egyben lesz elszámolva, igazából egy 2,5 milliós különbséget jelenthet.

Tonalinál pedig azt kell megemlíteni, hogy egyrészt az árát is lealkudtuk, másrészt pedig a fizetéséből is lemondott a hírek szerint fél millióról, ami nem semmi áldozat elnézve mennyit keres. Az ő érkezéséhez egyébként adtunk a pénz mellé cserébe egy játékost is (Giacomo Olzer), aki saját nevelés, és az elszámolásban ez is jelenthet némi pluszt attól függően, mennyire értékelte őt a két klub, azt elkönyvelhetjük nyereségként (gyakorlatilag pár éve a Pjanic-Artur játékoscserénél erre ment ki a játék teljes mértékben). Persze itt sem lehet tudni részleteket, ezért is hagytam ki ezt a táblázatból.

A távozóknál viszonylag tiszta a helyzet, mivel pénzért nem igazán adtunk el senkit. Sokan távoztak kölcsönbe fiatal játékosok, én itt most csak azokat az embereket gyűjtöttem ki, akik tavaly a felnőtt csapatban játszottak (vagy a kezdőkapus tesói), plusz Laxalt, akiért legalább kaptunk pénzt:

A fizetésekre ugyanaz igaz, mint az előbb, de itt azért biztosabbak az összegek hála a Gazzetta évente kiadott adatainak és a Calcio e Finanza oldalnak többek között. Ami látszik, hogy transzferekből nem hoztunk be pénzt egyáltalán valójában. Laxalt annak idején négy éve 18 millió körüli összegért érkezett (igen, jól olvastad, na most ezek után reklamáljunk az ilyen mercatokra), 5 éves szerződése volt, ami azt jelenti, hogy mostanra az utolsó évére pont ez a 3,5 milliónyi összeg maradt a könyv szerinti értéke, mivel a fent leírt elvet kell használni az amortizációnál. Ezen felül plusvalenzát azaz nyereséget könyvelhet el a klub, alatta veszteséget, tehát gyakorlatilag pont annyiért adtuk el, hogy 0-ra jöjjünk ki. Haugén viszont lesz nyereség, nem is kevés, csak jövőre fog jelentkezni, mivel egyelőre kölcsönben van. 5 millióért vettük, azaz a következő évben már csak 3 milliós értéke lesz számvitelileg nálunk, a Frankfurt vásárlási kötelezettsége pedig 12 millióra szól a hírek szerint, így egy jó kis 9 milliós nyereség fog jönni rajta. Én is sajnálom a távozását, ahogy gondolom sokan, de azért azt be kell látni, hogy ez nagyon nem rossz üzlet.

A többiekben pedig ingyen távoztak az ismert körülmények között, nem is ragoznám a dolgot, ott annyi a fontos, amennyit a fizetésükön spórolunk, az pedig nem kis összeg, ugye a beérkezetteknél láthattuk azt a 29 milliós összeget, csak körülbelül 4 milliós plusz teher lesz ez tehát idén. Mandzukic esete mondjuk kérdéses, mert én nála az a alacsonyabb összeget láttam mint bruttó fizu, viszont nem értem miért vonatkozna az adókedvezmény rá, miközben nem felel meg annak a kritériumnak, hogy előtte 2 évvel nem volt Olaszországban. Így a saját fejem után mentem, aztán lehet plusz 1 milliót emiatt hibásan számoltam rá, itt a vallomás.

Így pedig mindent összevetve azt látjuk, hogy számviteli értelemben rögtön más a helyzet, mintha csak a net spendet nézzük meg és abból vonunk le következtetéseket. Minden egyes transzfer nagyon komoly pénzügyi döntés a jelen helyzetben, és ezt Maldiniék is tudják láthatóan. Az igazolások idén valójában 16,7 millió eurós kiadást jelentenek, bevételünk meg nem volt, tehát mondhatni ez a transzferablak végső mérlege 2021-22-es pénzügyi évre nézve. Ezen kívül pedig bejött 29,7 millió eurónyi fizetés, kiment 25 millió, szóval itt 4 millió euróval lesz nagyobb a klub költsége. Azaz összességében úgy 20 millió veszteséget szedtünk össze a nyáron. Vagyis mivel a számításaim persze valószínűleg nem teljesen pontosak, fogalmazzunk úgy, hogy 20-25 millió körüli ez az összeg, ami bőven vállalható, sőt. Viszont azt sem lehet mondani, hogy ne költöttünk volna, ez látszik az abszolút számokból is, és abból is, hogy fizetésekre is hajlandóak voltunk többet szánni. Szorongat tehát az FFP, ezért ügyesen és okosan kellett minden lépést meghozni, ennek ellenére viszont valós befektetés történt a csapatba, bárki bármit mondjon, mégha talán nem is akkora, mint szerettük volna. A cél egyértelmű, be kell jutni a BL-be megint, remélhetőleg az FFP alá így be fogunk férni, és talán nemsokára már az a kis extra is meglehet majd a piacon.