Őrült derbyn vagyunk túl, és ahogy a cím is mondja, egyszerre lehetünk elégedettek és elégedetlenek is. Jó ez az eredmény, mert az Interen volt a nagyobb győzelmi kényszer, a tabellát nézve így maradt a 7 pontos előnyünk velük szemben, ott vagyunk az első helyen a Napoli mellett, és még veretlennek mondhatjuk magunkat, morál szempontjából is veszélyes lett volna egy vereség. Kevésbé jónak viszont azért mondanám, mert az igazi trónköveteléshez most „hazai” pályán meg kellett volna verni a címvédőt, 10 pontra duzzasztva a különbséget. És hát a játékkal sem lehetünk kibékülve, az Inter veszélyesebb helyzeteket alakított ki – igaz ebben mi is partnerek voltunk néhány nagy hibával. Mivel volt jó pár érdekesség a meccsen, a tovább után hosszabb elemzés következik.
Mielőtt azonban rátérnénk a lényegre, valamit meg kell említenem: kezdjük ott, hogy a Curva Sud meccs előtti koreója egyszerűen zseniális volt, elmondásuk szerint másfél év tervezés után húzták elő az egyik legfontosabb meccsünkön, köszönetet mondva az egészségügyi dolgozóknak a járvány kezdete óta nyújtott emberfeletti munkájukért. Túl sokszor történnek olyan dolgok az olasz lelátókon (is), amelyekre nomrális ember nem lehet büszke, ez viszont egy kiváló példa volt arra, hogy bizony így is lehet szurkolni, és rettentő fontos ügyben köszönetet mondani az egész világ előtt a bajnokság egyik legnézettebb meccsén. Szép, felemelő gesztus, bravó és taps, a csapat és a mi kummantmezőnk szezonban eddig nyújtott kiváló teljesítménye mellé ez is felkerül a tablóra.
És akkor a meccs, ahol már a kezdőben volt kisebb meglepetés, mivel Pioli kitolta Brahim Díazt a jobbszélre, és Krunicot rakta be középre, a két csapat alapfelállása tehát így nézett ki:
Az elképzelés érthető és van benne fantázia, valamivel azonban nem számolt előre Stef, vagy egyszerűen nem gondolta akkora problémának, amekkora lett. A cél az volt, hogy Brozovicot mindenképpen semlegesítsük, mert ha ő szabadon irányíthatja az Inter támadásépítését, abból komoly gondok lesznek, ez már kiderült a februári derbyn is, meg amúgy is egy nagyon alulértékelt játékosnak számít, aki a csapatuk motorja. Ezért került Krunic 10-es poszta, hogy többnyire szorosan kövesse, szóval inkább védekező feladatai voltak, és egyébként nem is végezte rosszul a dolgát összességében, csak persze a támadójátékunkhoz sokat nem tudott hozzátenni. A terv megvalósulása kiválóan látszott az 5. percben például, ahol az Inter a mi térfelünkről hozza egészen hátra a labdát, Krunic pedig kiváló munkát végez, a képeken szépen sorban kiválóan látszik ez (a minőség miatt elnézést):
Ezek után Handanovic nem tudta röviden kiadni a labdát, előre kellett rúgnia, mi pedig visszaszereztük rögtön, ez abszolút Pioli terve szerint alakuló fél perc volt, még néhányszor előfordult a meccsen, Radót meg kell dicsérni, mert komoly melót tett bele, és persze nem tudhatom, pontosan mit kért tőle az edző, de szerintem javarészt teljesítette.
A hátránya ennek az egésznek viszont természetesen az lett, amit mindannyian láttunk, hogy a támadásaink nem voltak túl hatékonyak, hiszen Díaz többnyire el volt szigetelve a jobboldalon. A legnagyobb erősségét veszítettük el ezzel: mindig tökéletesen mozog be a védelmi vonalak közé, a félterületekre akár jobbra, akár balra eltolódva középről ha kell, majd ott kapja meg a labdákat a középpályáról, és szervezi a játékunkat ráfutva a védelemre. Na, ebből így gyakorlatilag semmit nem láthattunk, és ez nem a játékos, hanem inkább a taktika hibája most. Nem segítette a helyzetet az sem persze, hogy 1-2 jobb megindulását egyértelműen szabálytalanul állították meg a védők, de a bíró engedte a keményebb játékot az egész meccs során. (Itt jegyzem meg, hogy enyhén vicces az 1 db sárgalap egy derbyn, volt azért bőven elég kemény fault szerintem.) A kérdés persze az, nagyobbat nyertünk-e Brozovic kivonásával, mint amit veszítettünk azzal, hogy Díazt is láthatatlanná tettük? Ezt nagyon nehéz megválaszolni, pláne előzetesen, nagy hibának tehát nem mondanám Stef részéről, tipikus valamit valamiért szituáció.
Az első gólról egyébként nagyon nincs mit mondani, egyszerűen érthetetlen, Kessié miért nem passzolta le a labdát, és cipelte be inkább a tizenhatoson belülre, tény, hogy az Inter egyrészt szépen becsapdázta, másrészt meg igazából előbb volt vele szemben szabálytalan a letámadó kebabos, de nincs miről beszélni, ilyen kockázatot egyszerűen nem szabad vállalni, hátrányba is kerültünk.
Szerencsére gyorsan jött az egyenlítés, és itt még megvillantottuk az egyik nagy erényünket, jó letámadással szereztük vissza a labdát, megint dicsérhető Krunic, aki ezúttal Handanovicra helyez nyomást jó ütemben akinek így gyorsan kell passzolnia, ezek után viszont minden Inter játékosra van szépen szorosan emberünk a pálya szélén, ideális tehát a helyzet a labda megszerzésére. Hibára is kényszerültek, ebből jött közvetlenül a szabadrúgás és Tonali jó beíveléséből Zsuzsi gólja az öngól.
Viszont az a helyzet, hogy a pozitív példák ellenére több gondunk is volt ezen a téren, a labdavesztések utáni átmeneteket nem kezelte jól a csapat. Hatalmas területek nyíltak az Inter előtt, és erre nagyon jó példa a második tizenegyes előtti szituáció. A képen látható jelenet azután alakult ki, hogy Handanovicnak ismét fel kellett rúgnia a labdát, viszont a védelmi vonalunk egyszerűen nincs elég magasan, Martinez nagyon egyedül van mélyebb területen, Ballo Touré pedig Darmiannak hagy sok helyet, túlságosan hátul helyezkedik a többiekhez képest, így bármiféle lescsapdát is kinyírva. Kellett persze ezután egy elképesztően nagy hiba is tőle, ilyen óvodás védekezést ritkán látni ezen a szinten, teljesen egyértelmű tizenegyes volt.
Az Inter egyébként tudatosan próbálta kihasználni a gyengeséget a baloldalunkon, féltünk ettől már a meccs előtt is. A hivatalos Serie A statisztika szerint a támadásaik 23%-át vezették a jobboldalon, ami így is kevesebb, mint a másik oldali érték, viszont nagy ugrás, mert az eddigi 11 fordulóban úgy 12-13% volt az átlaguk, tehát majdnem megduplázták ezt erre a meccsre, nem véletlenül. Nálunk kevésbé meglepő, hogy elsősorban a baloldalon próbálkoztunk, szokás szerint Leaoban bízva, ez is hozzájárult Brahim láthatatlanságához, normál esetben ő is kimozogna arrafelé, most nem tehette meg:
Ezt a fenti nagy hibát Tata javította, nem is akárhogy, mindenképp ki kell emelni, ez nem egy rosszul rúgott tizenegyes volt, hanem egy elképesztően nagy bravúr. Utána meg annyi lelkesedést mutatott az ünneplésnél, mint eddig soha, sokan nem kedveltük, de ezeket a képsorokat látva egyszerűen nem tudott nem nagyon örülni neki az ember, a sportban mindig az a legszebb sztori, ha valaki rácáfol a kétkedőkre. Ha valahogy bajnokok leszünk, a pali biztos kisebb legendává válik, majd 15 múlva emlegetjük kummantás közben, hogy emlékeztek, amikor Tatarozó Sanyi elsőszámú közellenségből hőssé vált másfél hónap alatt?
Visszakanyordva Ballo Touréra, ugyan a félidő végén még mentett egy nagyot a gólvonalról, és ez rendben is van, de Barellának megköszönhetjük, hogy ilyen szarul rúgta a ziccert, na meg a korábbi brutális hibák ettől nem lesznek elfelejtve. Lautaro előtt is adódott még egy nagy lehetőség, szóval összességében az az igazság, hogy szerencsés első félidőn voltunk túl a mezőnybeli fölény ellenére.
A második félidőben Stef levonta a tanulságokat, és a realistább megközelítést választotta azt látva mennyire szét tudtunk csúszni sok esetben az első 45 perc alatt. Behozta Kalulut, így a védekezés biztosabb lábakon állt a baloldalon, az egész letámadás lejjebb lett tekerve, átadtuk a kezdeményezést az Internek, akiktől persze ne vegyük el, hogy amúgy is jól jöttek ki a pályára a szünet után, Inzaghi egyértelműen nagyobb mezőnyfölényt kérhetett. Az átlagos védekezési pozíciónkból is egyértelmű a váltás:
Egyrészt a pályán hátrébb tolódott az egész védelmi vonalunk több mint 2 méterrel (tehát a legelső emberünk már csak 50,18 méterre volt a kapunktól átlagban az 52,57 helyett), másrészt a csapategységek közötti rész és a szélesség is csökkent, tehát egyszerűen jóval kompaktabbá vált az egész védekezés, kevesebb kockázatot vállalva, Pioli fejében biztosan az volt, hogy a döntetlen megfelel, az első félidős játék pedig öngyilkosság lenne. Egy esetben így is megint egy (vagyis kettő) hatalmas blokk kellett a döntetlen megőrzéséhez, Vidal helyzeténél, ezen kívül viszont nagyjából olyan volt az Inter fölénye, mint a miénk az első félidőben, meglehetősen meddő, azzal a kivétellel, hogy nekünk nem voltak jó kontráink, szóval nagyobb nyomása alatt álltunk. Ezért nem is értettem a Rebic-Leao cserét, valószínűleg itt jött elő Zlatan hátránya, hogy ő ilyen helyzetekben gyakorlatilag lecserélhetetlen, akkor is ha nem játszik jól és taktikailag is indokolt lenne a dolog, mert ha Rebic helyette jön be, akkor szerintem sokkal több lehetőségünk lett volna lendületesen megindulni.
Ahogy telt az idő, szép lassan elkezdett kifulladni az Inter, Dzeko illetve Barella sérülése és lecserélése adta meg nekik a kegyelemdöfést, ezek után teljesen átvettük az irányítást, és bizony megnyerhettük volna a meccset. Ehhez kellettek a mi cseréink is: Rebic folyamatos veszélyt jelentett, Széle elkezdett bemozogni a pálya közepére – főleg miután Bakayoko bejött Krunic helyére hátrébb biztosítani – Bennacer beállása stabilizálta a középpályát és ő is feljebb lépett elég sokszor. Plusz ekkor Ibra is feléledt, talán amúgy sem lett volna értelme Giroud korábbi behozatalának, mert azon ő sem tudott volna segíteni, hogy be vagyunk szorulva, itt a végén meg azért Zlatannak volt egy nagyon jó szabadrúgása, egy jó csavarása, és több jó lekészítése, majdnem eldöntötte tehát a meccset. A legnagyobb helyzetünk a 90. percben érkezett, pontosan abból, hogy Széle középről indulhatott, lehet vitatkozni, hogy leadhatta volna a labdát, de maga a lövés közel tökéletes volt (Handanovic jó szokásához híven nem vetődött), azt viszont egyszerűen nem értem, hogy a kipattanót Keszi ebben a helyzetben miért próbálta a gyengébbik lábával kapásból belőni, én úgy láttam akár át is vehette volna, több volt ebben sajnos.
Szóva azt hiszem összességében nem lehetünk elégedetlenek a döntetlennel, nekik több lehetőségük volt megnyerni a derbyt. Kebabról csak annyit mondanék, hogy hatalmas szarházi a csávó, és egészen komoly teljesítmény, hogy a mai labdarúgásban, ahol a hűség már kevésbé hangsúlyos dolog, sikerült elérnie azt, hogy gyakorlatilag mindenki árulónak titulálja, azon a gólörömön csak röhögni tudtam, túl sokat képzel magáról, mintha éveken át emlékezeteset alkotott volna itt (végülis mondhatjuk igen, csak nem pozitív felejthetetlen pillanatokkal). Sok helyen kihozták meccs emberének, legyen, szerintem messze nem volt olyan jó, de azt vállalom, hogy nem vagyok elfogulatlan a kérdésben. Az meg csak jó hír, ha ennek köszönhetően bentragad a csapatukban, nálunk jobban senki nem tudja, hogy konzisztensen úgysem tudja majd ugyanezt hozni, sőt.
Mivel pontozás most nem lesz, annyira hosszú már így is a poszt, a már említett jó teljesítmények mellett ki akarom még emelni Tomorit, aki megint zseniális meccset hozott le sziklaszilárd védekezéssel, valamint Tonalit, aki talán a csapat legjobbja volt, hatalmasat melózott végig.
Így megyünk tehát a szünetre, a lényeg ebben a tweetben, hogy tényleg senki se legyen csalódott a meccs miatt:
Tehát klubrekord ez a 32 pont 12 forduló után, egészen parádés, amit a csapat művel. Ráadásul ezt úgy hoztuk, hogy a top7-et alkotó 6 riválisból már 5 ellen játszottunk, 11 pontot szerezve a lehetséges 15-ből, a Napoli van még hátra ugye elsőkörben (összehasonlításképp ők csak a Romával és a rabruhásokkal meccseltek eddig). Jól állunk tehát eléggé, olyan széria következik, amiben továbbra is lehet hozni a három pontokat, így térünk vissza a szusszanás után. Aki pedig végigolvasta a posztot, annak külön köszönet, jöhetnek a meglátások, ellenvélemények szokás szerint kommentben!