A múlt hétvégén még megúsztuk a “tipikus Milan” eredményt és élményt, a szombat esti szenvedés viszont tökéletesen bepótolt minden fájdalmat. Elmentünk a liga (simán) legrosszabb csapatához, és képtelenek voltunk értelmes teljesítményt nyújtani, sőt a végén még az egy pontnak is örülhettünk, majdnem a szezon égése lett az egészből. Brutális hibák, kritikán alul teljesítő húzóemberek, és hát a vasárnapi Inter-Sassuolo meccse eredménye után egy hatalmas elszalasztott lehetőség, így foglalható össze ez a meccs pár szóban, a tovább után azért kicsit hosszabban is megtesszük.

Itt most az a helyzet, hogy tényleg nincs mire fogni a dolgokat: nem volt nagy bírói hiba, nincsenek már sérüljeink igazából, nincsen szoros menetrend, az önbizalom az egekben. Lehet pont ez utóbbi volt a probléma, mert húha, ez valami egészen kriminális volt, kiment a csapat a pályára, hogy mekkora királyok vagyunk, ez a meccs majd csak úgy megnyeri magát, a gyors első gól csak rátett erre egy lapáttal, és kész is volt a baj. Ne menjünk el persze a hazaiak mellett szó nélkül, teljesen megérdemelték a pontot, és önmagukhoz képest egész jól játszottak, a küzdést meg maximumra tekerték az új edzőért, Nicolaért.  Kevés olyan meccsük volt idén, ahol bentamardónak tűntek, ezúttal sikerült, valószínűleg ez viszont már túl késő egy feltámadáshoz.

Ez viszont nem menti fel a mieinket, főleg a húzóembereket, akiket most akkor is ki kell emelni a rossz teljesítmény miatt, ha amúgy nehezen vagyunk rájuk mérgesek, mert messze több pontot hoznak, mint visznek. Kezdjük is hátul, Maignan nagyon elhitte a dolgokat a tanári teljesítményei után, mert először megpróbált egy lehetetlen labdára kijönni, kaptuk is belőle a gólt, aztán a második félidőben meg érthetetlen módon elkezdett cselezgetni, csak Romagnolinak köszönheti, hogy nem alázták meg teljesen. Nagyon jó, hogy ilyen fasza kapusunk van, de a határait meg kell tanulnia, mert ez egy horrorshow volt, tudunk persze egy-egy ilyet mondani igazán elit kapusoktól is, többször azért nem akarjuk látni, köszönjük szépen. Aztán ott van Tomori, aki egész meccsen lassúnak és egyszerűen súlytalannak tűnt, amit tetézett egy olyan méteres lemaradással a hazaiak második góljánál, hogy azt a fénykorában lévő Paletta is megirigyelte volna. 

Jöjjön a középpálya. Bennacer és Tonali azzal vétették észre magukat, hogy nem lehetett észrevenni őket. Általában amit biztosan várhatunk tőlük, hogy felszántják a pályát, ehhez képest most egy Serie B csapat úgy jött s ment át a pálya közepén, ahogy akart. Brahim megint kiscsoportos óvodásnak tűnt a felnőttek között. És végül ott van Leao, aki ugyan próbálkozott, de még sima ziccerben sem tudta átvenni a labdát egy kulcspillanatban, ezen kívül pedig a cselei sem működtek, sőt, egész pontosan 26-szor, igen, jól olvasod, hu-szon-hat-szor veszített labdát a meccsen, összesen 60 labdaérintés és 17/32-es passzmutató mellett, nem kell mondanom, ez mennyire minősíthetetlen. Rebic legalább végre betalált, aztán az utolsó 10 percben adott 2-3 olyan minősíthetetlen (elvileg) passzt, hogy nagyon azért nehéz elhinni, most tényleg visszatért, de reméljük felfelé vezet az út neki innentől, és feloldja a gátat ez a gól. Nem is sorolom tovább, az a legviccesebb, hogy a fejben már egyáltalán nem itt lévő Kessié csereként beállva simán kiemelkedett tőlünk harciasságban és minőségben (talán Theo volt még ilyen), amikor ezt kell leírni, akkor tudod, hogy valami nagyon félrement.

A szerencsénk persze az, hogy az Inter-Atalanta duón így is hoztunk egy pontot, mivel kikaptak mindketten, a Juventus döntetlent játszott, a Napoli meg ha ma este hozza is a meccsét, akkor is ott vagyunk holtversenyben az első helyen. Jó ez persze, főleg az Inter eredménye (és mutatja, hogy komoly gödörben vannak), versenyben maradtunk így még mindig, viszont bennem az is ott van, hogy utólag ez lehetett volna az a forduló, ahol azt mondjuk, ez a mi bajnoki címünk bizony, most meglépünk vele. Mert hát vesztett pontok tekintetében tisztán átvettük volna a vezetést, ha sikerül egy garantált kiesőt megverni…Jó szar, akármit hoznak a következő hetek, ez a két pont nagyon hiányozni fog. Most valahogy el kell felejteni, meccsről meccsre haladni, és a legszarabb ellenfeleket is komolyan venni, tanuljunk ebből, több ilyen egész biztosan nem fér bele, ha komolyan gondoljuk a scudettot.