Péntek délután elkezdődött az új szezonra való felkészülés: ez a Raduno megint más volt valamiben, hiszen előtte hivatalosan is bemutatták Szinisa Mihajlovicsot, és kérdezni is lehetett Silvio Berlusconitól: még ha úgy tűnt, hogy nem kapunk, de végül elhangzottak ígéretek is, mi pedig várhatjuk a mercato végét, hogy ebből ugyan mi sül majd ki. Idénykezdet, és ami egy nap alatt történhetett –  a hajtás után.

Azt már kifejtettük, hogy a Samptól érkező szerbbel, még ha ő erről kevés infóval is rendelkezik, nem a legbarátibb a viszonyunk. Az viszont világosan kitűnt a péntek délelőtti sajtótájékoztatón, ahol hivatalosan is bemutatták Mihajlovicsot, mint a csapat új edzőjét, hogy a Casa Milanban viszont vagy tudnak valamit, vagy baromi jó dumája lehet Mihának, mert hogy meggyőzte őket, az biztos.

„Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek. A fociban sokszor kezdődik el egy ciklus, de ez különleges érzelmeket gerjeszt bennem. Meg szeretném köszönni Berlusconi úrnak és doktor Gallianinak, hogy engem választottak. Büszke vagyok erre, és mindent meg fogok tenni, hogy visszaállítsam a bizalmat, amit remélem, minden milanista visszakap. Nincs egy klub sem Olaszországban, amelynek nagyobb ambíciója lenne a Milannál. Nem vagyok talpnyaló, nincs milanos múltam, csak a munkámmal tudom meggyőzni a szurkolókat. El kell érnünk, hogy féljenek a Milantól, és a stadionunk egy igazi erőd legyen. Aki le akar minket győzni, annak alkatilag és mentálisan is erősebbnek kell lennie nálunk, ez nehéz lesz” – szólt Mihajlovics első pár mondata pénteken délelőtt. Persze az első kérdés arra vonatkozott, mit célozhat meg a Milan a következő szezonra, amire egy roppant diplomatikus „A cél az, hogy a Milan minden meccset megnyerjen, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég” c. válasz érkezett. Hát, ha tényleg megnyerünk minden meccset, akkor remélhetőleg elég lesz a scudettóra, mert hogy később Berlusconi arról beszélt, hogy bizony, itten’ a bajnoki címért is küzdhetünk jövőre, mert ez a csapat képes lesz versenyre kelni a Juventusszal.  Ha már szóba került az elnök úr: amire leginkább felkaptam a fejem a scudettós kijelentés előtt, az még Mihajlovics azon mondata volt, amikor nemes egyszerűséggel kijelentette: ő bizony nem fél a konfrontációktól, szembe megy az elnökkel is, ha kell. Erre veszett mód kíváncsi leszek, mert ez a taktika eddig kevés edzőnek jött be, de az, hogy ezt ennyire nyíltan kijelentse valaki, arra gyanítom, kevés példa volt. Hogy mit hoz majd ez a játékban, az lesz az igazán érdekes – és ha netán nem úgy indul meg a szerb szekere az első pár fordulóban, ahogy azt tervezték, akkor vajon fog-e változtatni ezen, és ha igen, akkor azok a döntések vajon tényleg az ő gondolatainak eredményei lesznek? Magyarul az ősz egyik kérdése, hogy ezt a kijelentést vehetjük-e komolyan, azaz Berlusconi szándékai ellen mehet egy edző? Eddig ezek a csörték nem igazán az edzők sikerével zárultak, amilyen határozott elképzelései voltak mondjuk Seedorfnak (és akkor csak egy pillanatra vessük össze a két személyiséget, még ha Klerensznek is volt interes múltja, de…) olyan határozottan repült az első adandó alkalommal. Hogy ez mennyire az újságoknak szólt, nem tudom, de véletlenül épp a labdatartásra helyezi a hangsúlyt Szinisa is – ami csak azért érdekes, mert a sajtótájékoztatón Silvio Berlusconi nem győzte hangsúlyozni a labdatartás fontosságát.

Régi vagányok, szevasztok!

Mihajlovics elmondta, nem szeret három védővel játszani, és bár fel kell mérnie a lehetőségeket a továbbiakban, de minden bizonnyal 4-3-1-2-t fogunk játszani, ami tekintve, hogy tengernyi csatárunk van, valahol adódik is, és mondjuk Hondát is megnézném abban az 1-ben, főleg két ilyen csatárral, mint ami jelenleg van. Ebbe persze belekavarhat még Ibra érkezése, talán a svéd neve forgott még a legtöbbet Milanellóban is, Berlusconi csak annyit reagált, hogyha Ibra szeretne visszatérni, vissza fogják hozni. A keretet illető változásoknál biztosnak mondható, hogy Mexes évi 1,5 milláért hosszabbít,  Bonerának, Pazzininek, Bocchettinek, Muntarinak, Essiennek, van Ginkelnek és Destrónak pedig megköszöntük, Rami meg elmegy a Sevillába – utóbbi azért érdekes, mert elég megbízhatót hozott például jobbhátvédként is, viszont a hírek szerint megszerette az olasz diszkóslágereket, Inzaghival sem volt a legjobb a kapcsolata, bár ettől még egy sanszot kaphatott volna Szinisától. A többeikre azért nem térünk ki itt és most, mert vagy kapni fognak egy méltó búcsút, vagy pedig olyan veszteség ért a távozásukkal, ami a természetesen kiválasztódás kategóriájába tartozik. A 4-3-1-2-höz lennének embereink (perpill egy Diego Lopez – DS/Abate, Mexes, Alex,Antonelli – NdJ,Montolivo,Bertolacci – Honda/Ménez/Bonaventura – Luiz Adriano,Bacca csapatot is fel lehetne tenni), de ami elég innovatívként hatott, az a Fáraó szerepköre, mert Miha szerint át tudja faragni középpályássá – rosszmájúan ezt úgy is értelmezhetjük, hogy Witselért, és másért sem fogunk az életben kifizetni 40 milliót, és megnézzük, mit tud a Fáraó egy kicsit hátrébb. Pedig egy középpályás már csak azért is elférne, mert a felsoroltakon kívül már csak Poli maradt, akit bedobhatunk – szóval a három középső emberhez ha megengedőek is vagyunk, akkor is csak öten vagyunk (Bonaventurával együtt), szóval ide egy arc még nagyon elférne – még ha ez José Mauri is lesz, ide tényleg kellene a minőség. Kondogbia jó lett volna, de hát a Doyen Sports annyit tudott segíteni, hogy bekavart Gallianinak (a Kopasz esküdött arra, hogy a játékos apjával kell jó kapcsolatot teremteni, Nelio Lucas, a Doyen embere viszont inkább Kondogbiára gyúrt, végül állítólag ez is vezethetett oda, hogy az Intert választotta a srác – azóta döntöttek, Galliani a továbbiakban egyedül dolgozik, nem lesz Doyenes segítség [ami azóta abban nyilvánult meg, hogy Imbulát a tag inkább elvitte a Portóhoz, így nem lett az Interé – igaz, a mienk sem]), viszont az alapvetően egész pozitív, hogy ha mondjuk napokon belül zárna a mercato, akkor sem kellene aggódnunk a támadószekció miatt, mert kvázi a hivatalos nyitás utáni napon már van egy papíron jól mutató szekciónk elöl. Maradt két hónap a többire.

Visszatérve a tegnaphoz, Milanellóban az első edzésre is sor került, mintegy 500 szurkoló fogadta a vezetőséget és a csapatot – a korábbihoz képest jóval visszafogottabb hangulatban, ugyanis a Curva Sud nem volt jelen a happeningen, mert álláspontjuk szerint továbbra is elég sűrű a ködfelhő a klub körül, így amíg nem tisztázódik a helyzet, addig kivárnak. Mihajlovics állítólag keményen megnyomta rögtön az első edzést, ami valamivel több, mint 70 percig tartott, és szinte csak futás szerepelt a programban, elmaradt például a levezetést jelentő egymás közötti játék is. A milannews megjegyzi, kuriózum, hogy a játékosok sípcsontvédőben és sportszárban edzettek, bár futás közben azért az elég csibész fodballista, amelyik oda tud nyomni a társának, de ez valószínűleg inkább a jövőnek szólt. Mihajlovicsnak két főbb elképzelése van a hétköznapokkal kapcsolatban: minden nap két edzést vezényelne a szerb, és azt szeretné, ha a játékosok nem csak azt az időt töltenék Milanellóban, ami az edzéssel telik, hanem a nap egy közös reggelivel indulna, és egészen kora estig ott tartózkodnának a keret tagjai, amíg véget nem ér a második edzés. Állítólag az öltözködésre is ügyelni fog Miha, hogy mindenki egységesen jelenjen meg. Ugyanakkor a Corrierre dello Sport azt írja, a szerb az első tréning napon is próbálta a labdatartást előtérbe helyezni, és azt mondta a játékosoknak: „Nem hibázhatunk, ellenfelek nélkül játszunk. Nagyon precíznek kell lennünk.” Persze az előbb említett „kettős edzések” legelőször hétfőn jelentkezhetnek, hiszen több hiányzó volt még pénteken, de például El Shaarawy is szabadságát tölti július 10-ig. Adalék a felkészüléshez: több szakembertől is megváltunk a nyáron Inzaghival együtt, így például a rögzített szituációk mesterének tartott Giovanni Viótól is, akinek a munkájának eredményeképp 13 gólt kaptunk rögzített helyzetből (jó, ha korábban megengedőek voltunk, akkor most is, a két tizenegyest nem számítva csak 11-et), íme:

• 2° giornata – Parma-Milan: Lucarelli (szögletből)
• 4° giornata – Empoli-Milan: Tonelli (szögletből), Pucciarelli (szabadrúgásból)
• 10° giornata – Milan-Palermo: Zapata öngól (szögletből)
• 11° giornata – Sampdoria-Milan: Eder (szögletből)
• 14° giornata – Genoa-Milan: Antonelli (szögletből)
• 17° giornata – Milan-Sassuolo: Zaza (szögletből)
• 18° giornata – Torino-Milan: Glik (szögletből)
• 21° giornata – Milan-Parma: Nocerino (szabadrúgás)
• 22° giornata – Juventus-Milan: Bonucci (szögletből)
• 26° giornata – Milan-Hellas Verona: Toni (tizenegyes)
• 29° giornata – Palermo-Milan: Dybala (tizenegyes)
• 32° giornata – Udinese-Milan: Pinzi (szabadrúgás)

Szép lista, jó néhány pontot buktunk is ezzel. Szóval a mester már nem lesz itt jövőre, viszont Tassotti marad: bár nem számít rá Mihajlovics a stábjában, de megfigyelőként fog dolgozni a következő két évben, a kölcsönben lévő játékosok teljesítményét fogja figyelni és konzultál az edzőkkel. Mihajlovics stábja egyébiránt így áll fel:

Másodedző: Nenad Sakic
Kapusedző: Alfredo Magni
Technikai asszisztens: Reanto Baldi
Videóelemző:  Davide Lamberti
Erőnléti edző: Vincenzo Manzi
Egészségügyi igazgató: Antonio Bovenzi

Utóbbi két ember munkájára külön kíváncsiak leszünk, illetve ha marad ez a gatyaleszaggatós edzésmódszer, akkor nagyon kíváncsian várjuk, hogy mennyi sérült lesz.

Hát így kezdődött

Még egy nagyon érdekes része volt a pénteknek, amikor Berlusconitól lehetett kérdezni: a presidente egészen nyíltan beszélt Mr. Bee-ről, tehát bár még semmi sem hivatalos a felek részéről, nehezen elképzelhető, hogy tényleg nem lesz semmi az üzletből, azaz a tájföldi üzletember minden bizonnyal beszáll a buliba. Ugyanakkor Berlusconi azt mondta, hogy az a pénz, amit most költ a Milan, az az ő lóvéja, Mr. Bee főleg a marketing és egyéb részeken fog segíteni, egyelőre még az ázsiai dellát veri el a mercatón a klub – ami valahol üdvözlendő, ugyanakkor ha most gyakorlatilag a mercato nyitására képesek voltunk majd’  60 milliót elverni (Bertolacci 20, Bacca 30, Luiz Adriano 8), akkor nem lett volna jobb üzlet esetleg az előző években csak ennek töredékét betolni a klubba, vagy megúszni a Honda és Rami leigazolása közötti kétségtelenül nevetséges, fél vagy egy millió eurón akadékoskodó sztorikat. Valószínűleg ennek is megvolt az oka, és jóval valószínűbb, hogy ez inkább önfényezés, mintsem a valóság, mert bármelyik forgatókönyv is volt az igaz, mindegyik igen érdekes már önmagában is: ha eddig tényleg volt lóvé, akkor miért nem költöttünk, illetve miért csak most? Ha pedig nem volt, akkor vajon most honnan lett? Értem én, hogy kölcsönadott a Fininvest, de ez amilyen „könnyen” ment, talán úgy segíthetett volna korábban is. Sokkal inkább kommunikációs húzásnak tekintető ez is, és az sem kizárt, hogy azért trükköznek még egy kicsit az átadással (mind a mellett, hogy persze ez csupán három papír aláírását jelenti), mert így, Bee pénzével még el lehet adni újra, hogy Silvio megajándékozza a szurkolókat.

Egyelőre tehát világosabb csak nagyon kevés dolog lett: azt azért elkönyvelhetjük, hogy költeni fogunk még, és nem voltak kamuk a korábban bekínált 40 millió eurók sem, csupán kicsit átgondoltabb a dolog. Nyilván arcul csapott sokunkat az előző hétvége, amikor néhány óra alatt úgy tűnt, hogy két csatát is gyorsan elvesztünk, de azt a 75 millió eurót tényleg el lehet költeni másképp is (meg persze nem feltétlenül Bertolaccira, de ez most mellékes), ahogy Galliani mondta. Mihajlovics olyan feltételekkel és bizalommal dolgozhat, amivel az előző próbázók közül talán senki az Ancelotti-korszak óta, de van még bőven kidolgozandó elem a stratégiában. Mindenesetre adtunk egy életjelet. Hogy az utolsót-e, az majd kiderül.

Azért ezt még szokjuk