Rózsaszín álmok és tehénszar a pofádba

Na, és akkor ez is bekövetkezett. Régóta lebegtették már a dolgot, mindenki kirókázhatta már magát, akinek nem nem amputálták még a gyomrát. Ezt az embert tényleg zsigerből lehetett utálni, sőt gyűlölni, én pedig kupán vágva érzem magam, hogy ezt magyarázni kell. Megette a fene az egészet. Nem értelek titeket, apáim. Megkaptam nem egyszer, hogy szar posztokat írok, mindenki azt gondol róluk, amit akar, oké. Sőt, tőlem aztán mindenki ott fogja meg a másik kezét, ahol akarja, én már aztán igazán toleráns ember vagyok, a kutya istenit. De hogy nem utáljátok Mihajlovicot, mint a büdös szart, na, azt már nem, gyerekek, az már nekem sok. Legalább rendesen el tudnám küldeni a k. anyjába. De nem, még ahhoz sincs erőm.

Gyere ide takarodj

Én ezt nem tudom pragmatikusan kezelni. Sőt, még nem tudom, hogyan fogom megoldani, hogy kompatibilis maradjak a szurkolói bloggal. Bevallom, ha azt mondaná nekem a Jóisten, hogy egy tíz zakóba kerül, hogy ez a patkány eltakarodjon innen, akkor gondolkodás nélkül beleállnék a dealbe. De előfordulhatnának ilyen dolgok, ha lenne Isten?

Mihajloviccsal nem az a baj, hogy az Interben vezetett le. Persze, nálunk egészen idáig nem volt divat az Inter meg a Juventus üdvöskéit edzőként alkalmazni. De azért ismerjük be, megállíthatatlan és végtelen a körforgás a három északi nagy között, akárki akármit mond. Így volt, így van, és így is lesz. Lehet fintorogni, de attól ez még így van. Az eredmények számítanak, semmi más.

Leonardo & Inter

Fintorogtak az interisták? Igen, fintorogtak. Teljes joggal. Leo a mi ászunk volt, a mi játékosmegfigyelőnk, a mi edzőnk. A szokásos élethosszig tartó elköteleződés, ugye. Leonardo volt az is, akit Cesare Maldini beküldött szambázni a hatodik gól után 2001. május 11-én. És nem, az sem számított, hogy olyan csúnyán lekönyökölte Tab Ramost. Moratti őt akarta, ő meg az Intert, és kész. A szurkolók? Megszokták.

Allegri&Juventus

Ez már egy fokkal durvább sztori volt. Max rögeszmésen ekézte a Juventust éveken keresztül, nagyon is tudatosan próbálta meg kikezdeni a bajnoki címük jogosságát Muntari fantomgóljának kényszeres felemlegetésével. Emellett egy lúzer volt tavaly nyáron, egy szánalmas alak, akit úgy kellett a sárból kikaparni. És most? Igen, tudjuk.

Meló van gecc

És akkor hogy mi a baj Mihajloviccsal? Ebben az emberben az volt az egyetlen jó dolog, hogy egészen idáig semmi köze nem volt hozzánk. Legyen ilyen “legendája” az Internek. Mihajlovicba a Balkán is belepirul. A torinói lepelbe is csak alávalóságból fújná bele az orrát, a zsebkendőt egyébként nem ismeri. És igen, ő kell ide. Mexes idegbetegsége, Chiellini türhósága és Busquets alattomossága egy testben. Számít, hogy interista volt? Nem, Balotellivel sem a volt a baj, hogy feketének született. Lehet rajtunk röhögni. Ez az a kategória, mintha Materazzit nevezték volna ki a Juvéhez vagy Mexest az Interhez.

Kérdés nélkül

Szóval Mihajlovic mostantól értünk fog köpködni, szembe csulázni, pofozkodni, rugdosódni, niggerezni. Köszönjük szépen. Így tovább, legyen csak még jobban igaza Newtonnak. A kút feneketlen, a lendületünk határtalan. Nekem ne mondja senki, hogy így meg úgy épül a csapat. Érkező az még nincs, csak ez a redva, de majd biztos Jackson Martinez, Ibrahimovic és Luiz Adriano fogja megoldani a Chievo-szintű középpályánk meg az alig valamivel jobb védelmünk bajait. Majd nem veszítjük el a labdát. Oh, wait…

 

Donadoni miért nem lett volna jó?

Úgynevezett szakmai szempontból. Mihajlovic megbukott Bolognában és Firenzében, amennyire lehet tudni, elsősorban összeférhetetlen és kibírhatatlan jelleme miatt. A Sampdoriát viszont szezon közben átvéve kiesőhelyről a középmezőnybe kormányozta. Ez teljesítmény. Idén egészen a végéig harcban volt a nemzetközi helyekért, végül lemaradt mindenről. És a kutya sem marasztalta. De tényleg akkora királyság volt az idei Samp? 56 pont tényleg akkora csoda? Egyesek elfelejtik, hogy a Serie A a Juventusból és a középmezőnyből áll. De aki mágiáról akar olvasni, annak meleg szívvel ajánlom ezt a kiváló elemzést. Montellát kár volt ezért a furkóért elmulasztani, de Donadoni sem tett le semmivel sem kevesebbet az asztalra, és őt emberileg össze sem lehet hasonlítani Mihajloviccsal. A különbség mindössze annyi, hogy ő már összeveszett korábban a Donnal. Remélem sikerül SES-t eladni, és akkor teljes lesz az idill.

Kiváncsi vagyok, mikor jön az első balhé. Nem jósolok nagy jövőt a Milan padján ennek a trógernak. De mi a föladat? Szurkolni Szinisa Mihajlovic Milanjának. Huhh, ezt most jól megkaptam. De meg fogom próbálni, hogy taposna rá egy Stegosaurus.