Ez már tényleg az új kezdet

Túl vagyunk mindenen, ami elengedhetetlen egy szezonkezdet előtt: nem túl sikeres felkészülés, egy jó hosszú és gyakorlatilag kifürkészhetetlen mercato-sztorik, és a hagyományos bemutatás – ezúttal a szurkolók részéről is. Vasárnap meg jön a Derby, ami most tényleg rengeteget nyomhat abban a kérdésben, hogy akkor merre állhatunk arccal a folytatásban.

Vasárnap Madonnina, amire azért minden körülmények között emlékezni fogunk: nem azért, mert scudettót jelentene, de a szószból ki tud minket éppen rángatni, és mindig meleg szívvel lehet visszagondolni rá egy győzelem esetén, viszont ilyenkor pedig duplán tud fájni minden. Pláne ez után a mercato után, ahol bizony ment a kinek a nagyobb téma rendesen – ebből kétségkívül az Inter jött ki jobban, nem csak Kondogbia miatt. A mi nyarunkat azt hiszem, nem nagyon kell elemezni: nyilván cirka két hónap alatt azt nem lehet megjavítani, amivel az ember nem igazán foglalkozott évekig, és persze nem is ilyen egyszerű folyamat ez, mint hogy kidobálunk 6-7 futballistát, akinek a helyére igazolunk ötöt, és készen is vagyunk, de: azt valahol nehezen lehet megérteni, hogy a jelenlegi középpályás-állomány, amelyre nehéz lenne kitalálni egy működő taktikát, gyakorlatilag semmilyen segítséget nem kapott. Kucka persze nem az a játékos, aki megérdemelné, hogy gyepáljuk rendesen, ráadásul erről nyilván nem ő tehet, hogy elétolnak egy szerződést a Milantól, csak a problémánk, hogy hasonló játékosokkal vagyunk tele, és senki sem különbözik meghatározó módon semmiben sem a másiktól: értsd, mindenkinél találhatunk pozitívumokat, de azok nem akkorák, amik ellen tudnák súlyozni a hiányosságokat, ezeket pedig hatványozottan kellene pótolnia Mihajlovicsnak. Hogy erre Soriano lett volna a megfelelő ember? Nem tudom, szerintem nem, de hogy nem is Kucka, az is biztos.

Sorsok a szemekben

Azért akadt néhány sztori a válogatott szünet alatt: egyrészt játszottunk a Mantovával, ahol 3-2-re sikerült győzedelmeskedni, nem épp brillírozó játékkal, még ha sokan hiányoztak is, azért ez akkor sem volt egy sima meccs, ha csak barátságos, és másképp kell kezelnünk. Mihajlovicsnál viszont továbbra is tombol a kendőzetlen őszinteség, és meccs után elmondta: most bizony kiderült, hogy azok, akik eddig kevesebbet vagy abszolút nem játszottak, miért is jutottak erre a sorsra. Tény, nem a mai világban szokásos nyilatkozat, de olyat is ritkán hallani, hogy az egyébként valóban nem a mesteri megoldásairól megismert játékosok mindezek után kikeljenek az edző ellen, hogy ez azért így nem járja. Hát tényleg nem – főleg nem ilyen két év után, aminek azért aktív részese volt mindúgy Cerci is, még ha persze arról nem is ő tehet, hogy Inzaghi zseniális utasításait kellett volna végrehajtania, de ezek után nem igazán lenne arcom ahhoz, hogy még visszakérdezzek. A mai Milanban nagyon kevés szerethető elem van, de a primadonnáskodás még a legszebb években sem feltétlenül fért volna bele – persze megint más kérdés, hogy ezt ki és milyen indíttatásból hozza nyilvánosságra, mert az biztos, hogy Allegri idejében is voltak konfliktusok, de azoktól mégsem zengett a sportsajtó.

Düh a szívekben

A harmadik dolog, amivel kicsit mégis visszatérünk a mercatóra: a Curva Sud nem volt jelen anno az első edzésen, a csapatbemutatón viszont tiszteletüket tették, méghozzá nem is csendben, és talán kicsit belerondított a Casa Milan hangulatába: az ultrák ugyanis Galliani munkáját kritizálták nem egy drapival, ott lógott a „az igazi igazolás a mercatón a te lemondásod lett volna” és a „Galliani, a te orvosi vizsgálatod mikor lesz?”, valamint a „Gallianopoli és mindig Preziosi játékai” felirat is. Tény, amilyen lendülettel indultunk neki a dolognak, pont úgy fogyott el a szufla a végére, és bár javultunk nem egy fázisban, de hogy polkorrekt legyek: volt honnan feljönni.

Ebből kifolyólag a vasárnapi derbi nem csak azért lesz fontos, mert egy Inter-verés ha önmagában nem is emeli majd meg a középpálya jegyzettségét, de elhozhatja azt a nyugalmat, amire talán máris szüksége lenne Mihajlovicsnak és a többieknek. A vereség azért keményen oda tudna rakni minden szempontból, és még ha a bírálatok nagy része innen nézve jogosnak is tűnik, most pont az az időszak van, amikor rá kell ülni a jelenlegi dolgokra: mindaz, amit most látunk, nem most kezdődött, és nem is egy nyár illetve tél alatt fog eltűnni. Biztosan mindegyikőtöknek megvan az a leosztás, amiben teljesen másképp csinálta volna a komplett nyarat, de ha két év után is kurva nehéz, de türelmesnek kell lenni. Unalmas lehet, de most várnunk kell. Még ha látjuk is a hibákat, higgyük el, hogy az ugrálás is menni fog jobban.