Október 12-én volt 5 éve, hogy elindult a blog, most pedig egy pár szóra megállunk, hogy megköszönjük mindenkinek, ha olvasott, kommentelt, velünk volt. Ennek örömére néhány vidám gondolat a stábtól, hogy szombaton már a soron következő bajnokival tudjunk foglalkozni.

Nem nagyon szeretnénk érzelgősbe fordulni, de mégis csak fain volt az elmúlt öt év. Nagy kösz mindenkinek, ha az idejét arra vesztegette, hogy magvas gondolatainkat olvassa, királyok vagytok, Forza Milan, ilyenek. Jöjjön néhány gondolat a stábtól, meglepetés vendégként pedig még Karesztől is olvashattok pár gondolatot, aki fent maradt a levlistán, így írt is néhány jó sort.

Gasbert: Örömmel tölt el, hogy a blog kucifántos, korántsem egyszerű 5 évéből 4-ben aktív voltam, hiszen a nésport égisze alatt induló blogokból mára már nem sok maradt fent, és ez idő alatt azért sok mindent megéltünk, bajnoki címet, sima Inter veréseket, kőkemény BL csatákat. Nyílván azokban az időkben élvezetesebb, motiválóbb volt a csapatról írni, hiszen a  győzelmekre, diadalokra többen kiváncsiak, jobban pörögnek az írások. Az azóta eltelt évek alatt a csapat népszerűsége mellett a klubbal foglalkozó oldalak látogatottsága is megcsapattant, és ez akár vezethetett volna oda is, hogy hagyjuk a francba az egészet, és elleszünk a magunk keserűségével, nem tárjuk a nagyérdemű elé azt.

De szerencsére mindig volt valaki, az utóbbi időkben többnyire ugyanazok, és itt jár a respect Krasnajanak és Pálkának, akik az utóbbi idők posztjainak zömét írták, aki vigye a blogot, és ha hétről hétre is a szart kellett osztani, osztották, mert muszáj, és mert volt/van rá igény. Minket ti, az olvasók tápláltok, ha ti lesztek, mi is leszünk. Forza Milan! Forza Cosa Nostra!

Pálka: Én napra pontosan október 23-án lesz 4 éve, hogy csatlakoztam, amire pontosan emlékszem, mert tényleg baromira örültem. Nem titok, Csirko írt nekem egy mailt, azután gyorsultak fel a dolgok, és már lógattam is a képzeletbeli cosa nostra mezt, miközben pózolok a fotósokkal. és már ki is tettem twitterre, hogy #weareacmilan.

Őszintén örülök, hogy kiírhatom magamból mindazt, ami mondhatjuk, hogy a mindennapjaim része cirka 15 éve, még ha mostanában azért próbára is tesznek a milanellói események rendesen. Hiszem, hogy lesz jobb – viszont egy dologra engem mindenképp megtanított az elmúlt pár év: megbecsülni mindazt, amit elértél.

Ha sikerült csak valami minimálisat adni nektek, a kommentelőknek, akkor már megérte az egész – jelenleg úgy látom, belefér az életembe a további sztori is, és baromira büszke vagyok arra, hogy vannak néhányan, akiket már négy éve ismerek a kommentmezőből.

Kösz mindenkinek, aki velünk volt, vagy van bármeddig is!

Krasnaja: Mint a blog legfiatalabb szerzője, mit is mondhatnék, köszönöm, hogy itt lehetek veletek, a szívem csücske ez a hely, szeretek mindenkit, tényleg, még azokat is, akik nem tudják, hogy mi egyébként nem egy Facebook-oldal vagyunk. Kicsi a Szerkesztőség, de így se ismerek mindenkit személyesen, maroknyi a kemény mag, de tudom, hogy van néhány ember, akiknek tényleg szükséglet, hogy menetrend szerint elolvassák a beharangozóinkat meg összefoglalóinkat, és ezért éri ezt meg csinálni, csak ezért.

Karesz: Srácok, már régóta nem értem, hogy mért vagyok a szerkesztőségi listán – noha nagyon szívesen olvasgatlak titeket, mert ez az egyetlen forrásom a csapattal kapcsolatban, meccset nézni nem lévén időm -, de most ennek az emailnek nagyon megörültem.

Büszke vagyok rátok, hogy tovább csináljátok a blogot, és nagy örömmel és nosztalgiával emlékszem azokra az időkre, mikor még én is blogoltam a la cosa nostrán. Egyrészt azért mert akkoriban sokkal jobb volt a csapat, Barca-verésekről, BL álmokról, bajnoki címről volt szó, másrészt mert kurva nagy fun volt veletek blogolni, poénkodni a listán, röhögni az interen, gyűlölködni a juvén, ilyesmik…

Csirko: Kösz mindenkinek, aki, olvassa, kommenteli, írja, szerintem nagy jóságot tolunk már egy ideje! Mindezt ingyen, hobbiból, respekt magunknak. Ehhez képest vannak egészen korrekt posztjaink, olyanokat írunk le, amit Magyarországon más senki. És ez tanár, még akkor is, ha egy teljesen réteg-dologról van szó. 5 év meg ilyen szempontból rohadt sok idő. Kösz, hogy csatlakoztatok, hogy együtt visszük a blogot. És legfőképp, hogy nekem még mindig szórakoztató olvasni saját magunkat.