Ha ennyi elég… // Milan-Torino 1-0

Tény, ahogy a Gazzetta is fogalmaz: ez nem a hetvenes évek brazil válogatottja, de azt hiszem, abban a csapatban valamivel több advanced playmaker volt, mondom ezt úgy, hogy relatíve kevésszer láttam játszani azt a csapatot. Mihajlovics Milanja közel sem a szépségről szól, viszont megkímél minket sok egyéb tényezőtől – attól mondjuk pont nem, hogy a következő hetekben is mehessen a számolgatás.

A rövid első félidei pauzát leszámítva gyakorlatilag nem volt helyzete a Torinónak: persze, Donnarumma nyújtózott néhányat az esőben a fotósok kedvéért, de Immobile kimondott ziccerén kívül ki is fújtak a Bikák próbálkozásai: rosszmájúan megjegyezhetnénk, Cercivel biztos jobb lett volna. Nem újdonság az sem, hogy a jelenlegi Milannak egy ilyen csapat, amelyik nem feltétlenül a támadásokat erőlteti a San Siróban, kevésbé van kedvére, ennek tükrében pedig duplán fontos volt az, hogy Antonelli beverte azt a szögletet még az első félidő végén. Az utolsó 15 perc kimondottan pörgős volt a részünkről, az egy teljesen más szituációt hozott volna, ha a szünetre 0-0-al megyünk, de jelenleg olyan a helyzetünk, hogy amikor kell, akkor oda tudjuk tenni magunkat. Mivel ez nem először fordul elő a szezonban, sőt, ezen a héten már másodjára esik meg ez velünk, hajlamos vagyok elhinni, hogy ez nem lehet véletlen: nyilván mindig ez nem fog összejönni, de nem elfelejtve, hogy Mihajlovicsnak hozzá kellett nyúlnia az alapcsapatához, méghozzá ott, ahol ligaelit teljesítményt nyújtanak, alapvetően nem lehet miért morognunk. Persze, jobban esne a lelkeknek a sorozatban bemutatott 5-0, de egyelőre azzal hasítunk, ami a Serie A-ban azért nem feltétlenül baj, hogyha megvan: a stabilitással. Az külön öröm, hogy Zapata zsinórban második meccsén is jót tudott hozni, és nyugodtan pihenhetett Romagnoli – pedig tekintve a kolumbiai előéletét, volt benne nem is kevés kockázat, hogy megtette őt Alex párjának szombat estére a szerb.

Defense wins championships

Nem volt ez nagy győzelem, a Torino azért szépen visszaesett a szezon folyamán, de ha van pozitívuma Honda újabb jó játéka mellett a szombati sikernek, az mindenképpen az, hogy a második félidőben jóformán meg sem fordult az ember fejében, hogy kiegyenlíthetnének Immobiléék. Nem tartottuk őket nyomás alatt értékelhető ideig, de cserébe minden területet lezártunk, és kivettünk gyakorlatilag mindenkit a játékból – ez még akkor is teljesen rendben van, ha Domenico Celi sporttárs néha pont megtörölte a szemét a szakadó esőben. Ami a csatárkérdést illeti: Niang most jóval többet hibázott, és előbb-utóbb azért várható volt, hogy Bacca sem lő gólt minden pislogásakor, viszont jelenleg ők tudják a legjobb párost alkotni: Luiz Adriano ugye keretben sem volt, és meccsben sincs nagyon, még hogyha most nem is tudni, hogy miért nem került be, hiszen a kínai piac már bezárult ; Balotelli bőven nem tett annyit, hogy a kezdőbe lehessen jelölni, Menez biztos nem bírna még 20 percet sem, Boatengnek pedig valószínűleg kevésbé feküdne a dolog, másrészt láthattuk, hogy ő is messze van a top formájától. Szóval maradt Niang és Bacca, még ha bármennyire is esetlennek tűnik előbbi, de egyrészt fizikálisan is rendben van, másrészt pedig első olyan szezonját játssza, ahol nem csereként kell megváltania a világot, és nem mellesleg 1160 perc alatt az öt gól-öt gólpassz kombó több, mint okénak mondható. A téma az, hogy nyilván nem villogott az alapkettős egyike sem a héten lejátszott két meccs egyikén sem – ellenben vannak opcióink erre a helyzetre, és bár alig van hátra a szezonból 10 meccsnél több, még lehet, hogy nagyon sokat fog érni majd egy pihent Adriano.

Kuco megint robotolt, nem mellesleg úgy tűnik, cselezni is tud – ha nem is volt látványos, amit tett, nélküle egészen biztosan más lett volna tegnap a Milan. Bertolacci mutatott jeleket, és lassan bár necces lesz a kijelentés, de neki tényleg idő és játékperc kell, Abate és Antonelli pedig egészen remekül működtek. Még egy valami, mert ugye Mihajlovics állása azért továbbra is téma: relatíve kevés embert láttunk Seedorf vagy Inzaghi nyakába ugrálni február végén, már pedig Abbiati is megtette ezt tegnap, szóval én nem bántanám a szerbet, feltéve, ha nem ahhoz lesz kötve a nyári mercato, hogy márpedig itt 4312 kell, labdabirtoklásra épülve. Na meg persze az Alessandriát sem ártana elintézni hétközben.