Elérkezett a várva várt nap, mikor Brocchi bemutatkozott, mint a Milan új edzője. És ahhoz képest, hogy ez mennyire kevéssé tűnik ígéretes ötletnek, a Samp elleni meccs egészen rendben volt. Ami még egész bíztató volt, a clean sheet, Bacca győztes gólja és, hogy hajtás nyomait is fel lehetett fedezni a bagázson.

Brocchi tényleg megkapta a lehetőséget Berlusconitól. A formációval meg a stílussal kapcsolatban vázolta elképzeléseit, majd a Samp ellen élesben is bemutatta, hogy mi várható tőle. Ugyan még csak a teljesen kezdeti fázisban vagyunk, de pár gondolatkísérlettel megpróbáljuk kitalálni, mire is számítsunk a következő 6 meccsen. Aztán az is lehet, hogy megint csak az időnket és az energiánkat pazaroljuk rá, és júniustól megint egy új edző ötleteit méricskélhetjük.

A Maestro (Brocchi, mint Maestro; azért ezt még ízlelgetni kell) már az elején leszögezte, hogy a 4-védős megoldást csípi, ami előtt 3 középpályás játszik. A támadóhármast tekintve eggyel rugalmasabb, lehet 4-3-1-2 és 4-3-3 is, de hogy hogy nem, a 4-3-1-2-t jobban komálja, ami éppen egybeesik Silvio elképzeléseivel. Egyrészt egészen nagyszerű, hogy legalább nem lesznek szakmai viták kettejük között, másrészt Szinisa is azzal indított, hogy 4-3-1-2, ami annyira katasztrofális volt, hogy pár hónap után dobta a rákba. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy ezzel a kerettel kizárt, hogy lehessen egy rendes 4-3-1-2-t játszani, de ha volt egy nyár, amíg erre készültünk, és így is ennyit sikerült belőle kihozni, félő, hogy most is limitáltan lesz csak sikeres. Ráadásul a formáció mellett a mentalitás is eléggé hasonló, viszonylag agresszív letámadás mellett a játék kontrolálása. Vagyis rendszerszinten nem lesz nagy változás ahhoz képest, ami a szezon elején már nagyon nem jött be.

Ez alapján ami többletet jelenthet elvben, aztán meglátjuk, hogy mi lesz ebből, az az alábbi három dolog. Ugyan rendszerszinten hasonló a játék, de a játékosoktól várt feladatokat jobban osztja ki, így hatékonyabbak és eredményesebbek leszünk. Ez azért nagyon kérdéses, mert itt elég sokat számít az edzői rutin, hogy hogyan lehet finomhangolni a játékot, márpedig rutin kérdésében Brocchi nem előrelépés. A második, hogy esetleg jobban tud motiválni és ez jelenti a szükséges plussssszt. Ez azért nagyon necces megint, mert Szinisa motivátornak elég jó, ráadásul az öltöző kimondottan csípte, szóval itt is nehéz lesz előrelépni, mert ez volt az a pont, ahol eddig se volt túl nagy probléma. A harmadik opció, hogy jobban rakja össze a kezdőt, mint ahogy azt a szerb mágus tette. Ezzel pedig az a legfőbb gond, hogy annyira nem erős a keret, hogy hatalmas változtatásokat eszközölhessen Brocchi, ennek megfelelően olyan óriási megoldásokhoz folyamodhat, hogy Honda helyett Jack játszik a csatárok mögött, helyette pedig Bertolacci tolja a középpályán. Ezen kívül Balotelli megkapja a száznegyvenhetedik utolsó esélyét, és Luiz Adriano padozik. Ez pedig megint csak nem az a különbség, amiből az következne, hogy akkor most működni fog az, ami ősszel már csúfosan elbukott.

Ha már Szavicsevics megtisztelte Gallianit jelenlétével, mi ezzel a remek darabbal fejezzük ki tiszteletünket a Zseninek

Ezek így túl sok jót nem sejtetnek, ehhez képest a Samp ellen egész bíztató volt, amit láttunk. Ahhoz képest, hogy milyen szétesett előadásokat szenvedtünk végig az elmúlt években elég sokszor, most annyi mindenképpen megvolt, hogy világos volt, hogy milyen rendszerben játszik a csapat, melyik játékosnak mi a feladata, ami elsőre mindenképpen pozitív. Egy új edző első meccsét rendesen megszokta hajtani egy csapat, ez most is így volt, futás és harapás is volt, maradjon is ez meg a hátralévő bő hónapra is. A clean sheet ellenére volt bőven bizonytalankodás hátul, a spori is a haverunk volt, de egy újabb meccs kapott gól nélkül így is rendben van. Bacca és a felpörgetős gólja meg még inkább, kegyetlen a csávó, még akkor is, ha 0-0-nál ziccerben csak akkor rabonázzon, ha beveri. Abate gól előtti két védőt küldök el gyufáért, és utána nem ostobán beadom, hanem felnézek, és finoman legurítom lövőre a gólvágónak produkciója nálam a meccs megoldása. Balotellinek most megint olyanja volt, hogy oké, akkor hajtok, csak ne küldjetek vissza Liverpoolba. Így nem is volt rossz, de azt még mindig nem látom, hogy ezt a mentalitást konzisztensen tudja hozni a 25 évesen is ifjú titán.

A középpályáról még néhány sor, mert megérdemli. Kuco minden bizonnyal Gattuso-videókat nézett elalvás előtt, de amennyit robotol, az valami egészen elképesztő. A középpályánk ugyan nagyon távol van az irgalmatlan pengéségtől, Montival és Jackkel együtt is, viszont cserébe legalább hajtós. Nem biztos, hogy ezt várnám elsősorban, de legalább van annyi keménység Brocchi középpályáján, ami meccsenkénti egy ellenféllel lökdösődős-ugatós jelentet jelent. Tudom olcsó szórakozás, és mélyen elítélem az agresszió ilyen irányú megnyilvánulását, de ha ennyi maradt, akkor ennyi maradt.

Van még idén remek 6 meccsünk, szépen nyomon fogjuk tudni követni, hogy mi valósul meg Brocchi álmaiból, szóval nyugibugi meg Forza Milan!