Az anyjuk betyár kurva hétszentségit, én már elhittem, hogy kihúzzuk!!! Erre fel a legvége után 2 perccel csak beszopunk egy ilyen idióta tizit! Pont, amikor Gáll Jani bácsi kiment hugyozni. Brrrr, hogy rakná teherbe egy csuklósbusz! Mennyivel jobb is lenne, ha szegény Mattia De Scigliónak nem is lenne inkább jobb keze!! Mert így, hogy van, össze meg vissza himbálja, és a végén ez lesz belőle! Duhhh. De azért legyünk észen, komák, szürreál, amit előtte megúsztunk, és a döntetlen nem lett volna igazságos. Bocsánat, de mondjuk ki. Tudtuk, hogy a Juventus tényleg sokkal, de sokkal erősebb csapat, mint a miénk. Azt is tudtuk, hogy ők zsebre vágják azokat is, akikkel mi csak szeretnénk konkurálni (Roma, Napoli). És mit kaptunk ebből vissza a pályán? Pont azt. Ilyenkor mi van? Tudja a tarka fasz! Hajtás után mittomén.

Az összeállítás vegyes volt, mint a koldusszar. Nem szoktam kritizálni Vincét, de Zapi nem jobbbunkó és pont, basszameg! Ennek az 54. perces Bacca-lecserélésnek meg végképp nem tudom belátni az értelmét. Mé kelletett eztet? A jó Carlitos végre megemberelte magát, és még érezte is a játékot, ezzel akkor is vesztünk, ha nyertünk volna. Szerintem az ilyen dolgokat hagyjuk meg az igazán nagy taktikusoknak, mint például Professor Emerytusnak. Azt a fákkos kurva mindenit! Na mindegy. Akkor szedjük össze, hogy is volt ez? Hát úgy volt, hogy nagyjából 1 perc 40 másodpercig csak mi voltunk a pályán. Aztán megérkezett a Juventus, és elkezdett futballozni, mi pedig csak lestünk. Ha Pjanic, Dybala meg Montero elkezd focizni, akkor abból az lesz, hogy minekünk kuss. Lapultunk, mint szar a fűben, megúsztuk azt, azt, és még azt is, de asztat már nem, és 1-0. Na hoppá, akkor most mi legyen? Mivel nem voltunk döntési helyzetben, viszonylag könnyű dolgunk volt. Isten segedelmével megúsztuk a 2-0-t, sőt, sőt, sőt ki is egyenlítettünk!!! Egy mocskos nagy zsuga hátulról, aztán a Porsche kikerülte a kamiont, a csőre töltött precíziós műszer meg vér pontosan tette a dolgát, és 1-1. Félidő, Öröm, aztán Pilisborosjenő, de ennyire ne szaladjunk előre.

Aztán jött a második félidő, jött az a fasz csere, amit nyilván az arra fogékonyak majd megszakértenek taktikai, világkereskedelmi meg egyéb fiszemfaszom szempontokból. Leszarom. Elég az hozzá, hogy egyre viccesebb volt, hogy még mindig 1-1. A mieink foggal-körömmel küzdöttek, mindent megtettek, amit lehetett, és nem is azért szerettem vagy szeretem őket, mert elhoztak vagy nem hoztak el egy röfögős pontot Torinóból. Ugyanakkor, sajnos, nem indifferens az eredmény kérdése. Valami elképesztően kielégítő káröröm lett volna, ha 1-1 a vége, és az orruk alá dörgölhetjük, hogy na ti balfaszok. Jött még Poli istenkirály is, és majdnem dobott egy akkorát, mint tán Walcott gyerek a Bayernnek, de ennek is, annak is sírás lett a vége. Az egész meccsen eléggé kapdbeakárom teljesítményt nyújtó Sosa magánszáma nem tartott elég ideig, lehet, hogy földhöz kellett volna basznia a gyrosost, és akkor pont megvan az a 26 másodperc. De nem, csak vége lett egyszer a gyereknapnak. Giggio császár volt megint, ezen is rajta volt, de van az abnormál, és van, ami azt is zárójelbe teszi. Ez van, fogadjuk el, hogy sokkal jobbak voltak, és ők nyertek. Jobbat nem nagyon tudok, csak olyat, amivel magunknak ártunk, de azt meg minek. Amúgy csak nekem tűnt úgy, hogy úgy örültek a végén, mint ahogyan 2003-ban szerettek volna? Csóórikáim 😀

Hát ez van srácok, anyázzunk egy nagyot közösen, de az van, ami van. A csapat előtt le a kalappal, most mondanám, hogy hátha átmentenek valamit ebből a hozzáállásból a szürke betűs napokra is, de az ünnep azért ünnep. hogy ilyen izé … megható legyen. Na visszhall, mindenkinek jó hétvégét.