Nyilvánvalóan az újabb három pont nem jön rosszul, de nagyjából az elvárható minimumról van szó ezzel, semmi többről. Durva csúsztatás lenne azt mondani, hogy alig vagyunk bentebb a tavalyi szezontól, de mégis van párhuzam a múlt s jelen között.

Hogy most az Austria Wien volt ennyire gyenge, vagy a SPAL jelent tulajdonképpen egy olasz középcsapatot, azt majd valószínűleg csak hónapok múlva fogjuk megtudni, de az tisztán látszott: attól, mert öt középpályással állunk fel, még önmagában semmi nem fog változni. Egy kicsit is szervezettebb csapat ezt le tudja védeni, persze más kérdés, hogy ennyire defenzív módon kevesen fognak futballozni. Kicsit kár érte, mert a SPAL-ban jóval több lehetne, de ez ugyanígy igaz lehet ránk is. Fogalmunk sincs, mi zajlott volna a pályán, ha nincs Kalinic harcos megoldása még a szünet előtt, mert egyre nagyobb lett volna a presszing a csapaton, ilyen szituációban pedig még nem igazán voltunk. Az EL-ben ugye korán lerendeztük az egészet, talán a Cagliari-meccs lehetett volna hasonló, de ott még augusztus volt, és reménykedtünk benne, hogy valaki még beesik. Nagyon demagóg duma lenne, ha azt írnám, hogy ugyanaz van, mint egy éve, pedig bizonyos szemszögből tényleg: bármerre mozgatjuk a bábukat, valahol lesz hiány, mert ez a keret még nem teljes, Conti sérülésétől függetlenül. Az világosan látszik, Susónak nem annyira fekszik ez a játék, viszont a 433-hoz meg rajta kívül nincs szélsőnk, ebben a háromvédős és bárhogy folytathatós rendszerben pedig ugyan papíron bitang a csatársor, de a törökön baromi sok múlik, és maximum Bonaventura jöhet szóba cseréjeként. Ez volt tavaly is, hiába játszottunk volna a számokkal, sosem jött volna ki a kerek egész. Persze közel sem erről van szó most, mert minőségben egészen másról beszélgetünk, de egy szélső nagyon elfért volna a keretben – még mielőtt azonban mélyebbre vennénk az ekét a vezetőséggel szemben, nem szabad elfelejteni, hogy ez durva két hónap volt, ami alatt fel kellett húzni egy új csapatot, és azért még az öltözőben sem mehetnek komolyabb beszélgetések a „mizu, hogy vagy?”-nál, szóval ha valami velünk van, az egyértelműen az idő, és ráadásul úgy tűnik, hogy az továbbra sem visszafele fog haladni. Mindezek mellett is talán egy picit többet jó lett volna látni egy nem kiugró ligabeli csapat ellen, mintsem azt, hogy Abaténak kitoljuk a szélre, hogy kezdjen vele valamit. Calhanoglu is borzasztóan szürke volt, csak két adat tőle: tizenhárom beadásából három, négy hosszú passzából pedig csak egy volt pontos, e mellett roppant kevés passza volt (37, ráadásul csak 81%-al, ami mondjuk Biglia 80 passzával és 93%-os sikerességével szemben izgi), és egyetlen cselt sem csinált meg – ez utóbbiban mondjuk nem igazán tudnánk kiemelni senkit, mert csak Kessie és Andre Silva tudott megcsinálni egy-egy ilyet. Ez hiányzott a leginkább, ahogy ez nem is meglepő: az egyéni villanás, amivel ezt a betömörülő SPAL-t meg lehetett volna kicsit mozgatni.

Hogy ne akarjunk rögtön kiugrani a panelből, azért tegyük hozzá, a győzelem egy pillanatig nem forgott veszélyben, a SPAL-nak nem hogy helyzete, de kvázi érdemi akciója sem futott végig. Biglia egészen remekül vezérel középhátulról, Zapata pedig kimondottan használhatónak tűnt ismét (például messze legtöbb megnyert fejpárbaj) – aztán persze ilyenkor szokott jönni a blackout nála mondjuk egy hasonló kaliberű meccsen), és az is látszik, miben lesz bőven jobb Baccánál Kalinic. Na meg Kessie, aki ha még lejátszik öt komoly hangulatú meccset, akkor tényleg egy bika lesz majd a derbiken is – azaz tavaszra nyerünk vele egy tényleg all-rounder középpályást. Nagyjából ezt az időszakot kell kibekkelnünk, tavaszig ez a csapat össze fog rázódni, még ha nem is lesz mély a merítési lehetősége, de az ilyen meccseket már szépen hozni fogja, ha csak nem áll be majd valamilyen előre nem látható fordulat, mint mondjuk a Lazio ellen. [Cutrone akár egyébként pont egy ilyen SPAL ellen lehetne hasznos, középen ért a verekedéshez, de ez csak mellékes.] A Samp ellen borítékolhatóan több kell, de ami nagyobb probléma, hogy utána majd [egy hétközi Rijekával megspékelve] jön egy Inter-Roma duó, ahol már azért jó lenne nem élesben kísérletezni, márpedig jelenleg Montella cseréi közel fixre vehetők ebben a rendszerben is.