Egy újabb förtelmes meccsen vagyunk túl, most éppen a Genoa ellen nem jött ki a lépés. Így a hétre jutott két 0-0 is, megfejelve Bonucci kiállításával, egészen gyászos. Vagy inkább csak kezd visszatérni az elmúlt három-négy évre jellemző nihil.

A nyári nagybevásárlás eléggé feldobta a hangulatot, a szezon pedig egész használhatóan indult. Játék ugyan nem igazán volt, de az eredmények a Lazio elleni sújtáson kívül jöttek. Szeptember végétől viszont már a kiszenvedett győzelmek sem érkeznek, a játék pedig nem fejlődött. Továbbra sem alakult ki, hogy mi a legerősebb kezdőnk, ami azért október végére nem lenne irreális elvárás, még a tíz új igazolás után sem. Így meg marad a fogalmatlanság a pályán, és az értetlenség a pályán kívül. Sikerült mintegy három hónap alatt eljutni addig, hogy ugyanúgy semmi jót nem várok az éppen soron következő meccstől, mint ahogy az elmúlt 3-4 év is a teljes kilátástalansággal telt.

Nem tudom, hogy tényleg Bonucci kiállítása vágta tönkre a meccsünket, vagy vele együtt is ugyanez a szenvedés lett volna, de ez nekem inkább csak a hab a tortán. Egy újabb kevéssé szellemes tréfa, hogy lehet még elkeserítőbb és nevetségesebb a helyzetünk. Jó eséllyel az idei szezonunk is úgy néz majd ki, hogy ez most gyík, de majd jövőre.

Bohóc ez a szezonunk is, viszont ami tényleg vicces, hogy Zapata és Borini volt nagyjából a két legjobbunk a Genoa ellen, szóval lehet, hogy mégis tudott valami maradandót produkálni ez a vasárnapi délután.