Mit veszünk ki a bonbonos dobozból // Milan-Juventus

Veronában nyerni nem nagy érdem, de nekünk most egy erős köteléket jelenthet. Persze, Juventus meg minden, de ha megvolt az őszi ablakpucolás a fejekben is, akkor maximum rendeltetés-szerűen használhatjuk az ánuszunkat.

A Chievo elleni győzelemnek talán nem is a három pont lehet a legnagyobb hozadéka, hanem inkább maga a négy rúgott gól, és a mondhatni sima meccs: ha valamire szükségünk volt, akkor az mindenképp egy ilyen meccs. Négy rúgott gól, jól nézett ki az egész, végre egy olyan töltek a játékosok felé, ami után nincs mit kritizálni. Persze, lehetne, de az előzmények tükrében most ez nem szerencsés: ültek az akciók, volt tudatosság és lett eredmény is, ennél többet aligha kell elvárni most. Nyilván ez a trió egy Juventus ellen önmagában még nem jelenti ugyanazt, de saját magunkat egy olyan mederbe terelhettük volna a ma esti meccs előtt, amiből aztán egy győzelem sem biztos, hogy egyből kirántott volna. Nincs kétségem, hogy a stábban megfelelően kezelnék-e ezt a szerdai győzelmet, de remélhetőleg az sem kérdés, hogy önmagában ettől még nem oldódott meg semmilyen problémánk – viszont legalább van egy testközeli történet, ami végre azt mutatja meg a játékosoknak, hogy igenis tudnak.

Ami viszont közel sem nyugtat meg, az Zapata kezdetése: a kolumbiai általában azért szokot kikerülni a pixisből, mert vállalhatatlan meccsei vannak, és tulajdonképpen abból áll az élete, hogy ezeket a bélyegeket levakarja valahogy magáról: ám mint amikor egy friss sebre felkerült tapaszt leszedő kisgyermek, mindig visszakerül az egész, mikor már 90%-ban lent van. Szóval bármennyire is meggyőző volt az utóbbi cirka másfél hétben, ez nálam nagyjából semmit sem jelentene, főleg nem Musacchióval szemben, de egyébiránt kb ez az egyetlen polémia a kezdőnket illetően, mivel ugye Bonucci még élvezheti Fassonéék társaságát a lelátón. Ami még para, hogy bármennyire is kezdi érezni a talján ritmust Calhanoglu, gyakorlatilag nem lesz cseréje így, hogy Bonaventurától elköszöntünk még úgy egy hónapra, szóval a Suso-török vonalnak nagy meccset kell nyomnia, mert itt nem tudunk variálni – miközben ugye a túloldalon azért akad változtatási lehetőség nagyjából mindenhol. Kessie is kap még esélyt, valahol azért egy Montolivót én be tudnék kockáztatni egy ilyen derbin.

Egy lesz a lényeg, valahogy el kell felejteni azt, hogy most hogy áll a tabella és mi lesz akkor, hogyha és ha nem – szóval tiszta fej és higgadt döntések, aztán ha egy nyílt meccsen elbukunk, hát na bumm, a Juventus is azok között van, akik bizony nem kicsit előttünk járnak. Annak kifejezetten örülhetünk, hogy sikerült kimozdulni a 352 rabságából, ez már egy használhatóbb formációnak – ha Montella sem arra gondol, hogy mi lesz vele, ha ma kikap, akkor ebből kimondottan jó is kisülhet.

Tipp: 2-1
Várható kezdő:
Gigio – Zapata, Romagnoli, Rodriguez, Abate, Kessie, Biglia, Borini, Suso, Calhanoglu, Kalinic.