2 nap után nem valami hálás feladat öfit írni. De az bizony nagyon hálás volt, amikor Capitano jött, szerelt egy óriásit a félpályán, felkelt, felszaladt a tizenegyes pontig, aztán két hidegvérű vagy tétova passz után kilőtte a bal sarkot. Mindezt a 90-akárhanyadik percben, 0-0-nál, már-már lemondva a győzelemről. Nos, ezt a szerepet valahogy így képzeljük el. Ez bizony bármelyik elődjének a becsületére vált volna, és akkor ne is beszéljünk a kevésbé dicső közelmúltról. Egy igazi vezéri teljesítmény, le a kalappal! És akkor köszönjük még meg a csapatnak a szezon első, kapott gól nélkül lehozott bajnokiját, mindezt Zapival meg Ignáccal végig a pályán. Higu sérülése aggasztónak tűnt, de nem nekünk, hanem a púposoknak. Játszik a srác. Hajtás után nagyon vékony összefoglalás.
A meccs olyan volt, mintha egy részecskegyorsítóban játszották volna. Sok ütközés meg cikázás. De villanás, az nem nagyon. Főleg az első félidőben. Azt tudtuk, hogy ők nagy törők, de valahol sejtettük, hogy ezzel a tanár uras középpályával mi sem maradunk majd adósaik. Meg mondjuk hátul is elég nagy harcosok vannak. Meg elöl is. Szóval szép nagy hirig lett belőle. Néha úgy éreztem, a közönségkedvenc De Paul szétrúgása fontosabb is, mint maga a gól. Megdolgozták rendesen a srácot, a második félidőre szétesett, mint rossz bicikli a kocsma előtt, összehajigálták a kordéra, azt levitték inkább. Sok volt a köcsög, na. Játék, az meg számottevően kevesebb, főleg a mi oldalunkról, amíg bírták szusszal az oláhosok. Az első 45 percben volt egy ígéretes pontrúgásunk (Suso), egy ügyes kontránk (Laxalt-Cutrone), de inkább mi tűntünk tizenhetedik helyezettnek. Ügyes, villámgyors akciókat vezettek, de arra figyeltünk, hogy túl sok túl nagy helyzetbe ne kerüljenek, bár az a játékrész pontozással bizony simán az övék lett volna. Mindegy, a 0-0 az 0-0, és ott volt még a 2.
Egy Milan sosem kurvulhat el annyira, hogy MINDENT feltegyen egy negyedik helyért
Higuain kiválása azért ijesztő volt, ha minden igaz, csak azért jött le, mert mindenképpen szét akarja cuccolni az öreglány szottyadt valagát most hétvégén. Pártoljuk az ötletet. Samu jól szállt be, harcos volt, volt egy vagány lövése, de fogta a román. Egyébként Macilaci, alias Vérmedve se volt rossz, volt egy hatalmas blokkja, amikor meg kellett, hát ő is betonozott rendesen. Na, ilyenkor van az, hogy a következő fordulóban tizenöt perc alatt összehoz egy piros/tizi kombót. Úgyhogy ezt most beragasztjuk a Lutra-albumba, és majd havas téli estéken megelégedetten lapozgatjuk egy kis rumos tea mellett. Ignác is vállalható volt. A török is sallangmentesített, most elmaradtak a tizedik sort ijesztgető rakétái. Fajszot se tudnám különösebben szidni, hisz most tudta, melyik irányba támadunk, plusz aprított rendesen. Szóval, ez most bizony csúcsra lett járatva, köszönjük Apusnak. A tetvek ellen sok esélyünk nincs, de ez most mindegy. A Sportingot én elengedném, hova és minek. Nagyon kell a pihenő a legénységnek, jó lenne, megtolni karácsonyig.