Úgyhogy inkább hozzá se nyúlunk. Elvtársak, olvtársak, írtársak, beégni határozottan nem égtünk be, viszont nem tudtuk kihasználni a hazaiak összezuhanását sem. Igaza lett Csirko kollégának, csakugyan nekidurálta magát Di Francesco és legénysége – szerencsére azért nem teljesen
– ezért legalább a vereséget el tudtuk kerülni. A lényeg, hogy továbbra is ott pihenünk a Bajnokok Ligája indulást érő negyedik helyen, most már csak a győzelmeket kellene elkezdeni gyűjtögetni. Talán, ha a csatár többször ér majd hozzá, mint a kapus, könnyebb lesz, a múlt vasárnap este Dollár bravúrjai kellettek a pontmentéshez. És megújult a Wordpress szerkesztője is, most mondja valaki, hogy nem szar! Hajtás után nagy levegő, rövid pacsmagolás.
Ahhoz képest, hogy egy hetessel jöttek haza Firenzéből, és csúnyán összevesztek a szurkolóikkal, meglepően agilisan álltak bele a métába a Farkasok. Igaz ez akkor is, ha valamikor a 10. perc körül felmondtak az ultráik. No, legyen ez az ő bajuk. Ettől függetlenül még ők irányították a játékot, náluk volt a kezdeményezés az elejétől fogva. És ezt úgy, hogy tartalékosak is voltak. Be kell látni, gyermekek, a meccs jó részében annyira gyors focit játszottak, ami nekünk sehogyan sem ízlett. Az nekünk most majdnem sok volt, hogy az egész mezőny egyik legerősebb centerén, Dzekón kívül is van nagydarab emberük, aki cserébe még gyors is – Shick. Hogy közepesnél egy fokkal jobb szélsőket kellene levédekezni. Hogy nincsenek ugyan sztárközéppályásaik, ettől még igenis át tudnak passzolni egy hevenyészett középpályát. Donna bravúrjai nélkül itt most nekünk egy nagy lópikula járt volta. Ennyit számít, hogy most kezd rend lenni a csapat háza tája körül? Lehet, mostanság újra azt hozza a srác, mint Szinyó idejében.
Nézzétek el nekem, hogy ilyen csapongós vagyok, most ez van. Hát szóval, a vezetés megszerzése nem volt benne a levegőben, Paquito viszont akkora hülyét csinált Pellegriniből, hogy erre egyszerűen muszáj volt egy lájkot nyomni odafentről. Patika pedig azonnal le is hívta a közgyógykeretet. Mind a ketten még csak lehetőségek, Lucas Tolentino Coelho de Lima minden eddigi meccsén elsütött egy-két pengés megoldást, viszont még nem illeszkedett be a csapatba, keveset van játékban, hosszú percekre eltűnik. Meg kell neki még találni a helyét, most egy amolyan bal oldali (támadó) középpályás poszton próbálkozott. Nem tudom, megállná-e a helyét klasszikus treq poszton, 2019-ben azért egy picit totyogósnak érzem oda. A polák srác nagyon érzi, 3 gól 2 meccsen, ez kurva jó, fejben is, földön is piszok gyors, eleven és keresetlen, mindenfajta manír nélkül. Kezdeni kezdtek már egy páran hasonlóan előtte, tiszta szívből kívánom neki, maradjon is meg pont ilyennek.
A második félidő nekem egyértelmű csalódás volt, azt vártam, a hazaiak a nagy erőlködésben egyszer csak el fognak füstölni, mi pedig megkínáljuk őket gombóccal. Hát, nem ez lett belőle, bizony minimum 2 bravúrja volt Donnának, nekünk meg az egész félidőben egy komolyabb helyzetünk, még a végén Latex által. Az egyik pontra azért rászolgáltunk (vérmesebb versenyzők számolnak még egy elmaradt tizivel is). Én erre csak annyit mondok, most legalább az arcukba kapták a hazaiak, mégis van olyan, amikor „nekik fújnak” az „északi nagyok” valamelyike ellenében. Lehet, hogy abban az irányban az igazság, de nem hiszem. Egyszerűen ennyire szar a bíráskodás, mely most inkább az idegállapotban tevékenykedő hazaiak kezére játszott.
És hogy mit tudunk ebből továbbvinni? Most aztán látszott, eszement sok munkája lenne még Gattának ezzel a csapattal. Annyi mindent lehetne írni, hogy inkább nem írok semmit. No, álljon csak itt egy statisztika, ha már lepergett nagy szerencsésen 22 menet.
Az első 11 meccsen 21 gólt lőttünk, 14-et kaptunk, 21 pontot szereztünk.
A második 11 csörtén 8-at lőttünk, 7-et kaptunk, 15 pontot vakartunk össze.
Jól van ez így?!