2016 október 22. Ekkor nyertünk utoljára bajnoki meccset a Juventus ellen. 1989-ben lőttünk utoljára 4 gólt nekik. Szintén 2016 októberében jöttünk vissza utoljára 2 gólos hátrányból, a Juventus pedig 2016. március 16-án kapott ki utoljára 2-0-ás vezetésről, a Bayern elleni BL nyolcaddöntő visszavágóján, bajnokin még régebbre kell visszamenni, egészen 2013. október 20-ig. Nem mindennapi siker volt ez tehát, nem tudom mikor volt utoljára ekkora élmény Milan meccset nézni. Az én szemeim előtt a lelátón üvöltő Fester és a mellette önelégült mosollyal nyugodtan ülő Berlusconi sziluettje is felsejlett, úgy teleportáltunk vissza a 2000-es évekbe.

Először is leszögezném, hogy igen, ez egy kb tét nélküli meccs volt, júliusban nem túl magas színvonalon, de basszus rohadt jó érzés volt így megverni a Juventust végre. Az idei szezonban mind a 3 korábbi találkozón korrektül játszottunk ellenük, de a győzelem nem jött össze egyszer sem eddig.

Pioli megkerverte kicsit a kártyákat a meccs előtt, ugye eredetileg az volt a fő kérdés, hogy Ibra vagy Rebic kezd-e elöl, végül mind a ketten bekerültek a csapatba, ahogyan Paquéta is, Calhanoglu és Jack pedig padoztak, főként pihentetés céljából. A formáció így a megszokott 4-2-3-1 helyett egy 4-4-2 lett, amely támadásban inkább egy 3-2-3-2-re hasonlított Theo szokásos előrehúzódása miatt, ez sem nagy újdonság persze, hiszen Pioli érkezése óta ez jellemzi a játékunkat. Rebic és Ibra is vissza-vissza léptek a játék szervezését elősegítendő, az pedig nyilván kijelenthető, hogy a Calhanoglu-Paquetá és a Saelemaekers-Leao csere után jobban működött az egész játék.

Az első félidő meglehetősen eseménytelen volt, kicsit úgy tűnt, a Juventus megelégszik a döntetlennel a Lazio veresége után, nekünk meg szintén nem rossza az 1 pont itt. A második félidő elején aztán nem várt helyről érkezett a pofon, a Biglia díjas Rabiot először a szezonban futballistára emlékeztető cselekménysort rakott le az asztalra, nem is akármilyet, szép szólót nyomott, de a mi védelmünk is bőven benne volt a dologban, Keszi és Benya tétovák voltak a félpályánál, Theo követte el valószínűleg a legnagyobb hibát, mert ő nagyon könnyen és csúnyán be lett kötényezve, Romagnoli pedig elképesztően lustán és lassan lépett ki, aztán meg nem zavarta igazán a lövést. Ezek után pár perccel szintén nem várt módon ismét a Capitano valamint Kjaer mondott csődöt, bakiparádéba illő módon futottak össze, Ronaldo meg röhögve belőtte a másodikat, és azt hittük ezzel vége a dalnak, mert az elmúlt évek bármely Milanja esetén ez így is lenne. Ez a csapat viszont most mentalitásban más, és ez leginkább Pioli illetve Ibra érdeme.

A tizenegyes szerintem erős ítélet volt, az viszont tény, hogy a liga visszatérése óta konzisztensek ebben a bírók, gyakorlatilag minden ilyen szituációt befújnak. Ha mégis kamutizinek írjuk be, akkor meg nem tud nem előtörni belőlem egy kis káröröm, hogy végre mi kaptunk meg egy ilyen ítéletet egy Milan-Juve meccsen. Ibra belőtte, és itt még fontos megjegyezni, hogy nagy köszönetet kell mondanunk a Juve védelemnek. De Ligt eltiltásával várható volt, hogy lesz keresnivalónk a Rugani-Bonucci duóval szemben, de amit ebben a 10 percben műveltek, az még a mi védőpárosunk bénázását is bőven alulmúlta. Bonucci a második gólunknál bekerült a “Keszi által lecselezett játékosok” igencsak exkluzív klubjába (talán 1-2 ember lehetett tag eddig), Rugani pedig 2 perccel később előzékenyen hagyta, hogy Leao szépen visszategye a jobb lábára a labdát és onnan lőhessen. Alex Sandro tökéletes keresztlabdája a negyedik gól előtt meg annyira látványosan nagy hiba volt, hogy nem is kell róla semmit mondani. 

Akármennyire is kisegített minket a Juve, rá sem ismertem erre a csapatra, nem ahhoz vagyunk szokva, hogy az ellenfél gólja után nem totális összeesés van, hanem tudunk újítani, egyre veszélyesebbé válni és fordítani is végül. Ahogyan a gyors, rövid passzokkal, kényszerítőkkel, átlépésekkel tűzdelt egészen pofás támadójáték is teljes újdonság, ráadásul ezen a meccsen pedig pont az a csapatrész mondott csődöt, ami a legbiztosabb volt eddig az egész szezonban, és az elöl játszóknak kellett behúzni a győzelmet. Az pedig szintén nagyon tetszett, hogy mennyire koncentráltan és izgalommentesen hoztuk le az utolsó 20 percet, a szívroham elmaradása sem gyakori esemény egy szoros Milan meccsen. Bennem az is felmerült amúgy, hogy az üres lelátók segítik ezt a csapatot, sokszor mondtuk azt a szezon közben, hogy a sok fiatal játékos nem igazán bírja nyomást a nagyobb meccseken, lehet a tegnapi sem ugyanúgy nézett volna ki egy 80 ezres San Siroban, de kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről.

Az a helyzet, hogy nem tudom mikor volt utoljára ennyire szórakoztató és kielégítő élmény Milan meccseket nézni, mint az utóbbi másfél hétben, még a Spal elleni botlás ellenére is. Egymás utáni fordulókban kiosztottunk egy-egy pofont a második és az első helyezettnek is, laza 7 lőtt góllal. Hatalmas kár az elvesztegetett első 2-3-hónapért, mert simán versenyben lehetnénk a BL helyért, Pioli rendesen összerakta ezt a csapatot, ha hasonló lendülettel tudjuk befejezni a szezont, akkor jó kérdés, hogy esetleg maradhat-e a jelenlegi edző Rangnick érkezése után.

Pontok:

Donnarumma: Nehéz mit mondani, a gólokról nem igazán tehetett, egy hatalmas védése volt 3-2-nél, Rugani fejesét fogta brutális reflexekkel. 6,5

Conti: Sokat javult védekezésben Pioli alatt, Ronaldo ellen szépen helytállt, korrekt teljesítmény. 6,0

Kjaer: Ő volt a legjobb védőnk ma a hibája ellenére, továbbra is áll, hogy mindenképp le kell igazolni. 6,5

Romagnoli: Az egyik, ha nem a legrosszabb teljesítménye a szezonban, nem vagyunk hozzászokva két ekkora hibához tőle. Pedig pont dicsérni akartam, mert ő az egész Serie A-ban az egyetlen játékos, aki eddig minden percet a pályán töltött, de ez a mai nagyon nem volt rendben. 5,0

Theo: Neki sem ez volt a legjobb meccse, ráadásul a védekezésbeli hiányosságait látványosan megmutatta a Rabiot gól, a tizenegyest viszont gyakorlatilag ő harcolta ki. 6,0

Bennacer: Rohadt jó ezt a double pivotot vele meg Kessiével, tökéletes meccseket tolnak most már sorozatban. 97%-kal passzolt ma, 7 párharcból 6-ot megnyert, és láthattuk párszor a klasszikus kitegergését az ellenfél presszingje alól, egyszerűen imádom a játékát. 7,5

Kessié: Talán a meccs embere, végre a ziccerét sem a lelátóra küldte, Bonucciról gólt lőni pedig alap, hogy plusz pontot ér. Védekezésben a szokásos domináns játékát hozta, talán ez az eddigi legjobb Kessié, mióta Milan mezben játszik. 9,0

Saelemaekers: Az anti-Suso. Labdaügyessége a 0-hoz konvergál, viszont a belét is kihajtja, jól presszingel. 6,0

Paquetá: Rejtély a csávó, a Spal ellen remek volt, a Lazio ellen szintén elég jól játszott, viszont ma teljes homály megint, jó lenne valami folyamatosságot találnia végre. 5,5

Rebic: A másik MotM-jelölt, kiváló letámadásban, remek összjátékban, a szokásos gólját is meglőtte, külön kiemelném, hogy a ziccerét milyen erővel és magabiztossággal értékesítette, tökéletes volt. Az idei Bakayoko ívet ő futja be, ki gondolta volna ezt decemberben. 9,0

Ibrahimovic: Akárhogy is nagyon látszik rajta néha, hogy már 82 éves, a csávó igazi vezér a pályán, és az meg tény, hogy az Inter, a Lazio és a Juve ellen is gól+gólpasszt hozott. A meccs utáni nyilatkozata alapján úgy néz ki, hogy a következő szezonban már nem lesz itt, szóval élvezzük őt, amíg lehet. 8,0

Calhanoglu: Egyértelműen jobb lett a csapat a beállásával, pontosan 3 évet kellett várnunk, de végre azt a játékost kapjuk hétről hétre, akinek anno az érkezését vártuk a Leverkusenből. 7,0

Leao: Szintén érezhető volt a javulás az ő behozatala után, a góljánál nem állt meg szabálytalanságot reklamálni Rebic felrúgásakor, hanem ment tovább, és könyörtelenül ki is használta a helyzetet. Várjuk Szoboszlai szokásos kommentjét az Insta posztja alatt. 7,0

Jack: Köszönte szépen Alex Sandro remek keresztlabdáját, és kiosztott egy gólpasszt, pont azt hozta, amiért Pioli becserélte őt. 6,5

Calabria és Krunic: Időhúzás.

Pioli: Én tartozom neki egy bocsánatkéréssel, mert nem örültem a kinevezésének, de egy egészen pofás csapatot rakott össze, ráadásul rohadt szimpatikusan nyilatkozik minden alkalommal, pedig már ő is tudja, hogy valószínűleg mennie kell. Le a kalappal a Mister előtt. 8,0

Összefoglaló és Crudeli-show: