Egy a klasszikus szenvedős, kiharcolós meccsen vagyunk túl, nem nézett ki jól, de valahogy behúztuk végül ezt is. Lassan a jelmondatunkká válik ez, mert bármilyen csapást lehet erre a csapatra mérni – ezúttal egy 60 perces emberhátrányt – nem törnek meg a fiúk, valaki mindig elő tud lépni, hogy cipelje a többieket, vagy legalább villanjon egyet. Mondani sem kell, hogy ezt a meccset az elmúlt 8 évben egyszer sem nyertük volna meg, sőt ugye lehet épp az ellenfél kapusa fejelte volna az egyenlítő gólt a 95. percben.

Ezen a meccsen Gigio illetve Leao voltak a hősök, előbbi hatalmasakat védett többször is, végig irányította a védelmet, magabiztosan mozdult ki a beadásokra, igazi vezére volt a csapatnak. A kihagyott tizenegyes nem rajta múlott, de azért így is beszúrom ide azt a statot, hogy bemutatkozása óta Donna a Serie A-ban 31-ből 13 tizenegyest fogott meg (néha szemmel ugye), ami azért egy bitang jó mutató. Csak egy dolog a sok közül, amiben klasszis a csávó, most már jó lenne azt a szerződéshosszabbítást véglegesíteni a közeljövőben. Leao meg nem játszott különösebben jól, de szerzett egy zseniális gólt, és ezzel egyébként Pato után ő lett a második legfiatalabb külföldi játékos, aki elérte a 10 gólt Milan mezben. Sokszor lusta a srác, de azért elég fontos gólokkal lépett elő Ibra hiányában, a tehetsége vitathatatlan.

Az öreg Pippo egész korrekt edzővé vált, ez a Benevento simán bent fog marad, alaposan beszorultunk többször is, bőven megvoltak mennyiségre és minőségre is a helyzeteik a hazaiknak. Kylo jó nagy baromságot csinált, teljesen jogosan kapott pirosat, szóval azért sok mindenre nem lehetünk büszkék ezzel a meccsel kapcsolatban, de hát minek panaszkodni, amikor minden 3 ponttal egyre közelebb kerülünk a BL hely megszerzéséhez. Kjaer visszatérése megnyugtató, nem mondanám, hogy itt most főleg neki köszönhetően lett meg a clean sheet, de érezhető volt a jelenléte. Bennacer viszont egyre jobban hiányzik a középpályáról, mint védekezés, mind támadásépítés szempontjából, Ibráról pedig ugye beszélni sem kell nagyon, de az azért elmondható, hogy a gólokat nélküle is szállítjuk, a 2 rúgott gólos sorozat továbbra is él, már 17 meccsnél tartunk. Az utolsó rekord a napra pedig: 37 pont 15 forduló után, mióta 3 pont jár egy győzelemért, még egy Milan sem állt ilyen jól, totális Pioli magic van. Szerdán nehezebb feladat vár ránk, talán a Juve esélyesebb is, de nagyon szép lenne őket ismét megcsapni a nyári fordítás után.