Azt mondják, a turai kastélyszálló a legjobb Európában. Nem hiszem. Lehet, van neki 120 szobája, aranyfrincfranc, gyémántfiszemfaszom, selyembiszbasszal meg izébizével, Milan-szíve, főleg ekkora, biztos nincs. A mi Kastélyunknak viszont van és óriási. Persze, ez a Milan-szív dolog egy óriási bárgyúság, a mai világban vicc, hülye, aki egy kicsit is elhiszi — ebben sok igazság van. És igen, a mi Kastélyunk elsősorban óriási sportember, amikor a maximumot nyújtja úgy is, hogy idén még pályára sem lépett, lassan fél éve nyílt titok, hogy egy szett használt téli gumi árért bárki viheti, nekünk ugyan nem kell semmire. És nem, nem durcázott be, nem szarta telibe az edzéseket, nem engedte el, hanem mindent beleadott még ebben a megalázó helyzetben is, és abszolút formában, pengén szállt be, amikor égett a ház. Nélküle ez minimum két pont mínusz. Óriási tanár emberségből, sportemberségből, és abban is példakép, hogy kell megmutatni, tényleg jelent valamit ez a mez neki. Azt merem állítani, egy ilyen Kastélyra igenis szükségünk lenne — mindenre emlékszem tőle, csak a korábban jól megszokott emberbe vezetett, saját lábban elakadt meg a világ faszára elrugdalt labdákra nem. Hajtás után sommázat.

Magáról a mecccsről — főleg, ha ennyire jó téma van — túl sokat nem beszélnék. Adott volt egy kellően feltüzelt, harapós Verona, amely le is dózerolta a pályáról a hervadt, erőtlen, semmilyen, rengeteget hibázó Milant. Úgy játszottak, ahogy nekünk kellhetett volna — Elek Zoltán. Sándor hozta a várt statisztikát, és csakugyan benyelt 2 gombócot az első fél órában. Mindezt ezzel a falusi kultúrházba illő sörénnyel. Ránk hozta a rontást, de azonnal. Nagy szerencse, hogy utána már megemberelte magát, és nem kapott több gólt. Egy szavunk nem lehet rá egyébként, Caprari lövésénél a forduló bravúrja kellett volna, azt a tizit meg tényleg csak akkor fogja, ha beleszámítják a kelet-európai időeltolódást. Ezeken felül tényleg csak úgy cikázott a kapuban, mint román trélerek az M5-ön — nem véletlenül van itt, meg fogja oldani Miki pótlását. Persze ahhoz, hogy megnyerjük, azért kellett sok minden más — Kastély felpörgette a csapatot, a vendégek ezzel párhuzamosan szép lassan összezuhantak, mint a puding, nem bírták a saját maguk által diktált tempót. Rafa megint iszonyat laza gólpasszal vétette magát észre, Zsír is csak beköszönt, hiába tűnt el az első félidőben teljesen. Ibra meg csak beállt a végére, jött is az öngól egyből, annyira ijesztő volt. Óriási élmény ilyen meccset behúzni, amikor félidőben még reménytelenül égünk. Igen, ez tényleg ennyire jó csapat, ennyire erős közösség.

Én már nem tudom követni a sérültlista alakulását, lesznek megoldandó pótlási feladatok továbbra is. Pihenő, na az nem lesz, kedd este már Portóban próbáljuk megragadni az utolsó szalmaszálat a BL-ben. Szóval forzázni, azt ugyan lesz alkalom. Addig is hozsánna, öröm, büszkeség, boldogság, és a tudat, hogy bármi is legyen, úgyis mindig megoldjuk valahogy.