A fenti két szó leírja, mi jellemezte a csapat legutóbbi meccsét, illetve az azóta mindenkit lázban tartó mercatot. Mivel egy teljes poszt erejéig senkit nem kínoznék a már bőven elfelejtett múlt hét vasárnap esti rémes derbyvel, ezért csak röviden értékelném, aztán inkább ráfordulok a (számunkra nem létező) mercatora, ami szerintem kissé indokolatlanul erős indulatokat váltott ki a szurkolótáborból, értem is persze, hogy miért, mégis meg vagyok lepődve. Én eléggé máshogy látom a dolgokat, úgyhogy vitaindító is egyben a poszt, kommentek között várom az ellenvéleményeket, főleg hogy amikor ezt olvassátok, valószínűleg már semmilyen komolyabb mozgás nem lesz várható a piacon részünkről.
Kezdjük akkor tényleg azzal, amiben mindenki egyet fog érteni: a szezon legunalmasabb meccse volt ez, amikor kiszopunk egy Spezia, vagy Sassuolo ellen, legalább van miről beszélni és mit értékelni, most meg csak egy nagy rakás semmit néztünk 90 percen át. És ez egy Allegri csapattól rendben is van, megszoktuk, de a sajátjainktól nagyon nem. Így egy hét elteltével nem is tudnék sok konkrét pillanatot felidézni a meccsből, viszont egy-két dolgot ki kell emelni.
Elsősorban azt, hogy a szar minőség nem csak a csapatok hibája volt, egyszerűen hihetetlen, hogy a San Siro gyepszőnyege egy legelőre hasonlítson egy ilyen rangadón, márpedig ez volt a helyzet. Sima passzoknál is látszott nem egyszer, hogy nem olyan erővel értek el a címzetthez (ha egyáltalán elértek), ahogy azt a passzoló szánta, sok labdakezelési hiba is volt, nem lehet normálisan focizni ilyen körülmények között. Kurva gáz, elvileg a szünetben kicserélték a gyepet, a derbyre már új és használható lesz, ilyen meg reméljük soha többet nem fordul elő.
Aztán beszéljünk még arról, a támadójátékunk mennyire impotens volt, mi is okozta ezt. A fenti ok mellett nem segített, hogy Giroud pocsék napot fogott ki, szinte mindig rossz megoldást választott, Brahim most sem tudott kitörni a hullámvölgyből, Rebic szintén borzasztó volt beállása után. Na persze, ahhoz szoktunk hozzá, hogy ilyenkor Leao egyedül megoldja, ezt pedig Allegri is tudta, és húzott egy merészet. Gyakorlatilag duplázták Raffaellot, lezárták előle teljesen a területet, De Scigliot egy az egyben nyilván akkor veri meg, amikor akarja, de Cuadrado rendszeresen besegített, és akár a többi középpályás is leszűkítette a területet arrafelé, elvéve Theo elfutásait is. Bejött nekik, meg kell adni, és ezt másolhatják is majd akár mások, készülni kell rá.
Zárjuk viszont pozitívan ezt a részt, jó teljesítmény akadt azért bőven, Tonali zseniális meccset hozott le (oda is léptek neki vagy kétszer csúnyán, annyira alázott), Calabria végre visszatért, és észrevétette magát rögtön, letámadásban, helyzetek kialakításában is sokat dobott a csapaton. A Kalulu-Romagnoli duó meglepően magabiztos volt középen, előbbi nagyon szépen belenőtt a középső védő szerepbe is, így tovább. Végül pedig Bennacer lepett meg, a beállása után megmutatta, miért hiányzott, rengeteg labdát szerzett, ígéretes támadásokat indított kétszer-háromszor, sokkal jobban mozgott, mint az AFCON-on bármikor, pedig 2 nappal korábban tért vissza.
Na, de akkor jöjjön, ami mindenkit jobban érdekel jelenleg, a mercato. Nyugodtan lehet majd kutyázni, hogy naiv vagyok, nem akarok sikeres csapatot vagy akármi, de azt kell mondanom, hogy szerintem nevetséges ez a világvége hangulat, ami jelenleg uralkodik a szurkolótábor nagy részén. Persze, értem miért van, épp nagyokat igazolnak a riválisok, mi meg vakarjuk a fejünket, frusztráló, viszont kontextusba kell helyezni.
1. Kezdjük azzal, hogy olyan mintha sokan nem figyeltek volna Maldinire, pedig ezerszer elmondta: nagyon szar volt a gazdasági helyzet röpke 2 éve, és még mindig azt nyögjük. Az pedig hogy szar, nem csak valami költői túlzás, egészen brutálisan mélyről jövünk vissza, nem túlzás, hogy ha maradnak a kínaiak, akár csődbe is mehetett volna a klub. A jó hír az, hogy sokkal jobban állunk most már bizonyos szemszögből, például a tavalyi pénzügyi évben már csak 92 millió eurós veszteséget könyveltünk el, az előtte lévő évben ez még 192 millió volt (és az elmúlt 8 év alatt 827 millió), szóval nagy a javulás, és ez még jobb is lehetett volna, ha nincsenek zárva a stadionok a covid miatt. Aztán az adósságainkat illetően is jobban nézünk ki, mint az Inter-Juventus duó, náluk ez 400-400 millió, nálunk 125 millió. A rossz hír az, hogy sokat ez sem jelent, mert összességében mindketten jobb gazdasági helyzetben vannak nálunk (néha akár okos, manipulált könyvelési módszerekkel persze), és az FFP sem szorongatja őket. Nálunk viszont idén fogja az UEFA újraértékelni a korábbi dealt, és könnyen lehet, hogy továbbra sem ütjük meg a követelményeket, azaz ki tudja, vár-e ránk újabb szankció, vagy kell-e nagyobb eladást produkálnunk. A pénzügyekről lehet írok egy külön posztot majd, mert van mit elemezni, egyelőre viszont a lényeg tehát, hogy sok a tennivaló még mindig ilyen téren – sajnos, pedig higgyétek el, én is imádnám, ha fullos Football Manager transfer window módban nyomhatnánk minden nyáron és januárban.
2. Persze látjuk, hogy jobbak vagyunk zsinórban második éve mint a Juve, hogy az Inter ugyan előrébb jár ugyan minőségben, de megfoghatóak lennének talán, mehetnénk a scudettoért (én is ezt mondtam pár hónapja) mégsem tudjuk velük felvenni a versenyt a piacon, és ez ennyire húsbavágó még kevésszer volt, mint az elmúlt pár napban. A fentiek miatt ez így is lesz még egy ideig, erre fel kell készülni, nekünk az okos, radar alatti igazolásokra kell mennünk, nem a Vlahovicokra. Én úgy láttam, eddig ezt a szurkolótábor is pártolta, szóval ezért sem értem ezt a nagy fordulatot hirtelen, ne feledjük, honnan indultunk és mik a célok. Sportszakmailag már most sokkal jobban állunk, én legalábbis nem vártam ilyen gyors sikert ezen a téren ettől a projekttől, és az erősen reaktív gondolkodás véleményem szerint, hogy előzőleg simán aláírtuk volna ezt az egészet, most meg úgy teszünk, mintha blockbuster igazolásokat kéne hozni rögtön. Értékeljük, hogy okos transzferekkel, játékosok fejlesztésével és egy fasza edzővel ott vagyunk ahol, több lépcsőfokot átugorva mellesleg. Annyiban egyetértek a kritikus hangokkal, hosszú távon gond lehet abból, hogy az Elliott valószínűleg csak a top 4 miatt aggódik, a Scudetto annyira nem érdekli őket, nem fogják akkor sem megadni a megfelelő forrásokat, ha már indokolt lesz pénzügyileg is, ez valós probléma lehet könnyen, látjuk az előszelét.
3. Valószínűleg azért is egyszerű a képlet jelenleg, mert Európából kiestünk, a menedzsment meg úgy van vele, ez a keret elég a top 4-re. Egyetértek velük, szerintem is elég, ha tudnánk hozni a szezon első felének pontátlagát, akkor ahogy számolgattam viszonylag kényelmesen meg is lenne. Tudom, mindenkiben benne van a tavalyi összeomlás, meg nagyon beerősített a Juventus, jajj mi lesz, de én annyira nem aggódom egyelőre, még egy derby vereséggel kalkulálva sem. Bízzunk a csapatban, Pioliban, rászolgáltak bőven, hiszen általában nem azt kell írni egy-egy meccsről, mint itt a poszt első felében.
Úgyhogy várjuk ki a nyarat, ott én is azt mondom, hogy érkeznie kell komolyabb igazolásoknak, és Maldini meg fogja oldani, ha megkapja a pénzt, nézzük csak kikre költött 15 milliónál többet: Theo, Bennacer, Leao, Tonali, Maignan, Tomori, ez a teljes lista azt hiszem, és felesleges bármit hozzáfűzni, magukért beszélnek a nevek.
4. Utolsó pont pedig, hogy jelenleg fontosabbak a szerződéshosszabbítások, és ebben történtek is előrelépések, Theo már done deal, és a hírek arról szólnak, Leao és Bennacer esetén is közel a megegyezés. Nyilván ez az a terület (meg a játékosok eladása), ahol katasztrofálisan teljesítünk még most is, szóval érthető miért prioritás, hogy Kessié és Romagnoli legyenek az utolsó ingyen elvesztett játékosok. Apró „vigaszdíj” ez januárra, viszont szintén fontos lépés.
Szóval calmati calmati. Ahogy én látom, az van, hogy jelenleg lehetnénk sokkal szarabb helyzetben, és bőven jól haladunk, tavaly már BL helyen végeztünk, idén is oda kell érni. Sajnos a Scudetto minden bizonnyal már nem reális (hiába szerettem volna nagyon hinni benne, különösen október/november környékén), az elmúlt két meccsen nem ragadtuk meg a kínálkozó lehetőséget, az Inter pedig messze nem esett vissza annyira tavalyhoz képest, mint reméltük. Lényeg a lényeg, egy totálisan passzív mercato miatt nem dobnék el minden felépített bizalmat, nekünk a saját versenyünket kell futnunk elsősorban, magunkra figyelve. Na meg gondoljatok bele, hogy nagyot változhatnak a dolgok akár 1 év alatt, tavaly ilyenkor Tomori még épp csak debütált, nem tudtuk mit várjunk, Tonali miatt ekkortájt rengetegen aggódtak, mert nem azt mutatta, amit beharangoztak róla, aztán nézzük most meg, két stabil alapember lett belőlük, klasszis potenciállal. Szóval várjuk ki a végét, egyelőre fókusz a meccseken, aztán nyáron lehet megint beszélni az erősítésekről.