Milan – Inter 0-0 / Valóban útszéli

Ez a meccs pont olyan lett, amilyennek krasnaja kolléga várta a beharangozóban, sok szót nem is érdemes vesztegetni rá, na meg nem is igazán lehet miről beszélni. Mindkét csapat padlón gyakorlatilag, ennek megfelelően igazán senki nem akart itt kockáztatni és kikapni, úgyhogy lett egy kocogós 90 perc, néhány izgalmasabb momentummal. Becsületből azért jöjjön egy rövidke összefoglaló, hiszen néhány játékosunkat – szerencsére – meg lehet dicsérni, a mostanában rendszeres problémánk pedig ismét látszott, ezt is meg kell említeni.

Kezdjük is utóbbival, azt hiszem mindenkinek egyértelmű, hogy a támadójátékunk kuka jelenleg. Vagyis bocsánat, Leao kivételével kuka, ő valami brutális volt most is, többször hülyét csinált a védőkből, a 8/8 sikeres csel amit összehozott magáért beszél. Egyedül viszont nem elég, és hát sok segítséget nem kapott most sem, Széle például gyakorlatilag odapasszolta Handanovicnak a labdát egy ordító nagy ziccerben, OliG küzdött meg minden, de tudjuk, hogy elé azért oda kell tenni, Radó 10-es poszton meg olyan amilyen, ahogy kapuval szemben 14 méterről képtelen volt értelmes lövést elereszteni, abban minden benne volt. Asszem beállt Messi és Ribi is, inkább hagyjuk.

Hátul legalább rendben vagyunk eléggé, és hát Anulut szeretném kiemelni, mint a csapat egyik legjobbját, ismét. Zsinórban nem tudom hányadik meccse (és rangadója), amit parádés nyugodtsággal hoz le, lassan el kell gondolkodni azon is szerintem, hogy nem kezdő-e Romagnoli helyett, nem mondanám biztosra, hogy utóbbi a jobb játékos. Lehet korai még, jelenleg viszont így érzem. Aztán ott van még Bennacer, aki szépen lassan visszaküzdötte magát a tavalyi szintre az elmúlt 2 hónapban, nehéz szezonja volt előtte, viszont szerintem nagyot ment ezen a meccsen (is), uralta a középpályát eléggé, és ahogy láttam nem csak én éreztem így. Nekem ez a kiemelt trió volt a top most, de a védelem egésze plusz Keszi is teljesen korrekt teljesítményt hozott.

És hát azt is el kell mondani, hogy mi érdemeltünk volna győzelmet, nem remekeltünk, néhány nagyobb helyzetet azonban így is kidolgoztunk, az Inter részéről meg gyakorlatilag értelmes kapuralövést sem lehet felidézni. Ez azért jó jel, persze ők nagyon mély gödörben vannak, szinte elképesztő, hogy az előző derbyn elszenvedett vereség óta mennyire szétestek, képtelenek gólt lőni meccsek óta. Lesz ez még máshogy, viszont az látszik, hogy velük szemben meg lehet szerezni a scudettot, csak kisebb foshalmaznak kéne lenni. Aztán lehet a Napoli lesz a nevető harmadik, a vasárnap esti meccsünk sok mindenről dönthet. (És igen, a Juventust szándékosan nem említem meg, szerintem nem fognak odaérni a top 3-ra, 33 pont szerezhető még, és rajtunk pl. 8-at kéne hozniuk, meg hát olyan allegrisen csúnyán fociznak, nem hinném hogy ez behozható). 

Itt a Coppában meg másfél hónap múlva visszavágó, ki tudja hogy fognak állni akkor a dolgok a bajnokságban, mindenesetre itt még számítanak az idegenbeli gólok, tehát döntetlennel is továbbmehetünk a döntőbe adott esetben.