Ezúttal sem hengereltünk, viszont otthon tartottunk három elképesztően fontos pontot. Ráadásul egy újabb fiatal csillag van felemelkedőben nálunk, ez a meccs pedig a rossz játék mellett abszolút róla szólt, mert a korábbi nagyszerű védőmunkáját most már góllal is megkoronázta. Így pedig 9 meccsel a vége előtt a forduló eredményeinek köszönhetően hivatalosan is minden tekintetben vezetjük a táblázatot, a szezon előtt kitűzött fő célt – azaz a BL helyet – pedig ha matematikailag még nem is értük el, gyakorlatilag már bebiztosítottuk. Visszafogott öröm, és készülés az utolsó 9 meccsre a tovább után. 

Annak ellenére volt közel a szívroham nálam, hogy azért nem mondhatni annyira ostromolt volna az Empoli a meccs végén, egyszerűen csak akkora már a tét, és annyiszor láttunk már ilyen 1-1-et, hogy igazi tőrdöfés lett volna, ha most is megtörténik. De nem történt, behúztuk, és aztán arra, hogy ez hogy sikerült, az ég világon senki nem fog emlékezni, ha esetleg majd egy bizonyos 19-est kell visszaidézni évek múlva.

A meccsről gyakorlatilag ugyanazt lehet elmondani, mint mindig mostanság: a védelem már annyira beton, hogy nem csak helyzetet sem hagy az ellenfélnek (amit meg igen, azt Mike magabiztosan védi), hanem a győztes gólt is hozza, Anulu gyönyörűen helyezte el azt a lövést, volt már nem egy fontos gólja rövid karrierje alatt (Genoa és Porto elleni ugrik be), hát van amit nem tud ez a srác? Az ő teljes felemelkedése olyan, mint tavaly Tomorié volt, mert bár Kaluluról tudtuk korábban is, hogy tehetséges, amit januáróta művel, azt szerintem senki nem várta, valószínűleg Maldiniék sem, látva mennyire rámentünk Botmanre, a nyárra ez érdekes kérdéseket vethet fel. Kaluluból akár klasszis is lehet idővel, az ütemérzéke és sebessége elit, a magassága nálam kérdőjel azért továbbra is belső védőként, de az kétségtelen, hogy az a fél millió amiért elhoztuk újabb hatalmas masterclass a vezetőségtől és a scoutoktól. 

A támadósor meg továbbra is impotens, gyakorlatilag fordultak a szerepek a szezon eleje óta a csapatrészeket illetően, na meg ellenfeleket nézve is, a visszaülős low-blockot játszó csapatok ellen szenvedünk jelenleg, ezt az 1 lőtt gólt meccsenként nehezen ugorjuk meg itt az utóbbi időben. Nyilván ebben javulni kell, Ibra ma visszatért, és bár sajnos ő idénre már tényleg elfogyott, ha most ezen a kilenc meccsen fel tudja idézni a régi formát egyszer-kétszer, akkor a klub legnagyobb legendái közé emelkedhet egy scudettoval.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiába vezetünk, hiába miénk az irányítás papíron, a bajnoki cím még mindig bravúr lenne. Azt viszont ne feledjük, mi volt a fő cél a szezon előtt, és a téli mercato után meg pláne: a BL hely megszerzése. Na most ebben az a helyzet, hogy ha az 5. helyezett Atalanta megnyeri az elmaradt meccsét, akkor is 12 ponttal vagyunk előttük. Márpedig mivel összesen 27 pont szerezhető még, ha meg is nyernék minden hátralévő meccsüket (ami pont egy Genoa elleni hazai 0-0 után hát mondjuk úgy, nem túl reális), akkor is csak 15 pontot kellene gyűjtenünk, szóval ja, ez gyakorlatilag 90%, hogy megvan. Én eddig sem izgultam rajta, ahogy még a január végén is mondtam, most már pláne nem, remélem minimálisan sem tesszük izgalmassá, elég volt a tavalyi. 

A scudettohoz viszont rögös lesz az út, a Napoli előtt 3 ponttal vagyunk jelenleg, ugyanolyan egymás elleni eredménnyel, nekik viszont 4 góllal jobb a gólkülönbségük jelenleg. Az Inter pedig feltéve ha nyeri az elmaradt meccsét, 1 ponttal van mögöttünk, nálunk az előny pontegyenlőségnél. A sorsolásunk nem könnyű, de azt hiszem az nem baj, hogy a papíron nagyon kemény meccseket az utolsó fordulókban fogjuk játszani, például egy Sassuolonak a 38. körben már aztán egyáltalán nem lesz téttel bíró a meccs. Az biztos, hogy a most következő Cagliari (i), Bologna (o), Torino (i), Genoa (o) négyes szériából minimum 10 pontot kell hozni, a Toro ellen nálam belefér egy döntetlen. Aztán jön a Lazio (i), Fiorentina (o), Verona (i), Atalanta (o), Sassuolo (i) zárás, kemény, ezekről viszont szerintem csak akkor érdemes beszélni, ha előbb ezt a sorozatot, plusz a Coppa elődöntőt letudtuk. A Napoli és az Inter dolga talán egy picit könnyebb, de szerintem nincs jelentős különbség, nem a sorsolás nehézségén fog múlni. 

Lényeg a lényeg, nagyon rég volt ilyen, hogy 9 meccsel a bajnokság vége előtt saját kezünkben a sorsunk. Nem rossz érzés.