Zsinórban begyűjtött 4 zacskó után, a 18. helyen találva magukat alaposan megijedhettek a Hellas vezetői, és utolsó mentsvárként keresztyén hitükhöz fordulva kinevezték Csoffadt helyére azt a legendánkat, akinek a neve pont azt jelenti, ami a poszt címe. A jó Bocchetti, Kazany kánja, a moszkvai télből ideiglenes jelleggel kimentett remete, Oroszország hőse. Akinek jutott 9 meccs Pippo nagyszerű 10. helyezett Milanjában, és a tagja volt annak a különleges alakulatnak, amely a 2015 téli mercato során volt hivatott felrázni a csapatot: Fernando Torres, Cerci, Suso, Destro, Antonelli, Kingsley Boateng és persze a jó Raklap. A posztnak nem tisztje feleleveníteni azt a kiváló szezont, csak így madártávlatból szeretném mintegy felvillantani a ma este találkozó karmikus energiák lenyűgöző, magával ragadó, apokaliptikus jellegét. Hajtás után rövid felskiccelés az estére, mert még szeretnék én is kapni valamit az októberi nap erejéből.

Ari

Kezdjük talán ott, hogy a hazaiak eléggé rottyon vannak, mondjuk ez a nyári mercato után nem túl nagy meglepi. Nem úgy tűnik egyelőre, hogy a mostani ügyleteik után fognak a fejeseik Festerbácsy-emlékérmet kapni: elég picsa összegekért adtak túl a tavalyi bajnoki góljaikat szerző spílerek felén, mind Simeone, mind Barak ilyen „3 millió plusz 12 egy év múlva, ha lehívják az opciót” deal keretében távozott, ez azért erősen lófasz babbal jelen viszonyok között. Az érkezők egyelőre nem váltották meg a világot — ki hitte volna — Henry talán a legnagyobb név Velencéből — jól csengő nevek, albumba jó lesz — van még egy riasztó külsejű ébenfekete medianójuk Hongla személyében, lehetséges, egyenesen Belga Kongó esőerdejeinek legmélyéről, egy Muriel-replika emberevő kolumbán bekkjük — Cabal — igen, a név belsejéből kimaradt pár karakter, beszereztek egy bosnyák-ausztrál trequartistát is, a lá Hrustic — vájt fülekben most felcsendülnek Kalács Pejkó felejthetetlen melódiái, mindez két oktávval lejjebb és zongora helyett szaxofonátiratban — Hien a Megasztár B’faszói kiadásából, de szar, hogy ilyenekre emlékszem, két pofon jobbról, balról, tsssss-tsssss, te dekadens, hanyatló állat — egy dán dogra hajazó telfölarcú skót, Doig, és persze a zenekarunkból fiatalon és roppant méltatlanul, de eltanácsolt másodvonalbeli kompozitőr, Verdi.

Ez hát a Verona mai napság, egy rakás szar, de pont ellenünk terveznek feltámadni.

Ami a mieinket illeti, fel kellene újfent állni a soros BL-zakóból, és odacsapni egy jó teljesítménnyel a vasárnap estének. Bevallom, most van ihletésem egy kicsit beszólni a tévedhetetlen és csalhatatlan, a végén mindig őnevető Misterünknek, mert ennél nagyobb fokú rotációt is el lehetne képzelni a csapatban. A Bence-Tonhal duó szinte minden meccsen kezdő, noha szemre innen távolról úgy tűnik, már túl vannak a legjobb őszi meccseiken, és rájuk férne egy kis pihenés. Egyiket, másikat igazán a padon lehetne felejteni egy Verona ellen, de akár be lehetne tenni melléjük egy harmadik megoldóembert, hogy legalább egy kicsit könnyebb legyen nekik, de hát azt se. Én szívesen elnézegetném az isteni Radót, a négycsillagos Bodegát, de akár Ozslejt vagy éppen a Lidlit is a helyükön, de hát nem, vagy legalábbis nem az elejétől. Mindegy, ezt nem nekem kell megoldanom, tőlem pont elég, ha segítek kiforzázni. Valahogy ez nálunk úgy szokott lenni, hogy ha majd lesérülnek előttük, akkor bekerülnek a kezdőbe, aztán dai & salvi noi.

Rátérve a piszkos anyagiakra, természetesen a világ legelegánsabb építőipari segédmunkása, Tatarozó Sándor a kapuban. Ő még elő fog kerülni a poszt végén, egy világot megrengető innováció kapcsán, de ne szaladjunk ennyire előre. Zsuzsi egy Kalitkával megerősítve próbálja majd útját állni a hazai rohamoknak. Anulu ismét jobb szélen lehet megmentő, Theó pedig megmutathatja, miért fogynak így a nevével ellátott mezek. Tonhal-Bence. Kéne nekik egy közös, kollektív hülyenév. A Pizza Hut visszaküldte a biciklis Jézust. Rafaelló nagy szobrászmester. Dikaz mint Apa kedvence. Zsír, aki nélkül nincs kezdő.

Tipikusan az a meccs, ami ordenáré módon nekünk néz ki, de ne dőljünk be, hiába csak másodedző volt eddig Bocchetti, aki lehúzott majd 9 évet Oroszban, megtanulta a nyelvet olaszként, megtették nacsalnyiknak, aztán haza is vitt magával egy gyévuskát két málcsikkal, az teljesen elveszett ember nem lehet.

Bízom Zsír fejesében, Theó előretöréseiben, de mindenekelőtt Rafa zsenialitásában.

Gyertek majd, forzázzunk egy nagyot most a képernyők előtt, aztán a családi derbyt már a kocsmában szurkoljuk végig, reményeim szerint!

Tipp: Verona 1-2 Milan (2 Verdi-öngól)

És a körkérdés: Egy ideális világban Sanyi milyen munkásautóval járna?