Milan – Chelsea 0-2 / Rablás

Az odavágóhoz hasonlóan nem túl nagy élmény nekiállni ennek a posztnak – kicsit jobb a helyzet, mivel ezúttal abszolút nem a játékosainkon múlt ez. Ettől függetlenül persze kár a meccsért, lehetett volna belőle valami nagyon szép, de legalábbis izgalmas, ehelyett a bíró egy nevetséges ítélettel vágta tönkre az egészet. Ez ráadásul nem először történik meg az elmúlt években, úgyhogy a tovább után kieresztjük kicsit a gőzt, aztán lehet küzdeni a továbbjutásért.

Ez most vállaltan egy bírózós poszt lesz, mert valljuk be, van bőven mire. Az első 18 perc alapján ez egy tök szorosnak ígérkező meccsnek nézett ki, jól kezdtünk, sok labdát tudtunk szerezni az ellenfél térfelén, benne volt a levegőben, hogy itt lesz keresnivalónk. Hogy aztán Daniel Siebert tönkretegye ezt mindet egy nevetséges ítélettel. Kevés olyan ember van, aki úgy látja ez piros+tizenegyes kombó volt. De menjünk tovább, jó néhány vélemény szerint még csak tizenegyes sem volt, és itt nem a nyilvánvalóan hibás meglátást hibás meglátásra halmozó Harknessre gondolok a diavoli kummantmezőből, hanem nézzük is, például bíró szakértő, egy bizonyos milanistának nehezen hívható volt futballista valamint egy talán ismerős Mason Mount nevű úriember, aki szintén nem érezte helyesnek a döntést, és akkor finoman fogalmaztam, ez csak néhány példa.

Szóval azért ez erősen frusztráló, és azért is tolom most túl épp, mert a szituáció úgy még viccesebb, hogy nálunk minden évre jut egy ilyen szintű kibaszás Európában. Emlékeztek az Arsenal elleni EL kamutizire?  Hát a United elleni Keszi “kezezős” gólra? A tavalyi Atlético elleni hányadékra? Na, ez az utóbbi pár év termése mind, és akkor még a Porto elleni tavalyi kétes ítéletekről még nem is beszéltem, íme egy kis emlékeztető:

Nyilván nem azt akarom mondani, hogy UEFA agenda lenne ellenünk, konteózásra majd nyitunk egy külön blogot, de ott lesz Patreon előfizetés és paywallos Youtube videók, aztán később Twitch stream is. Lényeg a lényeg, brutálisakat tévednek a kárunkra a bírók, miközben az FFP-vel is kaptuk a szopatást, szóval a sokadik “bocsi, elbasztuk” az UEFA részéről egy kicsit már idegesítő lenne. És egyben ez a játékosok idegállapotát is megmagyarázza, kicsit talán túlzásba vitték a reklamálást és az agresszív játékot, de nem igazán tudom hibáztatni őket, az én agyam is elszállt volna.

De erről ennyit, essen szó azért a játékról is. Tényleg tetszett az első 15 perc, a presszinget odaraktuk szépen, úgy tűnt itt azért tudjuk irányítani a meccset majd, ami már fontos előrelépés, főleg a múltheti gyászos produktum után. Igaz, ott is az elején volt lendület, ami teljesen elfogyott, itt azért pozitívabbnak hatott az egész. És egyébként az van, hogy a kiállítás után is nyomtunk egy-két kifejezetten jó szakaszt, Giroud fejében ott volt az egyenlítés. Az az egész támadás egyszerűen gyönyörű volt, prime Piolismo, különösen Bennacert illeti a dicséret, aki egy remek passzal játszotta át a (valljuk be, nem túl aktív) Chelsea presszinget. Az egész meccsen tanárian játszott amúgy, az egyik legjobb játékos volt a pályán, ezt pedig jó látni, mert a tavalyiakhoz képest egy újabb lépcsőfok a fejlődésében. 

Aztán persze végig harcolt a csapat becsülettel, a második félidő kb felére viszont nagyon elfogyott a szufla, ez várható volt, a Chelsea okosan csak gurigázott a hátralévő időben. Egy-két helyzetünk adódott a szépítésre még, és lényegében ennyit lehet erről az estéről futball szempontjából elmondani. Szégyenkezni nincs miért, ez rablás volt, a továbbjutásra pedig megmaradt az esély, ha megnyerjük mindkét meccsünket, akkor ott vagyunk a 16 között. Könnyű nyilván nem lesz, de az biztos, hogy a kedd esti történések nagy extra motivációt fognak jelenteni.