Ilyet sem manapság írhattunk le, a továbbjutásért játszunk a BL-ben a San Siroban, közel egy évtized után juthatunk be a legjobb 16 közé. Valahol siralmas ezt leírni, de egyben jó is, végre újra itt vagyunk, és végre erről lehet posztot írni, nem pedig egy Sassuolo elleni 8. helyért folytatott örökrangadóról Cerci vezetésével. A feladat nem lesz egyszerű, az elvárás viszont egyértelmű: ezt mindenképpen meg kell csinálni innen, és semmilyen kifogás nem elfogadható, túl sok múlik a mai meccsen.

Nem is fogom túlragozni ezt a beharangozót, mert nincs miért, a képlet egyszerű: nem szabad kikapni, és ott vagyunk a 16 között. Jó ez a Salzburg, bizonyos szempontból jobbak is mint mi, ezt az első meccsen is láthattuk, de ezt a San Siroban le kell hoznia ennek a csapatnak a vasárnapi rossz főpróba ellenére is. Én egyenesen odáig is mennék, hogy győzelmet várok el egyértelműen, egy döcögős 1-1-es döntetlennel továbbmenni valahogy nem lenne ugyanaz a feeling. A nyolcaddöntőben aztán a 6 kapható ellenfélből igazából 2 verhető is lenne, a másik 4 esetén meg maradna a tisztes helytállás, de ennyire ne szaladjunk előre semmiképp.

Reményeim szerint a hétvégi gyalázat meggyújta kicsit a tüzet a seggek alatt (ezt angolul kellett volna írnom, mert így rohadt szarul hangzik), van akinek extrán oda kéne tennie magát, rád nézek Rafa. Stef kicsit fogja keverni, kapuban az isteni Sándor továbbra is, szeme ma is Zeuszként fog villámokat szórni, ezzel kitolva az ellenfél lövéseit a léc alól. Anulu már mint a beton a jobboson (csak fejelnie ne kelljen ellenfél pontrúgásnál ugye), középen két visszatérő, Zsuzsi letöltötte eltiltását, és az utóbbi meccseken már a formája is jobb, Szék keménysége meg nagyon kell Mike hiányában, nem véletlenül a viking istenséggel a legjobb a védelmünk eddig idén, meglepő lehet a tavalyiak után, de így van. Baloson Theo zakatol, ő a nagy meccseken oda szokta tenni, nem aggódom. Tonhal-Bence betonfal előttük, utóbbi valami borzasztóan hiányzott a Toro ellen, az egyik legfontosabb játékosunk, ebben a duóban mindig bízhatunk. Aztán jön az első négyes, és hajaj, itt bizony a Mister vérengzést tart, csak Rafaello marad bent az előző kezdőhöz képest. A jobb oldalon kanyarban előzi Ausztriát Antal, a Dinamo ellen akkorát ment, hogy még most is röhögök, a hétvégén meg lehető legrosszabb formáját hozta, szóval mesterhármast várok. Középen Radó rohamoz, egy kicsit én is elfeledkeztem róla az az igazság, de ugye ha épp kétségek közt vagy, dobd csak be őt bárhova. Elöl pedig Eredet nem tudta jó formáját folytatni, úgyhogy a jó öreg OliG lesz szokás szerint lenyűgöző, kinézetre legalábbis, a helyzeteit is belőhetné most már az az igazság.

Az első meccsen láttuk, milyen firkásak, jól támadnak le, hatékonyan kontráznak, lesz bajunk bőven, főleg Okaforral, aki szépen segreültette a védelmünket többször is Salzburgban. A nyomás itt rajtunk, ezt most el kell bírni, különben nagy pénztől esünk el, és lélektanilag is brutális bukás lenne. Forzázzuk ki, nagyon kell!

Tipp: Milan – Salzburg 2-0 (Rafa, Theo)