Régóta vártunk erre, végre BL egyenes kiesés meccset játszhattunk a San Siroban, és az előzetes várakozások és (részemről) alacsonyabb elvárások ellenére győzelemmel is sikerült visszatérni erre a színtérre, ez pedig rohadt sokat jelen most ennek a csapatnak és minden szurkolónak. Életjeleket mutatunk, a szervezettség visszatért, a motiváció nagyon a helyén volt, és nem várt hősei lettek az estének – ez pedig lökést adhat, esetleg még továbbjutást is érhet.

Nem volt egy hatalmas meccs, ettől függetlenül nagyon jó érzés volt végre egy ilyet átélni megint, túl sokat kellett várnunk erre. Azt meg nem gondoltam volna pár hónappal ezelőtt, hogy a Pioli foci identitásával ellentétes módon fogunk kiállni egy ilyen fontos párharcra, ez persze nem is baj, mert úgy tűnik új életet talált ez a csapat: egy klasszikus mid-blockkal, azaz nem támadunk le erőteljesen, de nem is buszt parkoltatunk, a középút ez, feladunk valamennyi területet a biztonság érdekében. Már az Inter és a Torino ellen is úgy ahogy működött, kedden meg egyenesen tökéletesnek bizonyult. A Spurs gyakorlatilag komolyabb helyzet nélkül hozta le a meccset, hátul az Anulu-Szék-Csáó trió nagyot ment. Főleg utóbbi, akiről meg nem mondaná egy először Milan meccset néző ember, hogy nem a védelem oszlopos tagja már évek óta, annyira magabiztos és látványos a védőmunkája. Ennél inkább hihetetlen, hogy hónapokat vesztegelt Gabbia mögött, aki általában legjobb esetben is korrekt, ennyire jó játékot nem láttunk tőle egyszer sem, valószínűleg az volt az egyetlen előnye, hogy olasz, mármint ez is leginkább csak egy Pioli által feltételezett előny. Jogosan merülhet fel a kérdés bárkiben az esetet látva, hogy vajon Adli és Vranckx mit tuda nyújtani, ha tényleg megkapnák a lehetőséget, lehet sosem fogjuk megtudni.

Abban az értelemben viszont igazi klasszikus, tavalyi scudettos Milan győzelem volt ez, hogy a bal oldalunk döntötte el a meccset, Theo legszebb napjait idézve robotolt fel-alá, a gól előtt meg ahogy a levegőben odébb tette a köcsög Romerot, azt minden jóérzésű ember örömmel figyelte. Leao pedig nagy kedvvel és sokkal jobb formában játszott, ez egy tipikusan olyan este volt, amikor szabályosan leszerelni nem lehetett, megcsinált 8 sikeres cselt, rajta folyt keresztül a játék, majdnem egy assziszt is kinézett, ha Thiaw jobban fejel közelről. Egyedül azért kár, mert lehetett volna egy nagy ziccere a meccs vége felé, de a rossz labdaátvétel elrontotta az egészet.

Egyébként is inkább hiányérzetünk lehet a meccset illetően, mert bizony itt még egyet illett volna lőnünk, több helyzet is adódott az utolsó 15-20 percben, de CDK jelenleg szerintem a parton állva a tengerbe sem tudná belerúgni a labdát, annyira nincs önbizalma (ennek ellenére jól szállt be amúgy összességében), Thiaw meg valószínűleg maga is meglepődött, hogy akkora helyzetbe került. Sovány így ez az 1-0 a visszavágóra, mert sokkal jobb lesz az ellenfél, de a továbbjutási lehetőség adott, és ez a fontos jelenleg. 

Bevétel szempontjából nyilván elég fontos lenne a dolog, úgy alsóhangon extra 20 milliót jelentene, ebből 10 csak azért jár, hogy eljutunk odáig, még egy 9-10 pedig meccsnapi bevételként jönne be, a Spurs ellen is 9 millió eurót keresett a klub a jegyeladásokból, ami bőven rekord, ahogy láttam. És akkor ezeken felül még az extra meccsek miatt a részesedésünk is nagyobb lenne a közvetítési pénzekből, szóval sok függ a dologtól. Egyébként is jól látszik a BL hatása már a tavalyi pénzügyeinken is, a napokban jött ki a Deloitte Money League legújabb kiadása, ahol 16. helyen vagyunk, és a bevételeink 22%-kal nőttek 2022-re, ami gyakorlatilag a 21/22-es szezont jelenti:

A 64%-os wages to revenue mutató is elég jónak számít, de most már annak a fenntartását és javítását nem azzal kell elérnünk, hogy nem fizetünk meg egy-egy sztárjátékost – úgy sikerült ugye erre a szintre elérni az elmúlt években, hogy szépen tudatosan kitakarítottuk az irreálisan magas keresetű embereket, plusz nem adtuk meg néhányuknak a nagyobb kéréseket, lásd Donna, Kebab, Keszi – hanem hogy a bevételeinket növeljük, ezért is nagyon fontos, hogy a bajnokságban semmiképp nem szabad lemaradni a top 4-ről, mert az évekkel visszavetheti a projektet.

Szóval ez most jól sikerült, de vissza azért még nem tértünk, ahhoz össze kell rakni egy jó szériát. Hétvégén a Monza ellen folytathatjuk, magabiztos győzelem kellene, hogy tudjak újra hinni a dolgokban valamennyire.