Kollégák, visszatér a kapuba Mike Maignan.

Lehetne ennek hosszú bekezdéseket szentelni, de szerintem nem kell.

Elég ránézni a fenti fotóra, meg visszaemlékezni az elmúlt hetekre, hónapokra.

Persze nem hátrány, hogy az előző meccseket kapott gól nélkül le tudtuk hozni, sőt, ez bizony három darab 1-0 win sorban, nyílván óriási előrelépés, ha azt nézzük, mik mentek, viszont a Serie A címvédőjétől reális elvárás, hogy futballcsapatra emlékeztető produkciót tegyen ki az asztalra, szóval elalélni nincs nagyon hova. Hajtás után rövid felvezetés.

Ami Pehelymackó brigádját illeti, a Lecce elleni menetrendszerinti hazai bukót leszámítva egészen kiegyenesedett a teljesítményük. Nyertek az Olimpicóban, hintettek egy nyolcast Ochoának, persze kikaptak Sassolban, összebalfaszkodtak egy 3-3-at Allegriékkel. Szóval elég viszonylagos ez a kiegyenesedés, mindenesetre ez is elég volt ahhoz, hogy a BL-helyekért folyó tömegfight részeseivé váljanak. Akiket ki lehet emelni tőlük, az Lookman Nigériából, a csávó 12 gólnál és 4 asszisztnél jár a ligában, meg a 20 éves Højlund Tomasson földjéről, a 6 gól plusz 1 gólpassz nála sem mutat rosszul. Most lehetne azt mondani, hogy no lám, nem mindenhol kell 1-1.5-2 év, amíg felveszik a fiatal tehetségek a liga ritmusát, de ez sokkal inkább rossznyelveskedés, mint kiérlelt ítéletalkotás. Kúphányás sem fut teljesen rossz idényt (6/3). Boga János is előkerülhet, de ő nem akkora félelemgyár idén. Vannak viszont hiányzóik is, mindenekelőtt az elemi őslény emberevő Dzápátá, a mindig huncut Pasa Kebab, a jónevű Hans, a kandisznó, illetve Demiral is, valami török védő. 

Szinte ugyanabban a formációban áll fel a két csapat, Mackóék alapból is inkább verekedős-brusztolós-fizikális stílusban tolják, mi meg nagyon másra nem vagyunk jók mostanában, taktikusan és óvatosan próbálunk építkezni, aztán majd beakad elöl valami, nos mindebből az következik, hogy egy jóféle izommatyizás, sárdagasztós hirig várható az estére. Érdemes ránézni, kik fognak találkozni a széleken – Messi vs Méhle és Theo vs Zappacosta – jósolgatni nem akarok most. Az biztos, hogy a jobboson nem leszünk túltöltve izomból (Brahiminho versus Lookman), de hát ez már csak Pioli magic, az a trükk, hogy az ellenfél legveszélyesebb játékosát meg sem próbáljuk egy az egyben levenni. A középpályájuk inkább rutinos, mint fergeteges, viszont e Tonhal-Radó duó Monzában sem volt ellenállhatatlan, szóval itt is hullámzásra kell számítanunk. A hátsó hármasunk viszont bika, főleg, ha a két rutinos tag hozza magát, na akkor főleg. 

Nem lesz jó meccs valószínűleg, viszont mégiscsak San Siro, mégiscsak rangadó, mégiscsak közvetlen rivális, mégiscsak számtalan nagy emlék az elmúlt évekből oda és vissza, meglesz a hangulata, azt gondolom. Ibra egyébként jó eséllyel pályára fog lépni, Stef szavai legalábbis erre engednek következtetni. Meglátjuk, hogy firkál majd most Rafa, mennyire ízlik a játék Zsírosnak, Dikaz épp milyen meccset fog ki.

Gyertek majd, forzázzunk egy óriásit, és legyen meg a negyedik vittorio sorozatban, először a szezonban!!!

Milan 1-0 Atalanta (Ilicic öngól)