Az első forduló remek rajta után a soron következő ellenfél a Torino lesz, akiktől már egy fokkal talán komolyabb ellenállást várhatunk a San Siro gyepén, sok ismerős arccal a keretben és egy számomra legalábbis nagyon szimpatikus edzővel a kispadon – összességében viszont túlzott félnivalónk nem kellene, hogy legyen, és a hajtás után el is mondom, miért!

A minden jóérzésű futball szurkoló számára szimpatikusabb torinói egyesület az előző szezonok alatt stabilizálódni tudott, és sorozatban másodjára értek oda a patinás tizedik helyre őszinte, kemény munkával és taktikával. Tényleg nem kis dolog ez, ha mellétesszük a keretüket, a költségvetésüket és a kiváló elnökük évek óta tartó ámokfutásait.

Ez a trend, a kiesés elől való menekülés lecserélése a tabella közepén való vitézkedésre többek között Ivan Jurić edzőnek köszönhető, akit ha be kéne mutatni röviden, akkor bizony korábbi mestere/mentora (Gian Piero Gasperini) és kedvenc zenei stílusa (death metal) összegyúrásával lehetne illusztrálni a munkásságát. Agresszív, gyors, juricsmetál. Nem a klasszikus olasz iskola finoman szólva.

Komoly dolgok ezek, pláne ha jobban megnézzük a rendelkezésre álló játékosállományt, ahol jópár ismerős név jön szembe: Bellanova és Verdi a Milan utánpótlás csapataiban pallérozódtak, évek óta stabil pont a felejthetetlen Ricardo Rodriguez, aki egy legendás bbb, avagy banterbalbekk és persze ott van Pietro Pellegri is, aki 6 alkalommal lépett pályára piros-feketében. Nikola Vlašić pletyka szinten lett majdnem Milan játékos pár szezonnal ezelőtt, és nem is lett volna rosszabb egy-két lurkónál. Gyorsan kiemelnék még két játékost, kezdve a középhátvéd Perr Schuurs-szal, akit más PL klubbok mellett a Liverpool is vinne idén nyáron, talán nem véletlenül, illetve rajta kívül Samuele Ricci-t lehet majd érdemes közelről figyelni – egyébként a középső védő és védekező köéppályás posztokon is bevethető fiatal olaszt szívesen nézném Kruninho helyett mellett nálunk is akár.

Az előző szezonban háromszor találkoztunk velük, a bajnokságban mindkétszer a hazai csapat győzött, az olasz kupában a Toro a 16 között fújta ki az orrunkat, ahol egyébként a Milan 32 lövéséből 8 talált kaput. Dermesztően moslék egy meccs volt az is.

Mit várhatunk tőlük szombaton? Egy 3-4-3 / 3-4-2-1-ben felálló vendég csapatot, magasan letamadó, agresszív emberfogással hibát kikényszeríteni akaró és gyorsan labdát-vissza-szerző mentalitástsal. Csípni fognak, és harapni, de azt gondolom, hogy bár nagyon jók az alapok, és kiváló az edző, minőségben mégsem egy polcon említhetőek a Milannal jelenleg. Ha minden klappol, itt nem kellene, hogy megremegjenek a lábak, hacsak Tomori elő nem veszi a joga bonitot megint, mert szerintem amit a Bologna impotenciája megengedett az első fordulóban, az most itt lehet, hogy kisebb eséllyel marad büntetlenül. Minden esetre az első fordulóban egy vékony 0-0 jött össze a Cagliari ellen Jurićéknak, amit nem is kommentálnék bővebben.

Rákanyarodva a lényegre, Pioli eddig 1.5 pontos átlagot tudott hozni a rettegett Ivan által vezetett csapatok ellen az eddigi 10 csörtéjükön. Ez sem nem jó, sem nem kiemelkedően rossz, összesen annyit jelent, hogy Stefi nem feltétlen tudott mindig túljárni az ellenfele eszén. Azt remélem, hogy ezt most erőből és minőségből meg kell, hogy oldja a Rossoneri.

Az AC Milan szezonnyitó meccsét valószínűleg a legtöbben láttuk, és bevallom ismét, rosszabbra számítottam a csapattól, és remélni se mertem kiemelkedőt az újaktól. Ehhez képest Puli MoM teljesítménnyel köszönt be (egészen megható volt látni, hogy mit jelentett neki a gólja), Rénszarvas 100%-os passzpontossággal és 12.8 km-es futómennyiséggel, és talán csak Lótusz lógott ki lefelé hozzájuk képest, bár ő sem volt kifejezetten rossz. Félelmetes belegondolni egyébként, hogy mióta szélsőkkel játszunk, valódi klasszis, vagy legalábbis klasszis közeli jobboldalunk nem volt. Eddig.

Azt gondolom, valami hasonló teljesítményt várhatunk a játék képét illetően holnap is. Májki hosszú labdáival az aggresszív letámadást átjátszva Oli párszor megnyeri a fejpárbajt, leteszi a labdát Rafaello-Puli-Rénszarvas közül valakinek, aztán had szóljon. Ez pontosan két fokkal jobb, mint amikor ilyesmit csak a portugáltól reméltünk az előző időszakban. Már nincs ez a függőség és kiszámíthatóság, ennél fogva az ellenfelek felkészülési feladata is jelentősen bonyolódott erre a szezonra.

Fontos kiemelni, hogy mi zajlik hátul. Ahogy a Bologna ellen, úgy az edzőmeccseken is lehetett látni, hogy Stefi nézhetett City és Pool meccseket mostanában, mert Calabria és Theo egyre sűrűbben kapott inverted fullback szerepkört (ergo amikor valamelyikük behúzódik a maradék három védő elé második szűrőnek, ezzel 3-2-5-ös felállást téve lehetővé támadásban), ami remek, modern és dícséretes, viszont azt is észre kell venni, hogy ezt még tanulja a keret, és minőségben a középpályás védekezésünk lehet, hogy nem fogja ezt elbírni Bennacer visszatéréséig (sérülés plusz Afrika kupa..), így ha rajtam múlna, tuti hoznék valakit a bosnyák elé erre a posztra.

Hosszúra kezd nyúlni ez a beharang, szóval összefoglalva taktikailag egy fluid 4-3-3-mat, előrefelé nagyon virgonc és veszélyes Milant várok, ahol Puli és Leao szabadon mozognak, oldalváltásokkal és zsigeri kreativitásukkal megbonthatják a Toro védelmét. Reijnderstől remélem mégis a legtöbbet előrefelé, a játékintelligenciája és kulcspasszai miatt. Védekezésben pedig egy újra fájdalmasan súlytalan, könnyen átjátszható középpályát és remélhetőleg sallangmentes belső védőket fogunk látni, Májki vezérletével.

A fogadóoldalak jelentős Milan fölényt jósolnak, és én hiszek nekik!

Tipp: 3-0 (Oli, Puli, Rafi)