Pajtások, újabb meccsnap, újabb rangadó, újabb nagy kihívás. Az előző két szezon bajnoka csap össze ma este a Maradonában. A gólzsákot már egy hete csak ide tartogatjuk, ki fog szakadni!!! Legutóbbi két kirándulásunk kiválóan sült el, a BL-negyeddöntő visszavágóján egy zseniális Rafa-szóló után Zsíros által bevitt mattal egészen a meccs végig vezettünk, és kicsaptuk őket a BL-ből, mint a taknyot. A tavaszi bajnokin pedig lemostuk őket a pályáról, a 4-0 egy nagyon kiváló alázás volt, így ünnepeljetek scudettót, bolhás csürhe. Most úgy néz ki nálunk a történet, hogy súlyosan agyba kell nyakaznunk ezt a semmirevaló bandát. A hét nem érhet véget gólzápor nélkül, a kutya úristenit bele!!! Hajtás után hasonló ideológiai szemlélettel haladunk tovább.

Ha van a világnak segglyuka, akkor az nem Szeverodvinszk, nem is egy zempléni kis falu vagy egy random homokbucka valahol a Kiskunságban. Ha van ótvar hely, akkor az Nápoly lesz. Legalábbis nekem. Mindenhol ferde szemmel néznek rád, mindenhol át akarnak baszni, gerinctelen, sunyi módon lehúzni. A buszon akkor is megbírságolnak, ha nem működik az automata a megállóban és a buszon sem, a piacon fél szatyor kajáért 3-szor annyit fizetsz mint nálunk, ha balfasz vagy. Vezetni meg úgy vezetnek, mint ha roncsderbin lennének, mint egy Schumacher vagy Hakkinen, ha van egy keréknyi hely, akkor tuti beteszik a kocsi orrát, azt majd te fékezel helyettük is. A túlélés törvényeit persze kiválóan el lehet sajátítani egy ilyen helyen, az atomhétszentség. Tanulni viszont egy adott nehézségi szint mellett már fájdalmas és nem is biztos, hogy sikerül.

Valahogy így lehet ezzel Zsuzsa bácsi is, attól, hogy megadatott neki a lehetőség, hogy szemtől szembe tolja egy szál faszban Papnéval, még nem fogja megtanulni, hogyan állítsa meg az armageddont. Stefi papa viszont valahogy úgy képzelheti el azt egészet, hogy próbáljunk meg nagyok lenni, ha bejön, akkor minket szopkodnak egész héten, ha viszont nem, akkor élesben kell látnunk, mi nem megy, és majd kijavítjuk. Ez egy sokkal inkább előremutatóbb szemlélet, mint amit mondjuk Maxi tol még mindig, viszont kétségek bőven vannak, sikeres lehet-e ezzel. Egy kicsivel több gyakorlatiasság meg egyszerű ember igazsága, és nem kenődünk fel a szélvédőre.

A nímand hordát ettől függetlenül széjjel kell díboljuk, Karancs hímtagját beleforraljuk egy kutyahúsleveses hinkaliba, Szájbapóninak megadjuk, amiért ferdén sóvárog azzal a sárga kapafogaival, azt a bizonyos kankós kékeres-vérerest, Positanót meg képeslapra nyomjuk és feladjuk a hamarosan megnyíló Nova Postán. A tót-polák különítményt visszazavarjuk egy Mikszáth-novellába, amikor még békésen legeltek valahol a birkákkal a hegyoldalban, anélkül, hogy két napig megszólalnának. Zámbó emlékkoncert most nem lesz, majd megüzeni a nagyon sajnos pályára nem lépő Fosingernek, hogy

„Bánatomat dalban mondom el,
Elrejteni, érzem nem lehet.
Próbáltam félretenni,
Álomnak venni.
a valóság úgy fáj,
Túlságosan elrabolt a vágy!”

Nem lesz itt gond egy szál se.

Visszatér ketrecébe a kickbox-világbajnok Minyon-szamuráj, előtte Zsuzsa bácsi és Odin passzolgat majd a félpályán derúsen, legényesen, kedélyesen. Zidane 2.0 Aranylabda-várományos, Muszaka-sah, és Té Jani a hegyről meg földbe gyalulja a koszos szakadt hordákat. A világ legfélelmetesebb balszéle, a Thürmer Gyula-emlékérmes Rafa és a fékezhetetlen Teofil szántja be a nemlétező szemétföldi jobboldalt. Holdraszállás és Michelangelo-szobor meg már csak ünnepélyesen zászlót kitűz, a meghódított, rabságba vetett terület pedig csendesen zokog. Zsíros meg széjjelhugyozza a nevetséges, szánalmas mordori kutyaólat, de igazából ezt sem érdemlik meg.

Most elmegyek futni, de előtte még tippelek nekünk az estére egy habkönnyű, elegáns fiesztát, dicsőséges díszmenetet, gólszépségverseny-fesztivált!!!

Napoli 0-4 Milan (Zsíros tizi, Zsíru rigore, Zsíru penálti, Bodega fáskamrával)

Gyertek majd, forzázzunk egy óriásit!!!