A hatalmas meglepetés után, amit a csapat a párizsi csodatettel elért, bár hatalmas örömöt okozott mindenkinek, mostanra már szinte teljesen mindegy lett. Csalódáskeltő, de nem is csak a meccs, hanem az állapot, hogy több a sérült, mint az egészséges játékos. Persze azért a múltkori után elhittük, hogy meglehet ez és meg is lehetett volna, de a sors most így hozta. Következőkben egy kis ekézés következik, de abszolút nem bántó szándékkal tekintettel a minden eddiginél nagyobb krízisre.

Én személy szerint nem ültem le nagy elvárásokkal a meccs elé, valahogy nem volt bennem ez a most kurvára megcsináljuk érzés és annak ellenére nem is ragadott el a hév, hogy ennél őrültebben és mindent felborítva nem is kezdődhetett volna a meccs. Kaptunk egy egyértelmű büntetőt, amit meglepő határozottsággal egyből adott meg a sporttárs. Ritka a VAR időszakában ez a fajta határozottság. Nem volt kérdés, hogy a csapat félistene fog odaállni a 11-es ponthoz, hiszen félelmetes hatékonysággal szokta érvényesíteni akaratát. Hát sajnos az is természetes, hogy az ilyen esetekben szokott fortuna tipikusan a rossz oldalra állni. Egy ritka rossz büntetőt láthattunk Giroutól, de nem volt sok időnk felócsudni, mert amilyen egyértelmű volt az, a másik büntető is jogos volt, Calabria rálépett a bal oldali támadó lábára. Itt meg is kell jegyezni, ami megfigyelhető volt a meccsen, hogy Pioli a szokásosnál talán kockázatvállalóbban küldte fel a csapatot és a Capitano nagyon magasan helyezkedett, ebből rendszeresen veszélyes helyzetek adódtak az egész meccsen. Nem az történt, mint a nápolyis messzi esetében.

Ahogy lenni szokott a második büntető után futhattunk az eredmény után ismételten. Miután kipihentük nem várt kezdést ismét olyan történt, amiben csak a legvérmesebb és értelmezhetetlen, hogy miért, de spanyol focit is követő sporttársak reménykedtek. Mégpedig, hogy a jobb szélsőnk olyat villantott, amit eddig nem, hogy nem, de ugye tudjuk mi volt eddig. Ez szép volt Chukó. A későbbiekben hasonlóan az első meccshez sokáig partiban voltunk itt is, a meccs képe is olyan volt, oda vissza mentek a támadások, sokszor a középpálya abszolút hiányában csak a két végén volt játék. Valamiért a szögleteinket megint túlgondoltuk, amit azért nem értek, mert ez rohadtul nem szokott nekünk feküdni a szabadrúgásoknál ugyanígy szoktunk járni, és amíg ezeket bonyolítjuk egy sima kontrát, amit emberfölényben vezetünk, nem hogy nem tudunk kihasználni, de még lövés se lesz belőle. Abszolút a kockázatos mederben voltunk, hogy megfordítsuk az eredményt, itt fordult elő sokszor, amiről már volt szó a magasan helyezkedő jobbhátvédről.

Majd jött a szituáció, amire senki sem várt, a még ép kettő darab középhátvédből Csáó megadta magát. Ha a meccs elejére azt mondjuk, hogy fortuna nem akarta a csodánkat, ez abszolút megpecsételte a csapat sorsát. Krunic állt be helyette, ő és Calabria is benne volt a Dortmund második góljában, ettől függetlenül ez most nyílván nem az ő sara. Itt el dőlt a mérkőzés és valószínűleg a BL is számunkra. A lesajnált németek vezetik a csoportot és már biztos a továbbjutásuk. Megérne egy misét, hogy ez hogy alakult így az ő szempontjukból, mert nem voltak kimagaslóak. Minden esetre egyértelműen kijött, hogy halálcsoportba a megnyert meccset nem játszhatod X-re, de ettől függetlenül le a kalappal a csapat előtt, mert már régóta nem teljes csapattal értük el ezt a nem szégyenteljes eredményt a csoportban, s legalább nem az osztrák örmény és ki tudja milyen kiscsapatok elleni senkit nem érdeklő meccseket kellett néznünk. Matematikailag a továbbjutás még lehetséges, de én a magam nevében inkább abban reménykedek, hogy elkerüljük valahogy a 3. helyet.

Egyénekre lebontva a látottakat, kevés értékelhető teljesítmény volt. Mike még taktika tanácsokat is osztott Stef bácsinak, meg volt egy benézett gólja. Az utóbbi két meccsen elég bizonytalan volt, de nem tudom, hogy még mindig beteg volt e, illetve ő átlagosan sok pontot, hoz nekünk, úgyhogy csak annyi, hogy ez meg esik bárkivel. A két belső védőnk megfelelő stabilitást mutatott, ahogy hálisten ez többször előfordul, mint nem. A két szélső védőnk nem fogott ki egyáltalán jó napot, Calabriának a magas játéka miatt teljesen esélytelen volt a dolga, hiszen ő nem a sebességéről híres és most kellőképp bizonytalan is volt, talán az összehozott 11-es miatt is. Theo meg semmit se tudott ma hozzá tenni a csapatjátékhoz. A középpálya nagyrészt szintén rossz volt, Loftus egyáltalán nem hozta a PSG elleni teljesítményt, sokszor abban se voltam biztos, hogy a pályán van, totál észrevétlen volt, Reijndersnek sem volt jó meccse, ötlettelen volt az előre játéka abszolút és szűrésben sem jeleskedett. Adli a 3 közül talán a legelfogadhatóbb volt, de ez nálam inkább az első kettőt minősíti most. Nagyon jól áll neki a keresztapából lenyúlt séró, de sokszor volt körülményes és tartogatta a labdát. Chuku élete meccsét játszotta a Milanban, nagyon szép volt a gólja, de csapatjátékban ugyanúgy nem tudott előre lépni az eddigiekhez képest, de most már legalább láthattunk tőle valamit. Hátha ez előre lendíti, bár lassan fél év elment és ez volt az első jó megmozdulása, szóval nyíltan mondhatjuk, hogy későn érő típus. Na és itt van Pulisic akitől Leao távollétében leginkább várni lehetett, hogy viszi a csapatot. Ez ma nagyon nem sikerült, rém gyenge teljesítményt hozott, nem hogy vitte volna a hátán a többieket. Következő meccsen a kis csapat ellen rám cáfolhat, de objektívan nézve egyik szélsőnk se ér fel még mindig a portugálhoz. Oli többiekhez meghasonulva szintén nem tudott pluszt adni a csapatnak, még ha az is igaz, hogy értékelhető labdát se igazán kapott.

Az előző bekezdés kontextus nélkül talán tényleg, túlságosan negatívnak tűnhet, ahhoz képest, hogy ismét egyenlő felek voltunk a Borussiával. Hozzátéve, hogy Leao nagyon hiányzik és most már a védelem is nagyon fog. Egymás után második meccsen újítottunk egy friss ifistával, a hétvégén ez megint megtörténhet, rebesgetik Simic-et vagy Calabria fog középre húzódni, majd meglátjuk, de ez már abszolút csak a legfordulatosabb, legelvetemültebb filmben lehetséges, ami nálunk történik. Úgyhogy a pozitív hangvétel a végére, hogy mindenképp történelmi pillanatoknak lehetünk tanúi…