Másnapos disznópörkölt Buddy konyhafőnök tollából -> a bánki edzőtáborban járt a legfényesebb kecskeméti konyhaművészet. De mondhatjuk azt is, hogy „perkelt”, hogy a Szerkesztőség Sztárséfjét idézzük! Megnézném őket Borbás Marcsival együtt, óriási Gasztroangyalok lennének!

Pajtások, itt van újra a ritorno, szép mint mindig énnekem! Soha rosszabb ne legyen — nem azért, mert jó volt, hanem az már veszélyesen szar lenne. Január van és hideg, nesztek akkor egy fennkölt fővárosi kutyák vendégjáték! Mind a két csapat önveszélyesen közlekedik, leginkább a saját szurkolótáboraikra nézve kártékonyak. Nézzünk rá akkor a két dúvad doyenre, akik párhuzamos dimenziójukból osztják az észt hétről a népnek! Lett is nagy öröm, amikor arról kezdett írni a sajtó, hogy szerződést akarnak hosszabbítani a Hókuszpókkal! Nálunk ilyen hírek nem járnak — már lángolna a Casa Milan — cserében viszont folyamatosan sebesültszállítván már elegünk van az egészből. A balti államok megidézése után rövid, ámde karcos felvezetése következik ennek a futballünnepnek.

Ez meg életem teljesítménye, jobban mondva, ami maradt belőle a második nap után. Vega, majdnem vegán, de még az is lehet, hogy az. Bekevertem pacekba, mint Stef a Primaverát a kupakezdőbe.

Hasonló utat jár be a két csapat, ami főleg abban csúcsosodik ki, hogy hegyekben állnak az elégedetlenkedésrétesek mind a két oldalon. Ami nálunk történik, az egy dolog, a tisztességben és keresztyén férfiúi erkölcsökben megőszült M’úr minden évben eggyel lecsúszottabb kortársművész adaptációban adja elő „A császár új ruhája” -című Tomasson-mesét. Pisti mondjuk egy fokkal kifinomultabb módon mutatja be a férfi kiteljesedést, hiszen megspórolja magának az őszülés stádiumát. Sokan szeretnék, ha kéz a kézben jelennének meg a pesterzsébeti kormányablakban munkanélküli segélyért, és lapátolnának mondjuk havat, de ez még várat magára — persze ettől még hétről hétre hetet-havot összehordanak így is — nekem nyolc amúgy, annyit ér, mint kilenc gémnek egy keszeg.

A Roma nem tud, és nem is akar, mi akarnánk, de annyira nem megy, szóval egy hamisítatlan fostöcskölésre van kilátás -> aki jót akar magának, az találjon más elfoglaltságot, például olvasszon ki két kiló libahájat a sparhelten.

De nézzünk rá a mágnestáblára, mielőtt Kókuszcsík lenyeli a darabokat!

Várhidi és Várhidi (Flagstaff művész úr alkotása, modellt állt Szergi és Bandi)

A kezdőről több vicces híresztelés is lábra kapott, de az bizonyos, hogy Miklós a kapuban. Előtte jó eséllyel Ibizás Gaby, Szék, a balon Dejó, a jobbon O1G. De van, akinél Herpeszcsákó kezd. Vagy Dávidka. Mindegy, lesz valahogy. Előttük jó eséllyel Roni ABC, T. János, és Bambuszgyík ( ma nem akarok lófaszozni). Elöl még orbitális meglepetés, Rafa (aki majdnem világklasszis!!!), a Puliszkát megtoljuk az elnyűhetetlen Zsírosbödönből.

Megnéztem amúgy, és elvileg a kezdőnk 3 kiló per Kopf nehezebb, mint a kutyások tizenegyje. Fejben számoltam, szóval a franc se tudja, belebakizhattam, de célom természetesen nem az ismeretterjesztés volt, hanem egy kis agytorna — önmegvalósítás mindenek felett!!! Ha majd nagyon töri a „játékot” a favágóbrigád, akkor azért jusson ez eszetekbe!

Óriási szenvedés lesz, de valahogy behúzzuk, és kezünket összetesszük, amíg ennyire légüres térben lebegünk a hőn áhított (vagy mittomén) bronz felé.