Urak, remélem mindenki kiélvezte kárörvendően az elmúlt hetet, a Mourinho buktatás extrán kellemes, kellett már valami hasonló sikerélmény a szezonra. Az örömkönnyeimtől ittas szemeimmel felpillantottam a versenynaptárra, és rögtön görcsbe is szorult a gyomrom, Udinébe megyünk. Sokat mémelünk különböző csapatokkal, akikkel rendszeresen megszenvedünk, na de a Friuli Dacia Arena ebből a szempontból abszolút a csúcs. Most mondjuk beszarni nem érdemes tőlük, csak hát a Stef körforgásban sosem lehet tudni, épp melyik stádiumba kerülünk egy random januári szombaton.
Megnéztem helyettetek is, az a helyzet, hogy 2012 január 2-án nyerünk ellenük idegenben El Shaarawy és Maxi Lopez (!!44!) góljaival, és azóta 3 évente húzunk be egy-egy meccset. 2015-ben De Sciglioval, Hondával, Balotellivel a kezdőben adtunk le majdnem egy 3-0-ás előnyt, 2018-ban legendás fosfaragás végén jött ez az isteni Romagnoli gól, ami nekem a mai napig tökéletesen megvan. Aztán a sormintát megtörve 2020-ban Zlatan érkezett egy parádés ollózással, szintén feledhetetlen gól. 2023-ban nem sikerült a bravúr, úgyhogy most szépen visszabillenthetjük a helyére az átlagot (felkészül Gabbia egy skorpiórúgással?), aztán 2027-ig be sem kell kapcsolni ezeket a meccseket, szívesen.
Erről az Udineseről idén soha semmit nem hallani kb annyira unalmasak – aztán most ránézek a tabellára, szar helyen állnak, kiesni persze végül úgysem fognak, összesen van 2 győzelmük (ami a legkevesebb a ligában a 20. Salernitana mellett), igen, vagyunk annyira balfaszok, hogy ettől a csapattól sikerült hazai pályán kikapnunk, only at #Pioliball.
Amúgy meg lehet ezzel egyedül vagyok – kétlem egyébként – de nagy tétet nem érzek egyszerűen, be vagyunk betonozva a harmadik helyre, az Inter elérhetetlen, 9 pontot nem fogunk verni rájuk 18 meccs alatt, mögöttük a terrorball úgy darál, hogy az amerikaiak állítólag már beutazási tilalmakat osztogatnak. A mögöttünk lévők pedig kezdenek szépen leszakadni – hozzáteszem én korábban sem féltem tőlük, a szar időszakunkban is amellett voltam, hogy sima a BL hely – meg hát abból a roncsderbyből nehéz is elképzelni, hogy ketten megelőzzenek. Úgyhogy jelenleg sokkal érdekesebb az, hogy Conte vagy nemConte, szaúdi pénz vagy semmi, meg hogy minek akarunk 30 milliós védőre rámenni, miközben bőven megvagyunk a poszton, és máshol komolyabbak a gondok. Szóval ez az átmeneti év érzés dominál, amin egy EL menetelés enyhíthet majd valamennyit.
Na de nézzük, hogy áll ki a csapat holnap, nagy meglepetések szokás szerint nem lesznek, de ha már pont túl vagyunk a szezon felén, akkor inkább mindenkihez egy-egy gondolat az eddigi teljesítményeket illetően.
Kapuban Mike, akivel elégedettek lehetünk többnyire, egyetlen kifogásom az (volt), hogy a PsxG mínusz kapott gólok mutatója elég rossz volt úgy decemberig, azaz gyakorlatilag több gólt engedett be, mint kellett volna, most is csak -0,05-ön áll, ez nem tragikus, a ligában csak tizedik, tud ő ennél jobbat, a bajnoki szezonban viszonyításképp +0,22-t hozott.
Capitano Dávidka a teljes hullámvasút – vannak jó momentumai, és katasztrofális meccsei is, egy Conténél szerintem nem ő lenne a kezdő wingback (akkor már inkább jobb oldali védő a belső 3-asban).
Szék utolsó szezonját hozza, ez szinte biztos, panaszunk meg nem lehet rá, jól teszi a dolgát. A Pioli éra és a csapat újjáépülésének egyik alulértékelt hőse.
Gabika visszajött, és a múlt héten sokkal jobban nézett ki a játéka, mint ahogy az emlékeimben élt. Így tovább.
Theo – nincs nagyon még egy ilyen védő a világon, lehet úgy tűnt, hogy rosszabb szezont hoz, mint tavaly, statisztikák alapján nem ez látszik igazából, most meg épp brutál formában nyomja, lenne akit előbb adnék el nyáron, ha nagy áldozatot kell hozni.
Rén már olyan, mintha évek óta itt lenne, mindig ott van a pályán, baromi megbízható, elit a helyzetek megteremtésében, beváltotta a hozzá fűzött reményeket nálam, csak nyáron feküdjön rá a helyzetkihasználásra.
Vegyesboltnál lehet a múlt héten szakadt át valami gát végleg, eddig is ügyes volt, néhány nagyon nagy hibával, egyszerűen a passzjátéka annyira jó, hogy más ilyet nem tud a keretben, csak Bennacer hasonló. Egyre bizakodóbb vagyok azzal kapcsolatban, hogy mi lehet a plafonja az ő játékának.
Lófasz néha azért (bece)nomen est omen, szar meccsekre képes, így is minőségi játékos összességében, de az nekem például megdöbbentő, mennyire rossz tud lenni a védőmunkája ilyen fizikummal.
Puliszka az abszolút MVP eddig, ez nem is kérdés, brutál jó vétel, fontos gólokat lő, végre van egy ilyen jobbszélsőnk. Újra csak elnézést kell kérnem, hogy nem hittem benne egyáltalán.
Rafaello szenvedése az egyik legfőbb téma manapság – és ez elsősorban a góllövésre értendő, mert a helyzet az az, hogy akármi is a látszat, minden másban egy az egyben olyan jó, mint tavaly:
A Coppában ugyan lőtt kettőt, viszont nagyon kéne neki egy bajnoki gól, hogy kicsit felszabaduljon – abból a szempontból viszont sokkal jobb a helyzet tavalyhoz képest, hogy nem kell elitnek lennie minden meccsen ahhoz, hogy tudjon simán nyerni ez a csapat.
Zsír az igazi love-hate kapcsolat nekem mostanság, persze inkább love ez elsősorban, annyira nagyszerű férfi. A tényleg fantasztikus már 10 gólos teljesítménye mellett azért fájó, mennyivel jobban működhetne a játék egy fiatalabb, mozgékonyabb csatárral, aztán persze ha két meccsenként kioszt ilyen sarkazós gólpasszokat az öreg, meg néha lábbal is lő akciógólt, kussban leszek.
Így állunk most tehát, kikapni itt most szinte művészet lenne (azaz mi extrán képesek vagyunk rá), meg ez tényleg olyan meccs egy rangadó győzelem után, hogy 1000 kilométerről rá van írva a bénázós döntetlen, esetleg szopás is. Mégis én most azt érzem ezt behúzzuk viszonylag könnyen, a jinxért nem vállalok felelősséget.