Pajtások, ma minálunk koffeinmentes nap van, szóval nézzétek el nekem ezt a vérszegény posztot. Bágyadt írásom belepállik ebbe a punnyadt szezonba, ez most nem az az év, amikor harci indulókat írunk. Nem is baj, hogy beszállunk a Répaligába, ha nem csesszük el hamar, akkor ott még akár lehet is izgulnivalónk. Ennél asszem egyszer írtam rövidebb bevezetőt, amikor a Genoa öklözött minket 3-0-ra, igaz, akkor az egy üres bejegyzés volt.
Semmi baj ezzel az AMC mikrosütővel
Tudom, hogy sokan anyáztatok miatta, de nekem még jó is volt. Drégely várából hazaesve — ahol persze én kaptam az ívet, mert minek mentünk oda, ha folyton ilyen meredek, plusz valaki Drégelypalánkról is valamiféle elvont idealisztikus tévképzeteket dédelgetett — nincs is kézenfekvőbb, mint benyomni a mobilon az ingyenes, reklámmentes, szakadásmentes patakocskát, kitenni az asztalra, aztán fél szemmel követni egy jó forró tea mellett. Tegyük hozzá, nincs tévénk, és csak céges gépem van, amin évek óta nyomatom a szürkezónába tartozó sztrímeket, és ez utóbbitól egyre rosszabb lelkiismeretem van.
Óriási ellenszélben
Nem mindennapi kihívás előtt álltak a srácaink. Miért is? Még sosem nyert ellenünk bajnokit a Rozi néni, a nagy számok törvényénének tejcsarnokbeli értelmezése tehát az első perctől fogva ellenünk volt! És még mi? Megnéztem a Wikipédián, Froziban átlagosan 3.6 fokkal melegebb van februárban, mint Milánóban! Hiába húztuk elő a yachtpartis mezeket, ehhez a hőséghez akklimatizálódni kell, nem véletlen, hogy lemaradtunk a hazaiak második góljáról, szegény Bence amúgy is meghűlt az Afrika Kupán, Miklós meg mostanában kap hideget-meleget.
Nyíltsisakos mérkőzés
A hazaiak nem szaroztak, jöttek előre, amíg a csövön kifért. Elég sok helyzetet ki is tudott alakítani mindkét gárda, rengeteg egyéni hiba mellett. Teljesen szubjektív — ezeket a meccseket csak korlátozottan tudom élvezni, a tudatos, fejben végig ott lévő, nem belebakizós 1-0-ákat sokkal inkább át tudom érezni. Ez a Pista-féle olcsó tömegszórakoztatás nem kenyerem, de légy szíves ne vágjátok rá az egybites riposztot, na. Lényeg a lényeg, valahogy úgy nézett ki a történet, hogy ment előre a Rozi, mentünk előre mi is, találtunk, találtak ők is, mindez szappanoperába illő fordulatokkal dúsítva.
Egész jó bőrben van ez a Rozi néni
Szemre is voltak jóképességű sportolók a sárgáknál, nem véletlen persze, hiszen nagyjából a galeri fele Torino merdásabb részéről érkezett, volt is bajunk velük: Szuflé, az általunk is anno kergetett Kairó György, Barrenechea, Khedira, Okoli Bergamóból, vagy éppen Demba Ba Speck a rettegett SPAL-ból.
És itt van ez a Franciszkói Euzébiusz
Bedobom, hadd köpködjetek! A csávó a farkaskaland után — BL-elődöntői magasságok — nagyot zuhant, sehol sem tudott megkapaszkodni, megfordult a Sampdoriában (0.75), a Cagliariban (0.81) és a Veronában (0.75) is — zárójelben a pont / meccs átlagok, teljesen életveszélyes, egy alatti értékek, nem véletlen, hogy kibaszták mindenhonnan, mint macskát szarni — itt viszont gyökeret tudott ereszteni a Rozi néninél (1.19), ki is néz valahogy, amit csinál, és nyomokban eredményességet is tartalmaz, mert egyelőre bentmaradó helyen állnak. Még őt is inkább nézném jövőre, mint az összes létező merdában megmártott felmosórongyfejet. A tag hasonló játékot, játékrendszert nyomat, mint mi, és tud bánni a fiatalokkal. Ja, és még sokba sem kerülne.
Gabi nagy király
Elemében volt, főleg a sárgák ellen, jót tett neki ez a tengeralattjárós kaland. Látványos mentések, egyenlítő gól, odateszi magát, pörög ezerrel.
Pista bácsi nevet a végén
Mert tudja, hogy a Jóvicc a végén csattan — köszi, Szergi! Most már sokadjára menti meg a Koptert. A gyerek iszonyat módon érzi a kaput, ahol kavirnyál, oda tuti leesik valami, és még mielőtt bárki felocsúdna, már be is baszta szemérmetlen módon. Van benne egy jó adag Pippo. Bennünk meg egy korrekt cserepad, és nagyjából ez az, amivel le tudunk nyomni egy a 75. percre már megfrozzanó kiscsapatot. Azt persze várjuk még meg, hogy lesz-e ebből hegyet rengető hahotaroham a szezon végén, de már az is siker, ha addig nem fossa össze magát a történet.
Poi si vedrá
Egyelőre unatkozunk, mert nincs miért menni, nincs egy darab reális és pozitív célunk. Pedig elvonatkoztatva olyan óriási baj nincs, sőt, a bajnoki szezonban hajszálra ennyi pontra álltunk, és különben is, valami 6-ból 5-öt nyertünk mostanában. Ettől még persze le vagyunk lankadva, node jön már az a Reni, nem kell sokat „böjtölnünk”!!!