Bekanyarodunk mi is a 26. fordulóba Pehelymacziékkal karöltve ebben a kínos, langymeleg, mustár előváladék-szerű szezonban. A nihil teljes, az érdektelenség csúcsra járatva, a 3. helyet stabilan őrizzük, én meg nagyon régen hagytam ki ennyi meccset a szezonban, mint idén. Na, nem azért, mert szarok vagyunk, ahhoz már hozzáedzőttem a banterben. Azért, mert pIstván engem sem képes motiválni, hogy leüljek a meccs elé, ahogy a srácokat sem a pályán. Talán valamikor megboldogult egyetemista éveim elején, amikor a kolis wifi a poresszal együtt tiltotta le a kalóz streameket, néztem kevesebbszer Milan meccset. Pedig mekkora csörték lehettek, amin Papu Gomez és Ilicic oktatta Musacchiot, Bigliát, meg a többit. Na de visszatérve a maira, kiolvassuk az előjelekből, amit ki lehet, és megvizsgáljuk, ki a Károly ezen a meccsen.

Ő biztosan Károly

Stefánvagdalt tanult a Monza elleni hibájából, és a Renneszarvas ellen nem tolt teljes sorcserét, csak itt-ott eszközölt némi módosítást, mondhatni finomhangolt a csapaton, meg is lett az eredménye, most csak 3-2-re szopoláztunk a 4 helyett. De hogy mit fog alkotni a mai esti 3-5-2 ellen, ami hagyományosan a torkunkon akad, az egy baromi jó kérdés.

Ő egyáltalán nem Károly

Amikor nagyot mentünk Gaspék ellen, az egyedül a bajnoki szezon volt, ahol a második meccsen Dávidka meg is lepkéztette a portásukat egy első perces góllal, majd le is nyilatkozta, hogy „hát igen, ez egy begyakorolt formáció volt, készültünk erre”, hogy aztán soha többet ne is jöjjön össze hasonló. És ez a szezon is inkább a kivétel, mint a szabály, ugyanis se előtte, se utána nem tudtunk igazán magabiztosan játszani/nyerni ellenük, Pioli ide, Ibra magic oda.

Pseudo-Károly

Viszont ezt a mait most már igazán, ugyancsak meg kellene nyerni, mert a Juve ismét igyekszik megtenni nekünk azt a szívességet, hogy pontokat oszt kiscsapatoknak, ne Monzázzuk el ismét ezt a lehetőséget (időközben a 90+5.-ben megvették a meccset maguknak a rabok). Persze mondom én, aki a bevezetőben kifejtette, mennyire motiválatlan ezzel a szezonnal, meg a helyezéseivel, de mégse én vagyok a pályán, a srácoknak számítson a második hely a BDSRSTNT neki! Nem is olyan régen, 2021 tavaszán, amikor pontosan ugyanezt a csapatot mattolta az ElnöQr 2 tizenegyessel, a világot jelentette az a vérrel-verítékkel kibrusztolt második hely. Ne felejtsük el honnan jöttünk, évekig se dobogó se BL se motiváció, se kutyafasza nem volt, hát most igenis tessék meghalni a pályán azért az ezüstért!

Na ő a mai napig a legnagyobb Károly!

Ami a Világverő XI-t illeti a jóslatok alapján, Májki Májkenik felé a bizalom továbbra is töretlen, hátha visszatornássza az árát a nyári mercatoig, Flóraszept takarít a jobbon, Dejó jelentheti a különbséget a balon. Köztük SzosziMo és Gabbiátor helyezkednek el valahol az „időzített bomba-betonvédelem” spektrumon. A középpályás kreativitásért Bence és Rén felel, a rombolásért 10-es pozícióban (ugye, a Pioliball) Bambuszgyík. Jobbról és balról az agyonhasznált Puli-Rafa rohamoz, utóbbinak már igazán kinézne egy rendes, szélsőkre jellemző gól is, elöl pedig Jóvicc eltiltása után le se kell írjam, ki fog majd tündökölni. A túloldalon pedig az egyetlen említésre méltó arc:

K Á R O L Y !!!

Gyertek hát, forzázzuk ki ezt a meccset, mintha a scudetto múlna rajta!

Végezetül, a Károly boss