Békebeli piros-fehér kockás abrosz, Nógrádi ropi, üveges Kőbányai, elhasználódott androidos telefonról beüzemelt Sport 2 patak — mi minden kell még a tökéletes meccsélményhez? Mondjuk a BB által közvetített, a hátam mögött lejátszott mesteri billiárdparti, egy olyan asztalon, amit nem lehet körbejárni, meg egy jó káposztás pogácsa, amit csak úgy kaptunk a kiskocsmában. Meg sok minden más is. Igazából minden gólt láttunk — az egy szem soroksárit leszámítva — mert BB-nek van okosórája, és szól, amikor oda kell nézni. Hajtás után néhány kép, egy kis narrálással, akinek elemzés kell, az vegye meg a holnapi Szabad Földet.

Itt már túl voltunk egy Gurigán, egy kissé fáradt Borsodi / tömény körrel nyitottunk, hisz le kellett vernünk az út porát a Kökitől tartó maratoni buszúton. Sőt, azt hiszem, itt már a random kisbolti oázis-jellegű védőital-beszerzés is megvolt,hisz az Ady Endre út nagyon hosszú. (Ma jött szembe a Drive-on a nagy költő ravatali fotója, de mi a bánatnak mentettem ezt én el bármikor is, főleg a Kukába?!) Ekkor még nem tudtam, hogy csak a mögöttem egyre bosszúsabb tömeg csillapítására és persze jószívből enged be a waltonos szenior szekuritáte, BB persze valahogy le tudta kicsinyíteni a QR-kódot, de én nem vagyok IT-s, az is biztos.

Ha itt nem is feltétlen tűnik úgy, BB kolléga sokkal inkább elemében volt, simán kiszpottolt nekünk két üresen maradt  széket, együtt is élt a meccsel, ontotta a taktikai utasításokat, derekasan kurvaanyázta a soroksáriakat, rutinosan kántált a néppel a góloknál. Hja, én inkább csak képernyő mögül látok meccset, teljesen le voltam tőle olvadva, hogy itt akkor most le kell ülni valahova, méghozzá jegy alapján (Korzó, baszod!). Kaptuk amúgy a napsütést rendesen, a második félidőben, a jóféle zsíroskenyértől meg italoktól is azért (én legalábbis) kicsit belassulva, azért elég nehéz volt két pályát is követni, a kisebbik kijelzőn napszecsón keresztül, azért nem volt sok fényerő. Kész szerencse, hogy már az elejétől cikázott a jobb- meg baloldalunk, mint zergék a szirteken, különben be is aludtam volna, mint egy napozó kopasz gőte.

A pálya közel van, gyep jó állapotban, minden új, körölöttünk csupa kisgyerekes család, szidalmazás meg a mindenféle ilyenkor várható alpári beszólások teljes hiánya, még az őrzővédők is czukkerek voltak. A Kispest amúgy 4-1-re idén még nem nyert, ez volt a legjobb meccsük eredmény alapján, valósággal szétkúrálták a nem a legfickósabb napját kifogó Soroksárt. Nem kis meglepetésünkre amúgy Theó megszerezte a vezetést az első félidő hajrájában, egy igazi Theó-szólóból, volt benne erő, agresszió, kőkemény vérfarok és cimbalomszöges atomrakéta, ilyen egy igazi vezér, na. Az a durva, hogy pont akkor szépített a Soroksár, szóval visszafogott ünneplésünk akár csúnyába is mehetett volna, de ez nem az a közeg és hangerő volt.

Nem tudom, mennyire jön át, de egy abszolút mérhető és sűrűnek érződő tömeg (saját szubjektív mérce, amúgy 2500 volt a hivatalos nézőszám) jár ki az NB II középmezőnyében senyvedő Kispest meccseire. Puli gólját már az Ady Endrén visszafelé menetelve, a menetoszlopból oldalra kilépve csodáltuk meg, hiszen nem akartunk felkapaszkodni a dugig lévő ecuadori villamos ütközőjére. Dübörögtünk így is, na.

Mi a mennydörgés az a részvény szalámi? Az a durva, hogy ez még nem is a cocializmus, hanem ami előtte volt. 1-2 után azért volt — részemről — fejvakarás. BB részéről nem, ugyanis ő szakértő módon telibetalálta az 1-3-at, és nem csak ám, hogy behaluzta, hanem értő módon le is vezette! Ez a nagybetűs SZAKÉRTELEM. Csocsaj mesternégyese nem, de a gólja azért jött így is, azt gondolom, ez még a jobbik eset, mert ha egy ilyet tényleg komolyan érez az ember, akkor bizony fel kell rá tenni minden ingó és ingatlan vagyont. Itt teszem még hozzá, hogy sikerült végre élőben is lepacsiznunk Hantával, a blogunknak 2014 óta helyet biztosító, nagyszerű, legendás Csak blog főkolomposával. És hogy még fullosabb legyen a már kissé didergésbe átcsapó késődélután, BB — remélem — még tudott kenyeret szerezni a Lipótiból, én pedig, amikor már teljesen reménytelennek tűnt a helyzet, végül találtam egy százast a bőrzekében, így nem kellett szégyenszemre a gyerek átjáró alatt átbújnom a Köki vizeldéjében. Azt most hagyjuk, hogy kártyával is lehetett volna fizetni, meg különben is átbújhattam volna, ha már Csukaeszű életében egyszer gólt lő a Szériában.

Szeretném jelezni, hogy ez nem ugyanaz a kép, és különben is, hátha valaki felismeri a nagyapját!

Ez most egyelőre ennyi, most jön egy kis szünet, de jövünk természetesen vissza, és azt kell mondjam, hogy tele vagyunk fickósabbnál fickósabb ötletekkel a következő hetekre és hónapokra, ez már tényleg nem csak egyszerűen egy blog, ez már egy kicsit több annál.

Jó pihiket & várunk vissza minden kedves kummant- és csendestársat!