Ha van egy kétes megítélésű, erősen vitatott terület, akkor a szezon közbeni edzőváltások biztosan odatartoznak. Már a felvetése is annak a beismerése, hogy az „A” terv kútba esett, és még ha sikerül megugrani ezt a nem túl egyszerű lelki gyakorlatot, akkor is ott a kérdés, mennyire hatékony ezt meglépni rövid távon, vannak-e esetleg olyan káros következmények közép- vagy hosszú távon, amelyek miatt inkább megéri várni év végéig? A Milannal szerencsére (azt gondolom) nem divat idény közben váltani, ehhez egy erősen depresszív kilátástalanság és/vagy fundamentális személyes okok kellenek. Hajtás után átvesszük a modern kori történelmet, utána megnézzük, mik a kinyerhető, általános érvényű bölcsességek, már ha léteznek ilyenek egyáltalán. Az összehasonlítás alapja a leköszönő Mister utolsó 5, az új Mister első 5 bajnokijának statisztikái. (A képek ChatGPT-vel készültek egyetlen kivétellel, ugyanis Seedorf annyira nem hasonlított, hogy a template FIFA 2004 sablonpofát sem sikerült eltalálni, ott a Gencraft segített ki, amennyire. A felismerhetőség mértéke hullámzó, de legalább jogdíjtiszta megoldás + így még viccesebb is.) És amúgy BÚÉK Mindenkinek!!!

Tehát: az utolsó és az első 5 bajnoki meccs statisztikái, LG= lőtt gólok, KG = kapott gólok, PPM = pont per meccs, LGPM = lőtt gól per meccs, KGPM = kapott gól per meccs, a delták pedig Kudlik Júliára utalnak.

Ha volt eset, amikor kimutatható az azonnali pozitív hatás, akkor a Zaccheroni LE, Cesare Maldini & Tassotti FEL megoldás iskolapélda 2001 márciusából. Más kérdés, hogy hosszú távon nem is értelmezhető a kérdés, ugyanis a legidősebb Maldini, ha jól tudom, eleve csak a szezon végéig vállalta el a megbízatást, 69 évesen, a játékosmegfigyelők főnökének pozícióját feladva. Aligha személyes ambíciói vezették, inkább segíteni akarhatott szeretett klubján, amely elég gyalázatosan szerepelt akkortájt a két éve még ünnepelt, meglepetés scudettóval királykodó Zaccheroni mesterrel. Azt nem tudom megmondani, mi törhetett el Zaccnál, de az bizonyos, hogy az eredmények a fentiek szerinti kotvány szintet hozták, és a Milan után sem tudott már sehol sem nagyot alkotni, egy-egy teljes szezonra volt utána még jó a Laziónál és az Internél. A Don szokás szerint nyilvánosan kritizálta, egy olyan takácshoz hasonlította, akinek jó fonalai vannak, de nem tudja, hogyan kell vászont szőni belőle. Egy kiesést érő Depor hazai BL-iksz után került a nyeregbe a Maldini-Tassotti tandem. Mivel Tassotti volt hivatalosan az edző, nem kis gond lett volna kideríteni, ki volt a főnök, ha nincs ez a kiváló felvétel, ahol mindenki kedvenc Maurója hozza az alap nézését, melyet 2015-ig nézhettünk a padon. Na, erre varrjatok AI-t! Annyira jól működött ez a tandem, hogy sikerült bejönni a 6. helyre a szezon végére, olyan örökzöld sikert levezényelve, mint az Inter 6-0-ás földbedöngölése. Ezután Maldini még bevállalta Paraguay nemzeti tizenegyének a vezetését, a vébén rekordot is állított, mint legidősebb szk. Tassotti pedig utoljára Sevcsenko rövid életű genoai kalandja alatt volt másodedző.

2001 őszén mindössze 10 bajnoki jutott Fatih Terimnek, aki nem tudta ezalatt meggyőzni Berlusconit, hogy ő lenne az ember a nyáron igencsak megerősített keret (Pirlo, Rui Costa, Inzaghi, Contra, Coloccini, Javi Moreno, Kutuzov (!), Brocchi (!!) csapattá építésére. A 2000-es UEFA Kupa diadal a Galatával Wenger Arsenalja felett persze jól nézett ki, és a Milant is ütötte a Fiornál a Coppa Italiában, épp mielőtt összeveszett az elnökkel és viharosan távozott — ez már egy ajánlólevélnek elég is lehetett. El kell mondani, hogy a török milanos eredménysora inkább volt hektikus, mint tragikus, és a fő ok a váltásra inkább a fenti lehetett, azaz Berlusconi egy ilyen mercato után már rövid távon is többet várt. Érdekesség, hogy ha lehet hinni egy török forrásnak, akkor barátságuk ennek ellenére megmaradt, a Don évekkel később, amikor miniszterelnökként Törökországba látogatott, találkozni tervezett vele. A helyére érkezett, akkor még egyáltalán nem mindent nyert all time sikerember Ancelotti kezdése minden volt, csak nem sikertörténet, erről itt bővebben számszakilag. Ezzel együtt is, elkezdte helyére tenni a nagy kirakós darabjait, úgymint megtalálta Pirlo posztját a védelem előtt. Annak is lehetett szerepe, hogy a híresztelések szerint jól tudott alkalmazkodni Berlusconi vezetési stílusához, úgy adva el neki a saját ötleteit, hogy a Don azt érezze, hogy ezek tulajdonképpen az ő fejéből pattantak ki. A szezon végén egy nagy hajrával sikerült befutni a 4. helyre, persze ebből februárban még nagyon kevés látszott, de erősen kellemetlen lett volna 2 hónap alatt kétszer váltani.

Ugrunk egy óriásit az időben, egészen 2013 januárjáig. Ez már annyira modern kor, hogy a blog ebben az időben már „régen” futott, akkor éppen a rövid életet megélt diavoli.hu oldalon. Biztosan nagyon szépeket írkáltunk akkoriban, volt olyan is, amikor nevettünk, de úgy jólesően, csak nem emlékszem már, mikor. Ez volt az a szezon, amikor a bravúrosan behúzott bronz (utolsó BL-hely) után is ki akarta tenni Berlusconi Allegrit, viszont a nagy pénznélküliségben sokallta azt az egy évnyi végkielégítést. Így tehát hosszas huzavona után maradt a 2011-es bajnokcsapat trénere, de csak egy évre, alaposan megcsorbult tekintéllyel. Bár Galliani minden kínos eredmény után mentegette, mondván, csak akkor teszik ki szezon közben, ha egymás után 10 meccset bukik, a Sassuolo otthonában elszenvedett, mai napig mély nyomot hagyó eseménysort nem lehetett másképpen kezelni. Ekkor kezdődött el a senatorok elhasználása vezetőedzőként, első jeles képviselőjük Seedorf lett. A hollandus instant emelt a szinten, összekapta a védekezést, melynek következtében elkezdtek sűrűbben gyűldögélni a pontocskák is. Beleszaladt ugyan néhány csúnyább zakóba is, ugyanis a rendelkezésre álló keret nagyon messze volt attól a színvonaltól, ami ahhoz kellett volna, hogy az általa kigondolt taktika működni tudjon. A fő probléma azonban abban rejlett, hogy az üres kassza állapotában is jelentős igazolásokat kért a Dontól, nagyon határozott elképzeléseket osztott meg, kire van szüksége. A Milannál azonban pont abban az évben ez nem így működött, ezért See át is adta a stafétát Pippónak, aki imádta ezt a kiváló játékosállományt.

Ha volt teljesen értelmetlen szezon közbeni edzőváltás, akkor Mihajlovic kirúgása biztosan az volt. Szó mi szó, az eredményei nem néztek ki jól, de mit lehetett várni Pippo 10. helye után? Az utolsó 5 meccse természetesen számszakilag tényleg masszívan ócska, de a három zakó olyan helyekről érkezett (Sassuolo, Atalanta, Juventus), amelyeknek abban az időben benne kellett lenniük a budgetben, a Lazio elleni 1-1 korrekt, a Chievo elleni 0-0 meg csak simán átlagosan szar. Mondom ezt úgy, hogy sosem voltam a szerb mester híve, és egyáltalán nem arról van szó, hogy sajnálatosan korai halála után mentegetni szeretném. A fő ok itt is a Donnal való kapcsolat megromlása lehetett, utóbbi egyre inkább elvesztette a kapcsolatát a valósággal, amikor BL-helyet és jó játékot követelt ilyen erősségű kerettel. A helyére a szezon utolsó 6 bajnokijára érkező Brocchi mint soronkövetkező szenátor, bár a fenti táblázat szerint radikális javulást hozott, csak dagasztotta tovább a mocsarat, olyan klasszikusokat maga mögött hagyva, mint az utolsó utáni perces Menez-pontmentés a San Siróban a Frosinone ellen. Hatodik, egyben utolsó meccse volt egyetlen rangadója, a már 100 éve biztosan BL-induló Roma SES-sel gálázott a San Siróban, csak a 87. percben fért fel az eredményjelzőre Bacca szépítése.

Egy újabb hajtépős szezon. Igen, ez volt az, amikor az elnököt Li Yonghongnak hívták, és idehozták Bonuccit csapatkapitánynak a Juventusból. Montella eredménysora nem volt megalázóan förtelmes, inkább csak kétségbeejtően kevés jött vissza a nagy nyári, eszetlen pénzszórásból, ezért pedig valakinek felelnie kellett. Szó se róla, nem sírtunk a pontrúgások királyának menesztése miatt. Rengeteg minden történhetett a színfalak mögött, az viszont biztos, hogy egy enervált, szürke, jellegtelen csapat enervált, szürke, jellegtelen edzőjétől köszönhettünk el. A helyére érkező újabb (és idáig utolsó) szenátor, Gattuso, bár év végére aránylag irányba tette a csapatot, instant semmilyen változást hozott, vagy ha mégis, akkor az inkább negatív volt. Biztosan sokan emlékszünk a sírva röhögős Benevento elleni 2-2-re, amikor a kapusuk egyenlített a végén. Akár még meg is engedve a Gattuso iránti elfogultságom befolyásolását, nem tudom azt mondani, hogy ez az edzőváltás megelőlegezett volna egy fényesebb jövőt, vagy akár jottányi köze is lett volna a 2022-es bajnokcsapat megalapozásához.

Hajnal előtt van a legsötétebb, és ez nagyon igaz erre a nagyon sok sebből vérző történetre Giampaolo mesterrel. Mindezt úgy, hogy a kezdetek Piolival is tragikusak voltak, vele konkréten negatív volt a gólkülünbségünk az első 16 bajnokin, ez pedig unikum a vizsgált időszakban. És igen, joggal gondoltuk azt, hogy ezért kár volt kirúgni Gattusót. Lehet, hogy az isteni Stefano eredményei szánalmasak voltak, de felüdülés volt őt nézni a Sampdoria filozófusának és stílusedzőjének esetlensége, oktalansága, oda nem valósága után. Kedvenc idézetem a korból Alessio kollégától származik, egy kép alá kummantolta be, hogy „vajon elzártam-e a gázt”, tökéletesen leírva a banális helyzetekben szorongó, deprivált kisembert. A fő különbség az előző esetekhez képest talán az volt, hogy most már megvoltak a fundamentumok, lett egy stabil tulajdonos (Eliott), hiteles és kompetens vezetés (Maldini), lement egy erős mercato, viszont az edzőválasztás nagyon mellément. Mondom ezt úgy, hogy Ibra érkezése és a koronajárvány jótékony zárlata nélkül az egy nagyon jó kérdés, mire futott volna ki Piolival.

Amikor elkezdtem ezen az anyagon dolgozni, még nem tudtam, hogy ennyire aktuális lesz. Fonseca a vizsgált időszakban a legjobb 5 mecces szériát hozta azok közül, akiknek idő előtt megköszönték. A támadójátékunk tényleg vérszegény, de alig kapunk már gólt. Erre idehozták azt az újabb portugált, aki szintén védekezési betonmanager inkább. Lehet ezt több oldalról is cincálni persze, és nyilván ne kezdjünk el elmenni a másik végletbe. A váltást nem igazolják a legközelebbi múlt eredményei és az általuk elhozott, még mindig halványan, de már egyértelműen javuló tendencia. A játék persze teljesen koncepciótlan képet mutat, ennyi idő alatt sem derült ki, mit gondol a futballról az előző portugál szakember, és hogy hova tart vajon ez az egész, ha akárhová. 4 sörrel, jó társaságban is, konkrétan katasztrofális az élvezeti színvonal. Az újabb és újabb összeveszéseket már nem is említve, és itt nem a sörökre vagy a blogger kollégákra gondolok, természetesen. A nagy kérdés inkább az, mit várhatunk, ha várhatunk bármit is egy ilyen, szezon közbeni váltástól?

De összegezzünk előbb a már lezárt aktákat értékelve!

PS. Itt a 2-esnél rövid távon is megérte, ezt benéztem.

Vonjunk le néhány következtetést!

1. A Milannal általában ritkán történik szezon közbeni edzóváltás, de ha egy bekövetkezik, akkor rövid időn belül valószínűleg következik egy újabb, mielőtt sikerül tartós megoldást találni.
2. A vizsgált időszakban minden interim edző ki tudta húzni a szezon végéig legalább, nem volt dupla váltás.
3. A rövid távú, instant hatást vizsgáló sikerráta becsült értéke 33 50%.
4. A hosszú távú sikerráta becsült értéke is 33%.
5. Egy fundamentálisan rossz, nagyon nem nyerő helyzetet egy szezon közbeni edzőváltás nemhogy megoldani nem, kozmetikázni sem képes.
6. Abban a ritka és kivételes helyzetben is, amikor az edző személye a sikerek elmaradásának fő gátja, az átmenet hosszabb időt vesz igénybe, ez pedig kikezdheti a döntéshozók türelmét.

És akkor most alkalmazzuk a lenini elméletet a sztálini szituációban, és részemről hadd zárjam a posztot néhány vitaindító kérdéssel:

1. Voltunk-e akkora szarban, hogy megérje egy maximum 50%-os becsült beválási rátát ígérő eszközhöz nyúlni?
2. Jogos-e azt gondolni, hogy a fenti hatos pont (azaz Példa 2 és Példa 6) vagy ahhoz közeli helyzettel írható-le a mostani képlet?
3. Fonseca relatíve „jó” eredményeit figyelembe véve mennyi a valószínűsége annak, hogy utódja rövid távon (is) képes lesz őt überelni?
4. Túllépve a fenti kereteken, mi jelen helyzetben a siker mércéje, mit várhatunk reálisan Conceicaótól?
5. Hogy legyen egy kis könnyen visszamérhető vállalás is, tippeljük meg Conceicao szerzett pontjait az öt első bajnokiján! (Cagliari, Como, Juventus, Parma, Inter)

Ilyen körülmények között azért nem is olyan bonyolult ilyen hosszú posztot megírni!

És persze várom a válaszokat erre az 5 kérdésre!