Pajtások, tegnap este újabb nagyszerű bajnokit csodálhattunk meg. És ami még szenzációsabb, hogy ismét nyertünk, és újra nem kaptunk gólt! Mi a pozitív fordulat, ha nem ez? Igen, szenvedős volt, igen, olyan volt, mint egy kényszermunkaszámba menő száraz töcskölés, de a tre punti és a clean sheet akkor is a mienk! A gólunk parádés volt, komoly összjáték eredménye, G-től nagyon kellett ez az eredményes kezdés. A csapat folyamatosan két meccset játszik hetente, mindig vannak sérültek, tele vagyunk egy halom új arccal, maga a szezon egy gigantikus káosz, szóval ez a győzelem bőven-bőven a szebb lapokra kívánkozik. Hajtás után egy erősen szubjektív szösszenet, akit a szakmai része érdekel, az porolja le a Tudás Fáját, a 3. lefűzött dosszié lesz, a sárga szekció 10.4.A-nál, ahol a grönlandi lepkék szaporodását tárgyalják.

Úgy esett, hogy egy családi összejövetelről az esti órákban már csak a sokadik opcióval, egy kellemes kis vonatozással sikerült csak visszaevickélni a székesfővárosba. És nem, egy kortyot sem ittam. Pedig szívesen emlékeznék kevesebbre, és még nem is fáztam volna annyira. Mindegy. Szóval, a kedves kis Bzmotra való holdvilágos felszállás, gyerekkorom minden emlékével, amikor számonkért minket a kalauz, hogy szétáztattuk a padlót a kecskeméti piacról hazacipelt 5 kiló savanyúkáposztával, vagy amikor elmentünk gyalog a lajosi piacra, és napos csibéket meg kacsákat (szerintem libákat is) hoztunk haza gyalog a sínen menetelve. Szóval, ez a részre még jó volt, de ekkor még el sem indult a meccs.

Aztán 20:40-kor ütemesen átszálltunk erre a nagyszerűségre, amit elvileg még a ruszkiktól kaptunk államadósság-törlesztés fejében. Uzsgyi az egyik beceneve, RA-1 néven futnak amúgy az Anyaszovjetunióban, mint a legkisebb vonat a kollekcióban, réjlszóvij avtóbusz, azaz sínen járó busz vagy mi. Nálunk összefűzve közlekednek, mint a bodobácsok. Sosem tudtam elképzelni sem, milyen népek közlekednek ezen ebben az órában, de most kiderült. 20:40-kor indult, és mindössze 2 óra 4 percet ígért a MÁV erre az interkontinentális, 73 kilométeres távra.

20:45, Felsőlajos előtt valahol, 3 km

Eddig minden fasza, még nem hűltünk ki a meleg Bz után, és egyelőre még nem tűnt fel a színen az a sok vicces ember, akivel majd megismerkedünk hamarosan. Közben kifutnak a mieink is a gyepre. Nem is ismertem fel őket egyből, ez a legújabb takonyzöld nekem még nem volt meg. Csak ezeket az idézőjeleket nem értettem. Ez egyfajta összekacsintós humor arra utalva, hogy ez nem futball, hanem labdarúgás jellegű gimnasztikus recskázás? Nem tudom, Múzsa például nagyon mélyen hozta önmagát, nem volt ott semmi demó verzió. Mindegy.

20:47, Táborfalva előtt valahol, 6 km

Harsány, szélesen gesztikuláló, kapucnis felszállók dobognak el mellettünk. Ha nem emlékeznék egy nagyon régi ÉS-cikkre egy szárnyvonalas élményről, ahol a békés utasok inkább összekuporognak, mint a kismalacok, hogy ne fosztogassák ki őket, de aztán úgyis fizetni kell, akkor nem gondolnék semmi rosszra. De asszonypajtás is összerezzen, persze megnyugtatom. De régi igazság, hogy aki nagyon hangos, az nem lesz olyan tagbaszakadt legény, ellenberger aki tényleg ijesztő, az nem csap nagy zajt. De egyelőre ilyen nincsen.

Csáó bácsit döntik fel a balszárnyunkon, egy visszatett labdát nem túl jól talál el a veronai Duda, középre száll, de Mike így is csak belepaskolni tud. Nem tűnt jó kezdésnek, de ez volt a vendégek egyik legnagyobb helyzete az egész meccsen.

21:10 Hernád után, 20 km

A fenti társaság, úgy néz ki, ismeri egymást. Ez a része ijesztő. Az viszont nem, hogy inkább egymás csesztetésével vannak elfoglalva. Mennek a mosdatlan oltások, isznak is valamit. Néha el-elkorzózik valaki mellettünk, de nem vagyunk érdekesek. Van egy kisebb dulakodás, de nem komoly, egyik-másik srác egy négyessel arrább huppan. De itt aztán van hely. Az előre emlegetett Örkénynél, aminek a vasútállomását, Isten bocsássa meg, de én csak Forum Romanumnak hívom, mert mindig akkora a pezsgés, alig van felszálló, és ezt nem bántam egyáltalán.

A vaterás Messi kavargatásából Rejni kap labdát, kicsit vezeti a jobbon, aztán vendégszorításban, de istenesen rásomja, jó erős 20-ról. A sistergős lövés be is férne a bal alsóba, de nagy kedvencünk, az örök Montipo résen van. Szép jelenet volt. Rén pedig sokat dolgozott, nem is csoda, ha el-el tűnik néha, rengeteget van a pályán.

21:18, Dabas, 25 km

A térség gazdasági szívcsakrájában leszállnak végre a hangos utazótársak, heves kurjongatások közepette. Nem megy ez egyszerűen, mert ottfelejtenek egy felmosónyelet (lehet, festőhengerhez való, nem értek hozzá, szerencsére), meg egy sapkát is. Nem elhanyagolható oldalkitérőkkel visszarobognak, tolódnak, mint a mi fiaink ősszel a Pool ellen. De a vonat mindenkit megvár, nem megy tovább, amíg le nem kászálódnak. Egy kapucnis útitárs bezárkózik a slozira, a feketehajú, vékony húszas kalauzcsajszi megpróbálja kiszedni és elszámoltatni, de szerencsére nem viszi túlzásba.

Itt volt egy nagy pillanat, kérem. Sziauram hosszú indításával kilép Szánti, és nagyon sokunk szerint pippósan teszi el a kapus mellett. Ilyen kiszorított helyzetből, ilyen elgurítást csak a legfaszább prima punták tudnak. Amikor a labda épphogy elvánszorog a hosszú sarokba, senki sem éri el, mintha cérnán húznák. Sajnos behúzták a lest, de ez egy nagy élmény marad sokunknak.

21:33 Inárcs-Kakucs után, 31 km

Itt már kezd alakulni a kaland. Ócsa előtt veszteglés az éjszakai ugaron, a Putyin-paripát többször is újra kell csörlőzni. A roppant megnyerő mosolyú kalauzhölgytől még az sem esik rosszul, hogy késünk, az a megfogalmazás pedig, hogy „a vonat forgalomképesnek tűnik, de állnunk kell majd 15 percet” eladja az egész estét. Gondoltam én, hogy nem fasza minden, hiszen gondterhelten elporzott oda-s vissza a jól megtermett masiniszta, plusz a fűtést is lekapcsolták, azt a jó sokat. Vissza is veszem a bőrkabátom, de nem úgy. A vonatot egy jólszituált, fiatalos, és egyáltalán nem szomjas társaság uralja ekkor. A szórványosan felvillanó menőbb cuccok és sérók között felbukkan egy-egy nem túlöltözött hölgy is. Szerencsére nem hagyták, hogy fázzanak.

Múzsa menetrendszerűen vág a bagolyfészekbe egy kínkeservesen kiszenvedett helyzetet.

22:07, Ócsa még mindig, 40 km

A hideg kezd csontig vágni, egyáltalán nem kellemes. Az asszony már sokadjára ígéri meg, hogy a jövő héten nem megy el velem sehová. Megölelem, megnyugszik. Kitör a pisi-gate, ami nem is csoda, mert a pia, ha meg is ment a vacogástól, utat követel magának. Egy erősen kifestett, szétparfümözött, csillogós mindenfélékbe, de nem túl hosszúkba bújt csajszika, minden buli hivatalos képviselője, de mégis milyen buliba lehet odaérni ezzel a retek járattal, kikiabálja a sloziból az ott kempelő ipsét, hogy neki MOST pisilnie kell. Bástyánk nem túl büszkén, kapucniját mélyen szemébe húzva előkujtorog. Egy fecske nyarat csinál, utána mindenki brunyálni akar, megy a sorállás és az évődés, még a férfiak is kiveszik a részüket belőle. Tényleg ennyire fontos volt, vagy csak mást nem lehet itt már csinálni? Pedig volt alkalom a kültéri lehetőségre bőven.

Beáll a félidőben Leao, és sebességével rögtön színt hoz a jellegtelen tusakodásba. Lövése ugyan levágódik, a reménykedésünket viszont feléleszti. Kár, hogy túl sok helyzet jön ki Múzsára, aki erre csak egy nótát fúj mindig.

22:26, Gyál és vidéke, 49 km

Nem kis megkönnyebbülésünkre sikerült végre kitörni ebből az ócska helyzetből. Robogunk, mint egy jó Pioli csapat tavasszal.

A gól. A két Himenez összjátéka, Rafa berobbanása, finom gólpassza. J habkönnyű bejátszása, Rafa légies érintése, G torreádor-döfése.

22:36, Pestszentimre körül, 53 km

Jól esik beérni a főváros közigazgatási határain belülre. Nemcsak nekünk, a korábban a budoárban hősiesen kitartó kolléga most lecsippant a kellemes kalauzlánynak valami érvényes cuccot. Utána nagyon illedelmesen meg is kérdezi tőlem, tudom-e, hogy mikor megy vissza a vonat. Meglepetten visszakérdezek, hát megy ez még vissza? Azt mondja, igen, persze. Később megnézem, tényleg, 23:30-kor indul a Nyugatiból. Utána viszont csak fél ötkor. Erre mondják, hogy között pálya.

Az utolsó percekben megpróbált valamit a Verona, de egy Miklós által könnyedén leszedett hervatag lövésig jutottak csak a 93. percben. Csak a pontért jöttek, sündisznóállásban töltötték az egész meccset. Azzal a parádés firkával viszont túljártunk az eszükön. Én szeretek 1-0-ra nyerni, nekem ez tetszik.

22:50, Kőbánya-Kispest, 62 km

Sosem örültem még ennyire a Kökinek. Ez a vonat annyira a Szovjetunió, de még annak is a Kirgiz ASZSZK-ja. A sárgamellényes kopper, marcona vasútőrök is tiszteletüket teszik a motorkocsi vezetőállásánál. Szerencsére nem fagyunk oda a világháborús betonlépcsőre, így aztán bejutunk a Metrovagonmás következő szerelvényére. Nyitott ajtóval várjuk a hét perc leteltét. Egy praktikus utas előszed egy tartalék pulóvert a sporttáska mélyéről. Mi persze nem készültünk. Asszony kárörvendve jegyzi meg, hogy olyan lila az orrom, mint az alkoholistáknak. Nem tartom magamban, hogy ő is kinéz egy jóravaló fagysérültnek, ne szerénykedjen. Utána az ajtók záródnak, elnyel minket az alagút. A metró ilyenkor bulijárgány a Népligettől. Mi még csak a Deáknál vagyunk, amikor a sztyeppek rakétája beér a Nyugatiba, ha lehet hinni a MÁV-os lájvszkórnak. Nem fáj, az igazi meccset mi nyertük. Itt jegyzem meg, hogy Sottil is pályára lépett a Milanban, egész fasza kis játékosnak tűnt, nem is értettem, miért engedte ide a Dózsa ilyen kondíciókkal. Persze, ez este nem váltotta meg a világot.

Kedden meg kell pakolni az északi kakafeyeket, gyertek majd, forzázzuk ki valahogy!