Pajtások, emberi számítások szerint ez a szezon 52. — egyben utolsó beharangozója. Miről is szólhatna másról, minthogy megköszönjük, hogy értelmet adtak szürke kis hétköznapjainknak, hétről hétre bűnös kis alibit, menetrendszerinti közösségi élményt. Sportszempontból persze egy óriási tükörtojásnulla, de a blog fennállásának 16. esztendejében ez nem életbevágó. Leszarom az egészet, eddig sem az eredmények miatt voltam itt, ezután sem fognak érdekelni. Szerencsére a Milan van akkor klub, van olyan, párját ritkító történelme, hogy nem tudok lealacsonyodni a rivalizálás szintjére, nem érdekel, hogy éppen sehol sem vagyunk tényezők. Hajtás után ezért köszönetet mondunk a szezon mókamestereinek.

Köszönet Garrinak az izgalmas megnyitásért. Egy parti során hogy lehet több vezércselt megjátszani — na erre kellenek az igazi nagymesterek! A parasztáldozatokért nem volt kár, a sáncolást hagyjuk meg a falusi csokra, a bakugrások párjukat ritkították, a stratégia kelepcébe csalt mindenkit (tényleg), a pozíciós játék gépies idegőrlése, a harctér módszeres felégetése pedig olyan kérlelhetetlen következetességgel ment centiméterről centiméterre előre, amit csak Donyeck előterében láthatott ember az elmúlt 3 évben.

Köszönet Ibrának a Jupiter méretét megszégyenítő felfuvalkodottságú arcáért, az azzal arányosan híg karakteréért, a csak örökölhető és eljátszható bárgyú elbizakodottságáért, amelyek együttesen a világ legnevetségesebb klubvezetőjévé tették. A másik oldalon Nedvedből sem sugárzottak a kiérlelt, mély gondolatok, de ő legalább ösztönösen érezte, hová kell nyúlni. Ő azonban elhitte, hogy minden szerepben is tündökölni fog, ha már 35-ről beollózta a Sienának 3-1-es vezetéznél. Megérdemelne a helyezésünkhöz méltó számú gombóc fagyit az orbitális méretű ormányába.

Köszönet Paolo Scaroninak, amiért fajsúlyos doyen, senior vezérbika szerepében is egy súlytalan, fogatlan vén bohóc.

Köszönet Furlaninak, amiért nem engedi feledtetni a teljesen inkompetens, dilettáns, botcsinálta klubvezetők eszményét. Mintha Mary Poppins esernyőjéből pottyant volna a Casa Milanba.

Köszönet Moncadának az ötödikesek szintjét megszégyenítő, hajnalba nyúló fifázásokért, a kétségbeesésig tájidegen, képtelenül elbaszott, Excelből kinőni nem tudó és nem is akaró átigazolásokárt. Talán az amatőr ligából már nem hullanak ki a jövő nagy reménységei.

Köszönet Fonsecának, amiért megmutatta, mennyire is esendő Zorro, mennyire védtelen a magányos lovag az egy szál kardjával, milyen az, amikor korunk Don Quijotéje ellen összefog az egész világ, de leginkább a sajátjai, de pedig ő mindent jól csinált.

Köszönet Conceicaónak, amiért sudribunkó, tajték tahó létére egy pillanatig is elhitte, hogy egy lapra kerülhet az AC Milannal. Ez nem egy falusi csapat, hogy bemutassunk a szomszéd tehenészeknek, ha mi círtuk el a plüss Farkasházyt a búcsúban.

Köszönet egy olyan fékevesztett, ereszd el a hajam, kopposan zárlatos, jéghegyet leolvasztó, teljesen bassza meg a rühes kutya téli átigazolási szezonért, amit Zamparini Preziosival sem tudott volna összehozni.

Köszönet Vodkafunak, amiért idáig húzta a fosbűzű kondenzcsíkját.

Köszönet Urbán Flórinak, hogy a csapat első számú szurkolója volt, padról egyenesen.

Köszönet Theónak, amiért akkora züllést mutatott be, amely viharos gyorsaságával bármelyik apácából lett örömleányt lealáz.

Köszönet Csáónak a riadt, Úristen mindenkinél nagyobb vagyok, de azt se tudom, hol vagyok, inkább hadd süllyedjek el az összes öngólommal fellépéséért.

Köszönet Lótusznak, amiért az ezeregyéjszaka egyetlen holdtöltéjét feledhetetlenné varázsolta.

Köszönet Sétálónak, amiért harmadik családot teremtett Milanellóban.

Köszönet Csukunak, hogy ennyire szar.

Köszönet Mormotának, hogy Gattuso helyett is Gattusója volt a csapatnak, akkor is, ha 20 éve nincs is már ilyen.

Köszönet a holland ifistáknak, amiért megmutatták, hogy egy szál füves ciginek is vékony a füstje, de több tartalmat hordoz, mint ez a bolhacirkusz.

Köszönet a spagettiseknek, amiért önfeledten beleverték a szószunkba.

Köszönet a kecsaposnak, hogy megidézett egy méregdrága Bojan Krikicset.

Köszönet Teraszcsávónak, hogy hűen illusztrálja, milyen lenne a Serie C2-ben.

Köszönet a kuzinoknak, hogy fogadásból ennyiszer kikaptak tőlünk.

Köszönet Múzsa Józsinak, hogy együttérzést kelt a papucsállatkák irányában.

Köszönet Pulinak a 20 kanadai pontjáért a ligában.

Köszönet Rénesnek Seedorf megidézéséért.

Köszönet Leaónak, amiért akkora local legend, mint anno Illés Béla volt az MTK-ban.

Köszönet Piolinak, amiért végre eltakarodott, ezért a kukások lehetnek minden idők egyik legvéznább bajnokcsapata.

És Ti kinek köszönitek meg?