Elmosta a Húgy # Milan 2-2 Pisa

Pajtások, ez most nem jött össze. Bármennyire is hígnak néztek ki a vendégek, végül elkaptuk tőlük az alsóági fertőzést, és elcsöpögött ujjaink között a nyúlós végtermék. Az előzetes várakozásokhoz képest ez csalódás, legtöbbünk győzelmet várt, jogosan. Ha onnan nézzük, hogy az erősen ikszes Dózsa-meccset behúztuk, az első körben nagyon hasonló helyzetben még az egy pont sem jött össze, egyébiránt pedig a tabella második helyén tanyázunk a tavalyi ágybavizelés után, akkor sok ok a panaszkodásra nem lehet. Hajtás után kisajtolt vizeletminta. Ha valaki húgyhalálában olvassa, akkor annyit elárulok, hogy hárompont-otthontartási problémáink vannak, mely az inkontinencia egy bizonyos, igen nemes válfaja.

Maxnak sem sok fejtörést okozott a kezdő összeállítása

Nagyjából annyit tudott eldönteni, hogy Szkunku vagy Imre kezdjen-e kilencesben. Úgyhogy ettől a fejtöréstől több haja nem hullott ki abból a kevésből. A padon ült előbbi mellett a pihentetni kívánt Zsuzsanna, Atis, Odogu, aki valszeg pont úgy néz ki, mint Tél és Atis, és egyébként védő, Sala, aki valszeg pont úgy néz ki, mint Tél és Atis és Odogu, és egyébként védő. Valamint a két kapus. Na, ebből főzzél, Hugyos Józsi! Értem, hogy Pisa, de ez meg Szar!!!

Az a bizonyos átütő erő

Nem most jöttünk rá, hogy Rabló és Puli annyi kakaót tudnak hozzáadni a Maxi bácsi által megálmodott, erősen fizikális játékba, amit egyszerűen nem tudunk pótolni. Úgy, hogy sok hiányzónk egyébként nincs, összesen öt. Ez a keret egy sorozatra pont elég, fogakat összeszorítva, mert könnyen elég, vagy feloldja a húgysav. Ezért is inkább csak kellemetlen volt mint bosszantó, hogy a minden meccset végigtoló Modric elszórja a labdákat, mezőnyben messze vagyunk a hibátlantól, rengeteg a hiba, oda az a lehengerlő, kicsattanó, fickándozó játékkedv és összeszedettség, amivel például a mumus Udinesét vagy a fél tucat belgacsokis gombócot benyelő putris bajnokot kiporoltuk. Talán 10 perc volt összesen, a 60-70. táján, amikor be tudtuk szorítani huzamosabban a vendégeket, és jöttek egymás után a helyzetek. Ez bizony langyos volt, mint a nadrág szára alól előgördülő pisicseppek. Talán nem véletlen, hogy a 37 éves, egyébként irigylésre méltó génekkel bíró, húgyvérűségben aligha szenvedő Kádrágó tényező tudott lenni, sőt, sajnos. Slusszpoén, hogy a vége után kettővel, Széles, hugyos bakkecske módjára, teljesen valószerűtlen módon átüzekedte magát a vendégeken, és valami rejtélyes módon még a labda is nála maradt. Tiszta lövőhelyzet, kár, hogy kísérlete elszitált szomorkásan, mint parasztbácsi csizmája mellett a barázdáról levágódó ökörhúgy.

Atikám mint szürke szamár a ködben

Csak lesett a srác, nem találta fel magát könnyen, hogyan is kellene viselnie magát egy ilyen rendezvényen. A hidegzuhannyal felérő második vendég gól egy az egyben az övé, mintha én lettem volna ott a szatyornyi visszaváltandó tejesüveggel. Csak amíg nekem 22 centet írtak jóvá egységenként, neki talán egy picivel többet. Na de ne törjünk húgycsövet felette, a svájci kettő még pont nem veri nyakon menetrendszerint az olasz kupacsapatokat, de főleg azért, mert el sem indulnak ezekben a sorozatokban. Mikor hullassa el a csikófogait, akarom mondani hugyozza magát telibe, ha nem most? A gólja meg, nem kis részben onnan jött, hogy radar alatt mozgott, random walk mozgását nem követték a húgykavicsok. Szép lövés, gyönyörűen lesuvickolta a belső kapufát, Originak hétfőn ott nem kell majd áttörölnie a műszálas kendővel. És ugye kompenzálta a betlijét.

Csöveskapitány @Balage toborozza a legénységét

Ami hellyel-közzel meg is lenne, az például hatalmas öröm, hogy Leao megtalálta a góllövő cipőjét. Az már kevésbé, hogy csatárgólokból annyit látunk, mint amerikai tengerészgyalogosból a Blahán. Veszélyes vizekre eveztünk, kis lélekvesztőnk csak úgy cikázik a húgytenger vesekőszirtjei között. Egyik, és fontosabb szolgálati közlemény, hogy tegnap majdnem felvettünk egy podit BB kollégával, csak ott bicsaklott meg a dolog, hogy amikor rányomtam a végén az effektekre, akkor behalt az app. Pedig jól indult, mert egy megyéből származó Cabernet Franc-t áldoztunk fel a felvételre, és a téma is jó volt, szerintem. No semmi gond, majd legközelebb, akkor már hátha többen leszünk! Közben nem csökken a nyomás a húgyhólyagunkon, kedden már a kisebbik fekete-kék kártevőkkel néz szembe legyengült szervezetünk. Nem megyünk messzire tehát, és nem csak azért, mert vizelettartási problémáink lennének! Második, teljesen indokolatlan szolgálati közlemény, hogy mostanában a jakutföli Szakha rádiót hallgatom, szerintem akkor is rokonunk vagyunk velük nyelvileg, ha ez tudományosan alá nem támasztott. És ha már október 23 környéke, komolyzene-kedvelők már délután ötkor meg tudják hallgatni az orosz himnuszt az időeltolódás miatt!