Urak! A világ nyolcadik csodája! Okafogyott betalál Pippo-emlékdíjasan, nem rossz. Bumfordi Lófaszcsík csölője 25-ről elsül, az se rossz! Zsuzsa bácsi szöglet után pippózik, az még mindig nem rossz! De az hogy Vegyeskereskedés kezd, jól is játszik, egészen emeletes statokat hoz, úgy, hogy idegenben vagyunk, hátrányba kerülünk, utána viszont játsszi könnyedséggel feltörjük a bunkerező kiscsapat védelmét, na ez már tényleg rendkívüli!!! Simán játszhat ő is, nem tud ő semmivel sem kevesebbet, mint a kihagyhatatlan totemállat Radesz Radovánovics, aki akkora sztár, hogy majdnem adott érte a Fenerbahce egyszer 5-öt, de aztán nem, vagy a hikomat hipszter Tamás báttya kunyhója, aki olyan girhes, hogy a déli szellő bedönti az oldalát. Na ez az kérem, ez az, hogy ezt is megértük elvtársak, azt a kutya mindenit!!!

Urak, alig 2 óra múlva a nagyszerű veronai legények várnak aranylábúinkra. A Hellas nem jó csapat egyáltalán, tavaly emlékezetes körülmények között maradtak bent, 38 forduló után az elvileg kieső 18. helyen szerénykedtek, azonban tettek nekünk egy óriási szívességet, és az osztályozón kibaszarintották az egyik, ha nem a legnagyobb mumusunkat, a gyalázatos Speciált. Ilyen gyenge szereplés után is képesek voltak nagyon durván pluszos, 44 millió nettó egyenlegű mercatót tolni, ami annak köszönhető, hogy véglegesen túladtak az előző nyáron kölcsön+opció keretében már egyszer eladott spílereken, úgy mint a kis Simonén, Cancellierin és ezen poszt múzsáján is. A megmaradt húzóemberek közül megszabadultak még Tamezétől és Sulemánától is, úgy hogy nem is kaptak sokat értük. Ehhez képest még mindig jól muzsikálnak, van 7 pontjuk 4 meccsből, mondhatni teljesen ott vannak a nyakunkon. Hajtás után kimazsolázzuk a részleteket, de csak szőr mentén.

Continue reading →

Boldog Őszet mindenkinek!!!

Boldog Tanévkezdést az ifjú olvasóknak!!! Meg a szüleiknek is.

Szeptember elseje van, lesz, ideje leszámolnunk a nyárral — gennyesen gusztustalan módon indult, aztán legényesen szárba szökött, mint a búza júliusban, persze a legszebb bimbaja az rútul lefagyott — pedig tényleg csak két perc plusz napsugárka hiányzott az Usánka-Irán unióhoz a csatársorunkban. Sokak— köztük magam és jómagam — nem kis meglepetésére nemcsak, hogy hibátlanul, de izgalommentesen és fölényesen nyertük az előszezon eddigi két meccsét. Nem kis dolog ez, hiszen egy Torkó vagy Battonya ellen bármikor nyitottak vagyunk egy terepszállásra. A csúcspont és egyben beteljesedés ma esti fővárosi látogatásunk. Vendéglátóink általános foskazán formának örvendenek, nomen est omen, Kókuszpók harmadik szezonja mindig móka és kacagás. Salerno bestiáit sose fogadd felkészületlenül, mert beterít a Kanredva — pont ezt történt velük — az egy évvel ezelőtt végkiárúsított és idén nyáron tovább minőségtelenített Verona se véletlenül ver oda, haha. Akinek Lengyelország elnöke is betalál, ez ne nagyon ugráljon, akkor se, ha a púpos Belotti közben megtalálta a góllövő cipőjét. Minden adott hozzá, hogy a kéthetes válogatott szünetben ránkvarrja a második csillagot a minőségi talján sportsajtó. Hajts, hajtsunk érte, hajtsunk le a Score-ba és hajtsuk le a korsókat.

Na, miről is kéne írni? Legszívesebben kitörölném a picsába az egészet. Amikor belekezdtünk az alábbi kérdőív kitöltésébe, akkor még épp hogy csak elküldték Maldinit, de még élt a Don, és még szó sem volt arról, hogy Tonhalat elűzik Newcastle-be. Azóta minden nappal csak egyre szarabb, és ez olyan szinten aláássa a motivációt, hogy mindig találok kibúvót, miért csúszik ez a poszt még egy nappal. Ehh, és közben ott volt a szezon, ami ugyan kimondottan nem volt jó, de legalább még nem kevésszer egészen szar is. Na de nem siránkozok tovább következzék a szokásos kérdezz-felelek, hajtás után pedig ne légy rest, válaszolj a negyvenmilliós kérdésre tenmagad is — RIP Vágó István.

Continue reading →

Minden nappal egyre inkább megkésett ez a poszt, inkább ma megírom, mert holnap, lehet, tovább bővül ez a lista. De tekintsük ezt a posztot úgy mint referenciát további, nagyszerű posztokhoz, amelyek érdem szerinti terjedelemben kifejtik mindazt, ami ide csak fél sorban vések fel. Ja, milyen volt a Verona ellen? Semmi, csak az átlagos, találtunk egy gólt, Dikaz harcolta ki, Zsír értékesítette a tizit, aztán a szokásos cserék után és közben kaptunk egy szottyadt egyenlítést, utána meg meddő gyömöszölés, a végén meg Rafa kétszer is villant, szemkápráztató módon. Hajtás után képeskönyv képek nélkül. Azt egyébként már nem tudom, melyik kummanttárs jegyezte meg, hogy a Verona ballagási egyenruhába öltözött, ez a galléros valami tényleg úgy nézett ki. De nagyon jó volt, na.

Continue reading →

Pajtások, hát ezt is letudtuk. Nem volt jó, de cserébe vége lett. Nyilván, ha visszanéznék egy-két forrást, akkor részletesebben vissza tudnám adni, de nem hiszem, hogy erre van igény. Nálam biztosan nincs, annak ellenére, hogy a BL-elődöntő mégiscsak piros betűs ünnep a mi kis szerény évkönyveinkben, azért az lehorgasztó, hogy még csak május idusa, és már a 4. Madonninát buktuk el az évben, gólt sem rúgva. Lealázva most mondjuk pont nem lettünk, szóval még ez volt a legjobb mind a négy vereség közül. Zseniális. Köszönjük szépen az ilyen legjobbakat. Hajtás után röviden sommázunk.

Vannak dolgok, amiket az ember elképzel, hogy milyen lesz, ha majd egyszer, vagy, milyen lesz, ha majd még egyszer valaha megadatik az életben. A BL-elődöntőt és a róla szóló posztot nem úgy képzeltem el, hogy ülök egy bajor kisváros ír pubjában, a Real meccset nézve, örülök, hogy van net valamilyen, és kólát iszom, mert én vezetek haza. Meg nem tudok már futni vagy két hete, és nem is jönnek úgy az ipponok sorjában. No de a haverom örül mint Real szurkoló, hogy van hol nézni a meccset, végre már asztalunk is van, nem a párkányon szorongunk, effektíve az esőben sétálva az összes „sports pubnak” csúfolt helyből súlyosan kiábrándulva, már arra készülve, hogy majd esetleg sztrímelünk valamit. És 42 perc után vezet a Real és egyre közelebb van az a kép, amit már mindenki látott, legfeljebb nem mert elhinni már a nyolcaddöntők után. Hajtás után felvezetünk, na most kurva sok kiérlelt gondolatot ne várjatok, mert egyrészt rikácsolnak a németek, másrészt itt még kibaszott dohányzás is van, harmadrészt ezen a neten max a szcientológia egyházba tudok felvételt kérni, egy Stefano Pioli interjút nem tudok betölteni.

Pajtások, még jóformán túl sem tettük magunkat a legutóbbi pontvesztésen, máris itt a soron következő bajnoki futam. Azt is mondhatjuk, hogy itt a lehetőség a javításra. Ez már tényleg a hajrá, a záró öt fordulót nyitjuk meg a Coccolino ellen. Ellenfelünk semmi speciálisat nem tud, ettől még elvan a második helyen, mint a tejbetök, és például azzal a semmi speciálissal is 4-0-ra kifújták az orrunkat legutóbb. Igazság szerint teljesen mindegy, hogy ki az ellenfelünk a bajnokságban, egy kellemetlen 1-1-re bárhol, bármikor jók vagyunk. A sorsolás — merthogy most már azt is nézni kell — alapján ez még akár a mi fordulónk is lehet, kedvező esetben végletekig kiélezhetjük a roncsderbyt, és tényleg csak Gasp meg Mourinho csatlakozása kell ahhoz, hogy 3 pont legyen a különbség a második és a hetedik helyezett között. A döntetlennel vagy vereséggel ne adj Isten persze még ugyanúgy beérhetünk a négybe, de a kummantolói általános válsághangulatot figyelembe véve ettől most eltekintenék. És tegyük hozzá, hogy közben BL-elődöntőre készülünk a városi rivális ellen, 20 év után, ennek minden perce ünnep lesz, alig várom már. Hajtás után röviden felvázoljuk, mire számíthatunk.

Pajtások, ez már egyszerűbb ebben a szezonban nem lesz, a sűrűség fojtogató, közben a fordulatszám esni látszik, amolyan tötyögős, és csak ritkán felpörgős. 7 nap 3 meccsel nagyon komoly erőpróba, ha már kettőn olyan eredményt érnénk el, amilyet szeretnénk, az se lenne kis dolog, de igazán akkor lennénk egyenesben, ha mindhármat hoznánk. Mindezt úgy, hogy ebben a versenyszámban egész évben gyengék vagyunk. Hajtás után nagyon röviden felvezetjük az elviekben legkönnyebb partit ebből a trióból.