Péntek délután elkezdődött az új szezonra való felkészülés: ez a Raduno megint más volt valamiben, hiszen előtte hivatalosan is bemutatták Szinisa Mihajlovicsot, és kérdezni is lehetett Silvio Berlusconitól: még ha úgy tűnt, hogy nem kapunk, de végül elhangzottak ígéretek is, mi pedig várhatjuk a mercato végét, hogy ebből ugyan mi sül majd ki. Idénykezdet, és ami egy nap alatt történhetett – a hajtás után. Continue reading
Na, és akkor ez is bekövetkezett. Régóta lebegtették már a dolgot, mindenki kirókázhatta már magát, akinek nem nem amputálták még a gyomrát. Ezt az embert tényleg zsigerből lehetett utálni, sőt gyűlölni, én pedig kupán vágva érzem magam, hogy ezt magyarázni kell. Megette a fene az egészet. Nem értelek titeket, apáim. Megkaptam nem egyszer, hogy szar posztokat írok, mindenki azt gondol róluk, amit akar, oké. Sőt, tőlem aztán mindenki ott fogja meg a másik kezét, ahol akarja, én már aztán igazán toleráns ember vagyok, a kutya istenit. De hogy nem utáljátok Mihajlovicot, mint a büdös szart, na, azt már nem, gyerekek, az már nekem sok. Legalább rendesen el tudnám küldeni a k. anyjába. De nem, még ahhoz sincs erőm.
Az őszi szezon felénél úgy állunk, hogy már nem csak attól nem kapunk ki aki jobb nálunk, hanem az amúgy se ilyen, se olyan Palermo is kacagva elvisz három pontot a San Siroból. Emellé az utóbbi három meccsünkön csupa két pontot sikerült összekaparni, ráadásul kettőt hazai környezetben játszva. Na meg nincs védelmünk, középpályánk és most már a támadószekció is alig termel. A Fiorentinanak pontrúgásból egy középpályás talált be, a Cagliarinak pedig a mindenes Bonaventura egy lecsúszott beadása akadt be, a Palermo ellen pedig a kaput is alig sikerült eltalálni. Tehát ilyen jelenlegi formában kellene megsuppantani azt a Sampdoriát, amelyik csodával határos módon idén csak az Intertől kapott ki. Hogy miért kell megverni? Ha komolyan gondoljuk a BL indulást, ha nem, az iksz is jó.